2019. január 12., szombat

12. fejezet

Sziasztok! :) Annyira belemerültem az éppen készülő új történetembe, hogy közben teljesen elfelejtettem Bálintékat :/ Ám ami késik, nem múlik, itt is volnék a következő fejezettel, folytatódik az idegölő nyaralás :D Jó olvasást kívánok! <3
Puszi: Anett

12.
Bálint
„Ígérem, igyekezni fogok, hogy jobb legyek, és megfeleljek neked.”

Most is csak álmodom? Fullra ugyanúgy nézett ki, ahogy ott állt előttünk. Felpattantam a helyemről, és berohantam a konyhába. Kiittam az utolsó korty piát is, majd a kukába hajítottam az üveget.
– Mi van veled, Töki? – szólalt meg a hátam mögött Tomi. Szélesen vigyorgott.
– Kibaszott látnok vagyok, ember! – nyögtem rekedten. – A napokban álmodtam a csajról, és pont ebben a bikiniben volt! Ez hogy az anyámba történhetett?
– Mi volt az álom vége? – hunyorgott a haver.
Féloldalas mosolyra húztam a számat.
– Dugtunk a vízben.
– Akkor jobb lesz, ha odafigyelsz.
– Az más volt – ráztam a fejemet. – Nem volt ott Olga, plusz nem gyűlölt, mint a szart. Na, mindegy, húzzunk innen.
Az egyetlen előnye, hogy Olgával voltam, Nusi végre békén hagyott. Megfogtam Olga kezét, miközben az előttünk sétáló Adriennt néztem, és a combja körül lengő vékony szoknyát, ami úgy nézett ki, mintha egy rongyot kötött volna a derekára. A lány Cukrával és Kamillával dumált, a kanja csöndben haladt mellettük. Sokáig néztem a lány haját, ami tényleg leért a háta közepéig.
Inkább másra tereltem a figyelmemet. Elvigyorodtam, amikor észrevettem, hogy Berci megkörnyékezte Nusit. A csávónak már tényleg mindegy lehetett, csak megkapjon valakit, viszont a szépséget nem érdekelte, mást bámult árgus szemmel. Követtem a tekintetét, és megláttam Armit. Felvontam a fél szemöldökömet, aztán megcsóváltam a fejemet. Egy cirkusz nem volt elég Kalaposéknál, lelki szemeim előtt már láttam a következőt. Ennek a Nusinak semmi nem számított. Az sem hatotta meg túlságosan, amikor mondtam, hogy van csajom, most meg Cukrát szarja telibe teljesen.
Amint leértünk a partra, leterítettük a törölközőinket, és Karola rám bízta Rómeót.
– Nagyon vigyázz rá, Bálint! – mondta már századjára, két percen belül, miközben a kezembe nyomott egy úszógumit.
– Oké! – bólogattam, aztán hátat fordítottam neki, és a gyerek vállára tettem a kezemet, mielőtt lesétáltunk volna a lépcsőn, a vízbe, Olgával a nyomunkban, aki valamiért már megint duzzogott, láttam a fején, most azonban nem tudtam vele foglalkozni. Rómeó csillogó szemmel pislogott fel rám. – Velem leszel, pajtás – mosolyogtam.
– Add rá az úszógumit! – kiáltott utánam Karola.
Rásandítottam a gumira, aztán Rómeó rémült képére. Megértettem, én sem mutatkoztam volna szívesen a citromsárga, kacsás vacakkal a helyében.
– Miért gyűlöl ennyire? – szólalt meg kétségbeesetten Rómeó.
– Csak aggódik érted.
– Biztosan nem veszem fel! – jelentette ki a gyerek dacosan.
Osztottam a véleményét, ez kurva ciki volt.
– Várj! – Rómeó kíváncsian pislogott, miközben körbenéztem a parton. – Gyere, megoldjuk!
Beküldtem Olgát a vízbe, azzal a szöveggel, hogy várjon meg minket, mindjárt megyünk, aztán visszasétáltunk Karolához.
– Mindjárt jövünk, csak elhúzunk fagyizni – mondtam, és az ölébe dobtam az úszógumit.
– Menjek én is? – kérdezte a lány.
Megráztam a fejemet, lazán legyintettem.
– Nem kell. – Átkaroltam a fiú vállát, és elhúztam a parttól. Amikor már hallótávolságon kívül értünk, lenéztem rá. – Csak mondom, hogy a kamuzás nem jó dolog! Te ne csináld!
Rómeó felnevetett.
– Akkor nem fagyizni megyünk? – pislogott fel rám sandán.
– Nem – vigyorogtam. – Faszább ötletem van.
Végre elhagytuk a partot, és az utcán sétáltunk. Egy percre sem engedtem el a kölyköt; a végén még elteleportál mellőlem, vagy ki tudja, mi történik vele.
– Hova megyünk? – Rómeó érdeklődve tekintgetett körbe. Éppen kiértünk egy körforgalomhoz.
– Keresünk egy boltot, ahol vehetünk alkoholos filcet.
– Minek?
– Felturbózzuk azt a gusztustalan úszógumit – veregettem meg a vállát. – Mindenki irigyelni fog miatta.
Rómeó lelkesen összecsapta a tenyerét, aztán felnézett rám.
– Bálint?
– Hm? – Körbenéztem a boltokat. Hol lehet itt filcet venni?
– Mikor jössz össze a muterrel végre?
Felröhögtem, aztán beléptem az egyik üzlet ajtaján.
– Miért akarod ennyire? – kérdeztem vissza, majd odasétáltam az egyik polchoz, és leszedtem a sok közül kettő fekete filcet. Rómeó nem válaszolt, csupán megvonta a vállát. – Tényleg faternek hívsz a hátam mögött?
A gyerek felnyögött, és elfordította a fejét.
– Pletykás vénasszony – morogta az orra alatt, mire teli torokból felröhögtem.
Kifizettem az árut, majd miután elhagytuk az üzletet, magam felé fordítottam.
– Figyelj, kölyök. Ez nem gáz, rohadt jól esik amúgy.
– Tényleg? – csodálkozott.
– Jó hogy! – mosolyogtam. – Olyan vagy, mintha a fiam lennél – vallottam be neki, mire Rómeó arca felragyogott. – Nem kell összejönnöm anyáddal ahhoz, hogy az apád legyek. – Ezen elgondolkoztam. – De szarul hangzott ez. – Egyszerre röhögtünk fel. – De érted, hogy miről dumálok. – Rómeó bólintott. – Itt vagyok, akármi van. Mindig a fiam leszel, oké? Ne parázz.
A gyerek őszinte mosolyra húzta a száját.
– Te vagy az egyetlen fiú, akit szívesen látnék a muter mellett – mondta, amikor tovább mentünk, és elértük a partot.
– Akkor megkaptam az engedélyedet? Rámozdulhatok? – poénkodtam.
– Rá – kacagott a fiú.
– Hallottam, hogy elüldözted Attilát mellőle.
Rómeó grimaszolt.
– Nem volt fain – rázta a fejét.
– Miért nem?
– Nem tette boldoggá a mutert. Mennie kellett – jelentette ki határozottan, mintha azt mondta volna, hogy halált rá! – De te boldoggá teszed. Mindig mosolyog és nevet, ha a közelében vagy.
– Ezért akarod, hogy összejöjjünk?
A gyerek határozottan bólintott.
– Szeretném, ha boldog lenne – mondta halkan, már-már szégyenlősen.
– Te is el tudod érni nála. Te vagy a mindene.
Megveregettem a vállát, amikor odaértünk Karolához. A filcet gondosan eldugtam az úszógatyám zsebébe.
– Jó volt a fagyi? – pillantott fel ránk a földről, és levette a napszemüvegét. Mellette Adrienn feküdt egyedül, egy halom zsebkendővel az ölében.
– Jó – bólintottam fapofával, majd elvettem Karola mellől az úszógumit, és a víz felé pislogtam. Olgát kerestem a tekintetemmel. Meg is találtam; egyedül, távol a többiektől. Nem illett bele a társaságba, nem is érezte jól magát.
– Gyere! – szóltam Rómeónak, és a Balaton felé tereltem. Amint beértünk a vízbe, kellő távolságra vittem a parttól, hátatfordítottam Karolának. Előhalásztam a filceket, az egyiket a kölyöknek adtam. – Megtanítalak rá, hogy csinálj szarból várat.
A gumi fölé hajoltam, és szemügyre vettem a pucér kacsákat, aztán leszedtem a filc kupakját, és rajzoltam a hozzám közelebb lévőnek ruhát. Ritka szar lett, de Rómeó vigyorgott, majd ő is nekilátott a firkálásnak. A ruha mellé kaptak masnit is, kalapot, meg házat, tóval.
– Írd alá! – kérte a gyerek, mire odafirkantottam az egyik fiúkacsa alá, hogy bigdick. – Mit jelent? – kíváncsiskodott Rómeó.
– Ez a becenevem – röhögtem.
– Te vagy akkor az a kacsa? – bökött a bigdick feliratúra.
– Ja – bólintottam, aztán szerteágazó hajat firkáltam a kacsa fejére. Kisgatyát is kapott, ami középen kidudorodott. Rómeó teli torokból felkacagott. Kérdőn hunyorogtam rá, mire a dudorra mutatott. Elvigyorodtam; sejtettem, hogy most már nem kéne neki elmagyarázni, mit jelent az, ha valakinek megmozdul a farka. Megint megállapítottam, hogy ijesztő ütemben nőtt. Néhány év múlva már csajozni fog.
– Van tetoválásod is – szólt.
Azt is rajzoltam az állatra, aztán figyeltem, hogy mit csinál Rómeó. Éppen egy női kacsát dekorált; hosszú hajat rajzolt rá, a feje fölé meg egy buborékot, amibe beleírta: „nem mehetsz sehova!!!!”
– Kitalálom. Ez anyádat ábrázolja.
Rómeó bólintott.
– Soha nem enged el Bendével, mert azt mondja, hogy rossz hatással van rám – panaszkodott fancsali képpel.
– Bende?
– A legjobb haverom.
– Mit kell róla tudni? – érdeklődtem, miközben nekiálltam egy újabb kacsa kipingálásának.
– Hát… – Rómeó gondolkozott. – Ő már végzős, és eléggé jó arc. Mindig együtt lógunk, vicceljük a tanárokat, ilyesmi.
Érdeklődve hallgattam. Volt egy olyan sejtésem, hogy Karola nem véletlenül tiltja a fiát ettől a Bendétől, pláne, ha jóval idősebb nála. Nem akartam tovább faggatni a gyereket, nehogy feltűnő legyen, de felkeltette a kíváncsiságomat a dolog.
Amikor már teljesen sikerült összefirkálni az úszógumit, ráadtam a fiúra. Most nem ellenkezett, teli szájjal vigyorgott, és boldogan úszott oda Diegóhoz, én pedig követtem, végig a közelében maradtam. Olgát nem nagyon kellett keresnem, mert amint észrevette, hogy ismét felszabadultam, egyből rám csimpaszkodott, és ki akart sajátítani. Nem értette meg, hogy szemmel kell tartanom a kölyköt. A végén annyira felidegesített, hogy elküldtem melegebb éghajlatra, ő pedig durcásan kicsörtetett a partra, fogta a törölközőjét, és már ott sem volt. Sejtettem, hogy visszament a szállásra; nem nagyon tudott meghatni.
Diego amint meglátta az úszógumit, azonnal kérte, hogy az övét is csináljuk meg olyanra. Megígértem neki, hogy ha majd kimegyünk a partra, rendesen össze lesz firkálva.
Órákig áztattuk magunkat a Balatonban.
Délután ráncosra ázott ujjakkal másztunk ki a vízből. Diego rögtön hozzánk csapódott a neonzöld úszógumijával. Leültünk Karola mellé, de mielőtt hozzákezdtünk volna a pingálásnak, felénk totyogott Gojma és Joka is; Cukra loholt a nyomukban.
– Bocsi, ők is rajzolni akarnak – lihegte a lány, amikor utolérte őket.
Elvigyorodtam, aztán intettem, hogy jöjjenek.
– Elbírunk velük, nem? – néztem Karolára, aki mosolyogva bólintott.
– Biztos? – Cukra bizonytalanul nézett ránk, aztán a négy gyerekre.
– Ja, ne parázz.
A lány végül bólintott, és Armi után sietett. Kibaszottul elszámítottam magamat; nem bírtunk el velük. A rajzolásnak az lett a vége, hogy rendesen összefirkáltak az alkoholos filccel, aminek rohadtul örültem. Karola kurva jól szórakozott, miközben Diego és Rómeó lefogott, az ikrek meg kivehetetlen ábrákat rajzoltak a mellkasomra és az oldalamra. De visszakapták, miután sikerült elszednem az egyik filcet Gojmától. Akkor már én is jól szórakoztam. Diego kapott bajszot, Rómeó monoklit, az ikreknek a hátára meg ráírtam, hogy kis pisis vagyok, ha már a mellkasomon hatalmas betűkkel hirdettem, hogy: LÚZER. Rómeónak köszönhettem.
Amikor megkerestük a többieket, hatalmasat röhögtek rajtunk a lángosos stand előtt. Lepasszoltam Gojmát Cukrának, Karola meg Jokát, és bepréseltem magamat Berci mellé.
– Soha többet nem vállalom be ezeket az ördögöket – ráztam a fejemet.
– Nem tudom, mi bajod, te lúzer – röhögött Armi.
Ezen mindenki teli torokból felnevetett, csak én nem.
– Rohadtul nem fog lejönni – morogtam, mire még hangosabban kacagtak. Én is féloldalas mosolyra húztam a számat. Legalább a kölykök jól érezték magukat.
– Kértem nektek is lángost – szólalt meg Vivi. – Meg a kis angyalbögyörőmnek is – gügyögte Tominak, akinek erre résnyire szűkült a szeme.
– Nem – rázta a fejét. – Soha többet ne merészelj ilyet mondani! Feláll a szőr a hátamon ettől az undorító becézgetéstől.
– Addig jó, amíg csak a szőr áll fel a hátadon, és nem más – szólaltam meg, mire Cukra szigorúan felém kapta a fejét.
– Bálint! Vigyázz, mit mondasz! Gyerekek is vannak itt.
Diegónak rögtön felcsillant a szeme. Ha valamit nem szabadott hallani, akkor arra biztosan kíváncsi volt. Rómeó Karola mellett halkan felkuncogott, mire szélesen elvigyorodtam.
– Mi az, pajtás? – néztem rá.
– Semmi – legyintett, és nagyot harapott a lángosából. – Csak tudom, miről van szó – tette hozzá motyogva.
Karola megnyúlt arccal, elképedve bámult le rá, Diego pedig kíváncsian kapta felé a fejét.
– Hogy mondod? – kérdezte Karola döbbenten.
Rómeó sunyin felpislogott az anyjára.
– Nem vagyok hülye, és járok suliba – mondta.
– Ki beszélt neked ilyen dolgokról az iskolában? Csak nem Bende?
– Mindenki tudja, hogy készül a gyerek.
Ezen nagyot röhögtem, a többiekkel együtt. Érdeklődve figyeltem a jelenetet. Csak akkor vesztettem el a fonalat, amikor el kellett mennem a kajáért. Nekiálltam az evésnek, amikor Diego megszólalt.
– Én is tudni akarom!
– Nem! – vágta rá azonnal Cukra. Az ölében ülő Gojma csilingelve felnevetett, és ő is megszólalt:
– Neeee! – A fejét rázta.
– Ó! – Kamilla elolvadt a kisfiútól azonnal.
– Ezt hallja a legtöbbször az anyjától – mondta Armi, aztán elvigyorodott, és hozzátette: – Na meg én is. Csodáljátok, hogy ezt mondta ki legelőször?
– Ez nem igaz! – nézett Cukra a haverra, mire Gojma megint nevetett.
– Neee! – Megint a fejét rázta.
– Aha – röhögött Armi, és harapott a lángosból, majd tört egy falatot Jokának is, amikor a kicsi felé nyújtotta a karját.
– Neki mi volt az első szava? – kérdezte Kamilla, és Jokára mutatott. Teljesen elvarázsolták a kicsik. Csodálkozva konstatáltam, hogy Adrienn is ragyogó arccal bámulta az ikreket.
Armi elmosolyodott.
– Dada – mondta büszkén. Joka felkapta a fejét, és szélesen elvigyorodott. A haver mellkasának dőlt, úgy bámult rá kitekert nyakkal.
– Dada! – ismételte, miközben rúgkapált a lábával.
– Nagyon apás – somolygott Cukra. – Nekem lassan már nem is akar engedelmeskedni. Gojma meg Diegot imádja, szóval én le vagyok ejtve.
Miközben beszélt, észrevettem, hogy Diego megbökte Rómeó oldalát. Rómeó elvigyorodott, felpillantott az anyjára, aztán Cukrára, majd intett a fejével az egyik jégkrémes stand felé. Féloldalas mosolyra húztam a számat. A két fiú meg akart lógni a szülőktől, de Karola résen volt.
– Hova mész? – kérdezte azonnal, amikor Rómeó felemelkedett a padról.
– Fagyiért – mondta ártatlan képpel a gyerek.
– Pénz nélkül?
Erre Rómeó nem mondott semmit. Diego is megmozdult mellette, mire Cukra ránézett.
– Te is fagyit akarsz?
Bukta van, gondoltam jókedvűen, és haraptam egy nagyot a lángosból. A muter fejét átbaszni, nem is olyan könnyű.
– Igen… – mondta bizonytalanul Diego.
– Jól van, elviszlek titeket – határozott Cukra. A két fiú láthatóan nem örült ennek a váratlan fordulatnak. A lány felkelt a padról, és Adriennhez lépett. – Vigyáznál rá, amíg vissza nem jövök?
Adrienn rémülten nézett fel rá, aztán bólintott. Elvette Gojmát Cukrától, miközben grimaszolt egyet. Még mindig fájhatott a jobb keze. A lány úgy bámulta a gyereket, mintha valami csodát fogna a kezében. Armi Cukráék után fordult.
– Faszán közbeszólt, de Rómeó úgyis felvilágosítja majd a kölyköt.
– Faaaa! – szólalt meg Joka a kezében.
A haver elvigyorodott.
– Megy neki a káromkodás. – Lenézett a kisfiúra. – Ezt anyád előtt ne mondd!
Joka kivillantotta a fogait, és megfogta Armi csuklóját.
– Dada!
– Ügyes – borzolta össze a kicsi haját.
Kibaszottul irigyeltem a havert. Volt egy jó nője, gyerekei, családja. Nekem mi volt? Egy katasztrofális kapcsolatom. Tomira néztem. Az is mindjárt házasodik. Nagyot sóhajtottam. Mintha egy hangyafasznyit le lettem volna maradva. Megint ettem. Leszarom, gondoltam mérgesen. Hova siessek? Ez nem verseny!
Amint bezabáltuk a lángost, visszacammogtunk a vízbe. Nem siettem a szállásra; talán Olga lenyugszik estig. Kezdtem unni a fürdést, így fél óra múlva ki is úsztam a partra, és lefeküdtem Karola mellé. Elvettem tőle a napszemüveget, az orromra csúsztattam és a karomat a fejem alá tettem.
– Rómeó?
– Elvan Diegóval. Nagy spanok lettek.
Kamilla is nemsokára csatlakozott hozzánk.
– Az női napszemüveg – mondta mosolyogva.
– Az enyém – nevetett fel Karola.
Féloldalas mosolyra húztam a számat, és feltoltam a fejem tetejére.
– És? Mi a baj vele? – kérdeztem vékony hangon. – Csaj lettem. Mostanában úgyis annyit szopok, hogy lassan puncim nő.
A két lány egyszerre horkantott fel. Néhány percig csend borult ránk.
– Ez a nyaralás eddig fos – mondtam rövid hallgatás után. – Esélyes, hogy nem maradok végig, csak az esküvőig. – Grimaszoltam egyet. – Itt lesz a balfasz rokonság is. Vivi minek hívta meg őket?
– Kik jönnek? – kérdezte Kamilla.
– A nagynénémék, az unokatestvéreim, meg azt hiszem, hogy a nagyszüleink. Ennyi elég is. Az baszott volna be, ha a mutert is hívja. Abból kurva nagy balhé lett volna. Ja, meg Tomi szülei is itt lesznek. Erre rohadt kíváncsi leszek – morogtam.
– Ennyire nem bírjátok egymást a családban?
Örömtelenül felröhögtem.
– Nem bírjuk? Utáljuk. Te még nem vettél részt egy ilyen „családi” banzájon. – Macskakörmöt rajzoltam a levegőbe. – Mindenki leugatja a másikat, mennek a beszólások oda-vissza. Ez minden, csak nem család. A mutert meg külön gyűlölik, ahogy engem is. Soha nem feleltünk meg az elvárásaiknak, évek óta nem is dumáltunk, nem láttuk egymást. Fasza lesz. Pluszba, Robi már pattogott amiatt, hogy nem ő lett a tanú.
– Robi?
– Vivi öccse – magyaráztam. – Előre gyűlölöm ezt az esküvőt – morogtam az orrom alatt. – Megint elő leszek véve, keresnek valamit, amiért belém köthetnek, basztathatnak.
– Ne figyelj rájuk – mondta Karola.
– Aha, mert olyan vagyok, aki egy kurva szó nélkül tűri a csesztetést. Soha! – Mérgesen Karolára mutattam. – Soha többet nem hagyom magam!
– Csak el ne rontsd Viviék esküvőjét – mondta halkan a lány.
– Elhiheted, hogy nem akarom. Ha a dolog el lesz baszva, az csakis miattuk lesz! – Kínlódva felsóhajtottam. – Karola, mondd már meg, hogy miért ennyire szar minden?
– Ez csak átmeneti.
– De mehetne már a picsába! Napok óta úgy érzem, hogy egy szarral teli gödörben kapálózok. – Levettem a napszemüveget, aztán óvatosan a lány fejére csúsztattam.
– Beleszúrtad a szárát a fülembe! – siránkozott, mire felröhögtem.
– Bocs. Nem tehetek róla, hogy ekkora a füled.
A lány morcosan nézett rám.
– Nem is nagy! – méltatlankodott.
– Ja, csak nehogy elrepülj vele, Dumbo.
Karola megcsapkodta a karomat, én meg az oldalamra gördültem, nevetve elmásztam mellőle. Már kezdett lemenni a nap, amikor visszaindultunk a szállásra. Az úton Kamilla mellé soroltam, de Nusit, még így se úsztam meg. Halkan felnyögtem; de kurva jól megvoltam nélküle!
– Mi va’, bejbe? – Húsos karját a derekamra tette.
– Semmi – morogtam.
– Hun van a csajod? Dobtad? – Hirtelen belemarkolt a seggembe, mire ugrottam egyet.
– Miért dobtam volna? – kérdeztem vissza, miközben próbáltam elhúzódni tőle.
– Miattam – jelentette ki határozottan.
Először kikerekedett a szemem, aztán harsányan felröhögtem.
– Miattad? Bocs, szépség, de nem vagyunk egy súlycsoportban.
– Dehogynem – köhintette el magát mellettem Gyuri.
– Ugatsz, köcsög?! – fordult felé gyilkos tekintettel Nusi
– Ki? Én? – mutatott magára értetlenkedve Gyuri. – Ki se nyitottam a pofámat.
– Én sem hallottam semmit – ráztam a fejemet.
Ekkor értük el a házat, Nusi pedig szerencsére előrevonszolta magát Armi mellé. Gyurira sandítottam, és mind a ketten szélesen elvigyorodtunk. Némán átléptük a kaput, és sétáltunk be az épületbe. Egyből lehervadt az arcomról a mosoly, amint összetalálkoztam Olgával a nappali közepén. A lány kisírt szemmel, a bőröndjeit maga után ráncigálva igyekezett kifelé.
– Hova mész? – állítottam meg azonnal, és elé álltam.
– El!
Ki akart kerülni, de ismét elé léptem. A közelünkben elhaladók kíváncsian pislogtak felénk.
– Ne csináld már! Mindjárt sötétedik, így nem indulhatsz el haza.
– Nem mindegy az neked?! – visította magából kikelve, majd eleredtek a könnyei. Oldalra lépett, ám a szökési kísérletét újfent meghiúsítottam. Megfogtam a felkarját, és közel hajoltam hozzá.
– Nem mindegy. Gyere be a szobába, dumáljuk meg, hogy mi a gáz – győzködtem. Abban a pillanatban rohadtul megsajnáltam.
– Nem!
– De! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Kiszedtem az ujjai közül az egyik bőrönd fogantyúját, aztán megfogtam a kezét. – Gyere, bogár – kértem halkan –, dumáljuk meg.
A lány elgyötörten rám pillantott. Akkor már tudtam, hogy meggyőztem. Bólintott, és elindultunk a szobánk felé; hagyta, hogy vezessem. Amint becsuktam magunk után az ajtót, leültettem az ágyra, és ledobtam magamat mellé.
– Mondd, mi a baj? – Úgy szóltam hozzá, mintha egy haldoklóhoz beszélnék.
– Minden. – Olga újult erővel felsírt. – Láttam… – Szipogott. Előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből, azzal törölgette a szemét. – Láttam, ahogy azt az idegen lányt ölelgetted a konyhában.
Először összevontam a szemöldökömet, agyaltam, hogy mégis miről beszél a csaj, aztán leesett. Becsuktam a szememet, és az ujjaimmal végigszántottam az arcomon.
– Karola nem idegen…
– Nekem az! – vágott a szavamba Olga.
– Karola nem idegen – ismételtem emeltebb hangon. – Nagyon régóta ismerem, és közel állunk egymáshoz.
– Közel álltok egymáshoz…
– Igen, mint barátok.
– Láttam, hogy elég közel álltatok. – Olga gyilkos tekintettel méregetett.
Majdnem felröhögtem kínomban. Még szerencse, hogy fingja se volt Kamilláról, meg a délelőtti elgyengülésemről, amikor a lányhoz bújtam, és a kezét fogdostam.
– Nincs köztünk semmi, és nem is lesz. – Próbáltam nyugodt maradni. – Felesleges féltékenykedned.
– Akkor is rosszul esett!
– Bocsánat.
– Nem szeretném, ha többször előfordulna.
Felvontam a szemöldökömet. Most már ideje lett volna meghúzni a határt.
– Figyelj, bogár. – Vettem egy mély levegőt. – Nem vagyok a tulajdonod, hanem egy önálló ember. Még mindig úgy gondolom, hogy nincs jogod megmondani, mit csináljak.
– És az sem érdekel, hogy közben bántasz?
– Nem akartalak…
Magamban csúnyán káromkodtam. Nem voltam jó Olgának, nem illettem hozzá, nem velem kellett volna összejönnie. Rosszul bántam vele. Egy rendes fickót érdemelt volna, aki meg tudja adni neki azt, amit én soha nem fogok. Fogadni a rajongását, behódolni neki, szeretni.
Megfogtam a kezét, de képtelen voltam elmondani ezeket; képtelen voltam szakítani vele gyávaságból, vagy önzőségből. Ha dobom, egyedül maradok, és ki tudja, mikor találok egy normális csajt, aki nem csak egy alkalomra jó. Nagyot szusszantottam. Talán itt lenne az ideje alkalmazkodnom, egyszer az életben nem csak magamra gondolni. Olga valóban idegesített, de miért? Mert nem passzolt hozzám? Mert nem olyan volt, mint amilyet én akartam volna, amilyet elképzeltem? És ha közelebb engedném magamhoz? Megpróbálnék nyitni felé, én is adni neki, nem csupán elvárni, hogy adjanak?
Őszintén, fogalmam se volt, hogy mit csináljak. Egy próbát megért a dolog, hiszen mit veszíthettem vele?
– Bogár – szólaltam meg hosszas hallgatás után. – Ne haragudj, hogy mostanában fasz voltam. Feszült vagyok, és rajtad vezettem le. – Olgának legörbült a szája. – Ígérem, igyekezni fogok, hogy jobb legyek, és megfeleljek neked. – Abban a pillanatban komolyan is gondoltam a szavaimat, az már kétséges volt, hogy miként fogom kivitelezni.
A lány egy darabig merőn bámult rám, majd szélesen elvigyorodott.
– Rendben – bólintott.
Elengedtem a kezét, és megsimogattam az arcát. Egy percig némán néztem, aztán megcsókoltam, miközben hátradöntöttem a takaróra. Próbáltam kikapcsolni az agyamat, hogy még véletlenül se képzeljek mást a csajom helyére.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése