2019. január 5., szombat

11. fejezet

Sziasztok! :) Először is Boldog Új Évet Kívánok! Már előbb ki akartam rakni a fejezetet, aztán máshogy alakult a napom, de mégis itt vagyok :) Fogadjátok szeretettel :)
(A fejezetben megemlítésre kerülő Rasputina (ejtsd:Raszkjúsa), a Norbit című vígjáték egyik fenomenális főszereplője :D)

11.
Bálint
„Szégyensebek.”

Éppen azon agyaltam, hogy hogyan fogom túlélni a nyaralást, amikor lementem a nappaliba. Gondoltam, hogy sétálok egyet a környéken, de ez az elhatározásom egyből elszállt, amikor megláttam a teraszon lévő hintaágyban terpeszkedő Nusit. Szerencsére ő nem vett észre, mert időben bevetődtem az egyik ajtón, amit először megláttam. Csöbörből vödörbe. A helyiség közepén álló ágy mellett éppen Adrienn pakolászott. Megállt a mozdulatban, amikor meglátott; az arcán enyhe csodálkozás és zavar ült. Nem szóltam semmit, helyette az ablakhoz siettem, és szélesre tártam. Átmásztam a párkányon, és kívülről behúztam az ablakszárnyat. Elbújtam a sövény mögött, ami a házfal mentén húzódott, majd rágyújtottam. Ezt egyelőre megúsztam. Mélyet szívtam a cigiből. Vissza se akartam menni a házba, mert sejtettem, hogy Nusi egyből betalálna. Azon agyaltam, hogyan másszak be a szobámba, hogy ne bukjak le, amikor mozgást hallottam a hátam mögül. Rémülten kémleltem a hang forrását, de nem láttam semmit. Néhány másodperc múlva, valaki váratlanul megfogta a vállamat, és rám kiáltott:
– Ipiájé, barom arcú!
– Balfasz! – néztem mérgesen Tomira, miután a haver átverekedte magát a sövényen.
– Töki, Rejtőzködés közben ne cigizz, mert elárulod magadat.
– Majdnem összeszartam magamat, te pöcs! Azt hittem, hogy Rasputina az.
Tomi teli torokból felröhögött, aztán rágyújtott. Rohadtul át tudtam érezni, a filmbeli Norbit helyzetét, csak én nem fogom feleségül venni a szörnyet. Némán cigiztünk egymás mellett, miközben a szomszéd kutyáját bámultuk.
– Figyeld! – mutatott maga elé Tomi.
– Mit?
– Ott a szuka.
Igaza volt. A ház felől, egy másik eb közeledett a kankutya felé.
– Ugye, nem fognak dugni?
A haver felhorkantott, és szívott a cigiből.
– Vagy ezt nézed, vagy a hódolódat.
– Jogos – morogtam.
A kankutya vette észre előbb a másikat. Azonnal megdermedt, aztán lihegve odaszaladt hozzá, és körbeszaglászta. A segge mögé került, majd rámászott.
– Tanuljál – röhögött fel Tomi; én is követtem a példáját, inkább kínomban.
A szuka arrébb szaladt, és rávicsorgott a kanra.
– Ezt benézte!
Ránéztem a haverra, majd elnyomtam a cigit.
– Nagyon tetszik a műsor – vigyorogtam. – Állsz már, mi?
Tomi akkorát nevetett, hogy eldőlt a fűben.
– Mit csináltok ti itt? – jelent meg mögöttünk Vivi.
– Tudtad, hogy a pasid az állatszexre gerjed? – fordultam felé vigyorogva.
A lány átbújt a sövényen, így már hárman csöveztünk a tövében.
– Persze, együtt szoktuk nézni a nyulak párzását. – Vivi ledobta magát Tomi mellé, aztán elfeküdt és a fejét a haver lábára tette, ahogy nem sokkal azelőtt én is Kamilláéra.
– Ennyi! – Tomi felemelte a kezét, mire Vivi belecsapott.
Rájuk pillantottam. A haver a lány rasztatincseit csavargatta, úgy nézett le rá. Le sem tagadhatta volna, hogy halálosan bele volt esve Vivibe. Örültem nekik, miközben fájdalmasan összeszorult a mellkasom. Amióta összejöttek, egyszer sem szakítottak, soha nem hallottam, hogy összevesztek volna akármin. Tominak egy rossz szava nem volt a lányra, két és fél év alatt. Szusszantottam egyet, aztán talpra álltam. Inkább elviselem Nusit, minthogy a szerelmeseket bámuljam, akik már el is merültek egymás szájában.
Halkan elmásztam a közelükből; szerintem észre se vették, hogy eltűntem, és ráérősen megkerültem a házat. Amikor a teraszhoz értem, azonnal vissza is ugrottam a fal takarásába, ugyanis Nusi még mindig nem tűnt el a hintaágyról. Vettem egy mély levegőt, aztán megfordultam, és mint egy kommandós, a fal mellett lopakodtam végig. Megálltam Adrienn ablaka előtt; finoman megnyomtam, de belülről bezárták. Halkan kopogtam, és vártam, miközben feszülten kémleltem körbe, nehogy Rasputina a keresésemre induljon. Rövid idő múlva az üveg túloldalán megjelent Adrienn. Kérdőn nézett rám.
– Engedj be! – kértem. Inkább szóba álltam vele, csakhogy ne kelljen a king konggal találkoznom. Adrienn gonoszul elvigyorodott, a fejét rázta. Ne csinálja már! – Engedj már be! Ne szopass!
Megkapaszkodtam a párkányban, könyörgő szemmel bámultam rá. Megint a fejét rázta.
– Adri, kérlek! – mondtam halkan. Persze, újra egy csaj, aki előtt meg kell alázkodnom. Már kezdtem hozzászokni. Miért én nyalizzak nekik? Mélyen egymás szemébe néztünk, és arra gondoltam, hogy ennek a nőnek életem végéig nyaliznék. A faszomba! Adrienn lehajtotta a fejét, majd az ablakhoz lépett és egy mozdulattal kinyitotta. Azonnal felugrottam a párkányra, onnan bemásztam a szobába.
– Kösz – morogtam. Amint bezártam magam után az ablakot, a nappaliból égtelen kiabálás ütötte meg a fülünket. A lánnyal egyszerre vontuk fel a szemöldökünket, és pillantottunk egymásra. Mi a fasz van már megint? Amikor elhagytuk a helyiséget, láttuk, hogy mindenki a nappaliban tömörült. Rómeó kitárt karral állt Diego és az ikrek előtt, mintha védené őket, Cukra meg Armi a szobájuk ajtajában álltak egymással szemben; ők balhéztak. Nem értettem, hogy miről volt szó, mert a saját nyelvükön ordibáltak. Karola gyorsan kézenfogta a kölyköket, és kiterelte a házból, Nusival együtt. Imádtam ezért.
– Hé! – kiáltottam el magamat, de nem is figyeltek rám.
Cukra villámló szemmel valamit mondott Arminak. A haver arca eltorzult, aztán megindult a lány felé, mire Cukra hátrálni kezdett; a fal állította meg. Olyan gyorsan történt minden, hogy mire észbe kaptunk, a haver ökle belefúródott a falba, pár centivel Cukra feje mellett. Rendesen lukat ütött a gipszkartonba. Tomi, Gyuri és Ákos ugrottak, hogy elrángassák a havert a felesége közeléből, én meg bevetődtem kettejük közé, amikor Cukra is támadásba lendült. Őt Vivi és Kamilla fogta le hátulról. A két idiótára néztem. Egy percre sem hagyták abba az ordítozást.
– Hé! Mindenki fogja be a pofáját! – kiáltottam én is, de megint nem figyeltek rám. – Kuss legyen már, cigányok!
Tudtam, hogy erre mind a kettő harapott. Gyűlölték ezt a szót; mindig kijelentették, hogy ők romák. Azt akartam, hogy vegyenek észre, és fogják be végre. Bejött a dolog, azonnal csend lett; villámló szemmel meredtek rám.
– Fasza! – mondtam. – Olyanok vagytok, mint a cigányok. Nyugodjatok le a picsába!
Cukra a haverra vicsorgott.
– Armandó a cigány!
Armi előre akart lépni, de Tomiék szorosan fogták. Valamit mondott a lánynak, mire Cukra is indult volna. Visszaszólt, és elölről kezdődött a vita.
– Magyarul! Magyarul ugassatok már! – ordítottam megint.
Erre újra elhallgattak, némán bámulták egymást. Cukra törte meg a csendet.
– Anyámnak igaza van. Hülye voltam, amikor kezdtem veled, te rákos!
– Devla vigye el a kurva anyádat, meg az egész családodat, veled együtt!
– Elég ebből! Mi a faszomról van szó egyáltalán?! – szóltam közbe erélyesen.
– Mondd el, hogy megcsaltál! – kiabálta Cukra.
– Mégis kivel, te szerencsétlen?!
– Én tudjam? Nem voltam ott, amikor a gádzsinál hagytad a papírjaidat! – Az arcomat a plafon felé fordítottam. Szóval még mindig erről volt szó. – Nem voltam ott, mert éppen a három pulyádra figyeltem, amit csináltál!
– Egyedül csináltam őket, baszom a szád?! Már az is az én hibám, hogy teherbe estél?!
– Miről magyaráztok? – szóltam közbe újra. – Egy gyerek nem hiba, hanem csoda! Egy kibaszott áldás! Kapjatok már észbe, basszameg! Egy család vagytok!
– Armandó leszarja ezt!
– Szopd ki a károm!
– Majd a másik bula kiszopja! – köpte a szavakat Cukra.
– Bekussolnátok végre?! – csattantam fel. Tehetetlennek éreztem magamat; nem értettem szót velük, még így sem, hogy magyarul dumáltak. – Egymás basztatása helyett, inkább beszéljetek a bajokról. Mi van veled mostanában? – fordultam Cukra felé. – Kurvára nem vagy önmagad!
– Te is ugorjá’ nekem!
Armira néztem, aztán újra a lányra.
– Rátok sem ismerek – csóváltam a fejemet. – Tudjátok, milyen baszottul szar azt hallgatni, ahogy egymást gyilkoljátok egy faszság miatt? – Komolyan Cukrára bámultam. – A nyomorult életemet teszem rá, hogy Armi nem csalt meg!
– Én is – szólalt meg hirtelen Adrienn, a szobája ajtajában. Felé kaptam a fejemet, mire a lány lassan hozzánk sétált. – Gondoljatok bele – folytatta kissé rekedten. – Együtt éltétek le az egész életeteket, soha nem kellett nektek más. Armandó miért most lépne félre? – Hallgatott, Cukra lehajtotta a fejét. – Ne csináljátok ezt egymással, kérlek! Feleslegesen veszekedtek. Cukra, emlékszel még arra, amikor anyud csúnyán megverte Armandót, mert kiállt melletted, Győzővel szemben?
Cukra csak bólintott.
– Most is megtenné! Ugyanaz a srác áll előtted, aki akkor. Nézz rá! – A lány megtette. Könny csillogott a szemében, úgy bámult a haverra. – Szeret téged. Miért nem bízol benne? Te mondtad még régen, hogy mindenkinél jobban ismered, és ez így is van. Csak te létezel a számára. Téged akart megszöktetni a családodtól, nem mást. Munkát vállalt az iskola mellett, hogy elköltözhessetek, és akkor még együtt sem voltatok. Elfelejtetted ezeket?
Súlyos csend borult ránk. Némán bámultam Adriennre. Megmentette a helyzetet, jobban beszélt, mint én. Hosszas hallgatás után Cukra valamit mondott lovári nyelven. Armi halkan válaszolt. Csak kapkodtam a fejemet közöttük. Armi megint megszólalt, sokáig beszélt, és kurvára zavart, hogy nem értettem az egészből egy kukkot se, de nem szóltam közbe; úgy éreztem, hogy békülni próbálnak. Amikor a haver befejezte a monológot, Cukrának megremegett a szája, és elbőgte magát. Kamilla és Vivi óvatosan elengedték a karját; úgy gondolhatták, hogy elmúlt a veszély. Tomiék követték a példájukat; eltávolodtak Armitól, mire én is kiléptem közülük.
A lány megtörölte a szemét, és valamit suttogott. Arminak hitetlenkedve elkerekedett a szeme. Gondoltam, hogy kérdezett valamit, mert Cukra bólintott. Tett felé egy lépést, aztán kinyújtotta a kezét, amikor Tomi újra le akarta fogni. A havert nagyon ledöbbenthette a felesége; megnyúlt az arca. Még egyet lépett előre; feszülten, ugrásra készen bámultuk az eseményeket. A lyukas falra tévedt a tekintetem. Nem akartam elhinni, hogy Armi majdnem megütötte a lányt. Kurvára örültem, amiért volt annyi esze, hogy nem tette meg. A haver megfogta Cukra arcát. Egy darabig csak nézték egymást, aztán Armi elmosolyodott, mire Cukra is. Hatalmas kő gördült le a mellkasomról, amikor összeölelkeztek.
– Mi a helyzet, hülyék? – szólaltam meg.
Armi elengedte a feleségét, és teljes testtel felénk fordult.
– Cuki terhes – jelentette be.
Leszakadt a pofám, ahogy a többieknek is. Még pislogni is elfelejtettem. Először Kamilla tért magához a sokkból, és gratulált nekik, utána Adrienn, majd Vivi. Ekkor tértek vissza Karoláék is. A lány láthatóan megkönnyebbült, hogy már vége a vitának. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha már előtte kiderül, és akkor nincs cirkusz, gondoltam, miközben kezet fogtam a haverral.
– Most már jár a fizetésemelés – mondta Armi vigyorogva.
Röhögtem, bólintottam, aztán komolyan ránéztem.
– Ne csináljatok ilyet még egyszer! – csóváltam a fejemet. – Pláne ne a kölykök előtt, oké? Ne kelljen ezt látniuk. Rómeó rendesen beszart tőletek. Tudod, miért.
Armi komoran bólintott. Persze, hogy tudtuk. A szerencsétlen, nap mint nap átélte a balhékat Raffael mellett.
– Na, húzzatok innen – löktem meg a havert. – Dumáljatok nyugodtan. – Armi szélesen elvigyorodott. – És, Armi! – szóltam utána, amikor vissza akart menni Cukrához. Kérdőn fordult felém. – Soha többet ne akard megütni a nődet, mert eltöröm a karodat!
A haver hevesen bólogatott.
– Ha megtenném, el is várnám!
Ő is tudta, hogy fasz volt; láttam rajta, hogy már kurvára bánta. Odalépett Cukrához, és óvatosan kirángatta a gratulálók gyűrűjéből. Körbenéztem a nappaliban, Olgát kerestem a tekintetemmel, de még mindig nem láttam. Elindultam a közös szobánk felé, de mielőtt még kinyithattam volna az ajtót, két vaskos tenyér elkapott a derekamnál, és egy laza mozdulattal megfordított.
– Csá, szépfiú! – vigyorgott rám Nusi közvetlen közelről.
Rögtön hátráltam, felkenődtem az ajtóra.
– Nem érek rá, bocs! – próbáltam hárítani.
Nusi tett egy lépést felém, és a fejem mellett megtámaszkodott. Még a szar is megállt bennem.
– Kerű’sz – morogta, miközben résnyire szűkült a szeme.
– Figyelj, szépség! Nem akarok bajt, de van csajom.
Meg akartam kerülni, de a csaj a másik kezét is a fejem mellé tette, aztán közelhajolt a nyakamhoz, és beleszippantott a fülembe.
– Úgyis megszerezlek – suttogta csábosnak vélt hangon, nekem viszont felállt a szőr a hátamon tőle. Nem akartam elhinni a dolgot. Még mielőtt menekülhettem volna, kinyílt az ajtó, én meg bezuhantam a szobába; Nusi egyenesen rám esett. Kiszakadt belőlem a levegő, könnybelábadt a szemem, úgy pislogtam fel Olgára.
– Bocs – szólalt meg éles hangon –, megzavartam valamit?
Nusi már kapott volna az alkalmon, hogy letapizzon, ám gyorsabb voltam. Egy erőteljes lökéssel dobtam le magamról, majd felugrottam és hagyatt-homlok szaladtam át a nappalin. Hirtelen el is felejtettem Olgát.
– Karola! – nyüszítettem.
– Tessék? – dugta ki a fejét a konyhából.
Hozzászaladtam, és akár egy kisfiú, a nyakába ugrottam.
– Védj meg a húgodtól! – suttogtam a fülébe. – Az előbb vetette rám magát. Dumálj vele, vagy faszom tudja, mert nem érti meg, hogy nem akarok tőle semmit.
– Beszélek majd vele, fiam, csak ne sírj.
Elhúzódtam tőle, és a mosolygó arcára néztem.
– Pedig fogok – bólogattam hevesen, aztán én is elvigyorodtam. – Jól tetted, hogy elvitted az előbb a kölyköket.
Karola elkomorodott.
– Tudom.
– Rómeó nagyon megijedt?
– Inkább ideges volt. – Ezen meglepődtem. – Gyűlöli a veszekedéseket. Nem fél közben, hanem dühös, amiért hallgatnia kell. Átragad rá a feszültség.
– Fasza srácod van!
Karolának büszkén felragyogott az arca.
– Miattad ilyen. – Kérdőn felvontam a szemöldökömet. – Tudtad, hogy te vagy a példaképe?
– Basszameg, de szar példaképet választott – röhögtem fel zavartan.
– Szerintem nem – mosolygott a lány. – Otthon faternak hív téged.
– Kurvára azt akarja, hogy én legyek a faterja. Már mondta.
– Máris lecseréltél? – lépett a konyhába Kamilla. – Vigyázz vele, nemrég még engem ölelgetett – fordult mosolyogva Karolához.
A lány azonnal elengedett, én meg megjátszott szomorúsággal lehajtottam a fejemet.
– A picsába, lebuktam – hunyorogtam fel Karolára.
– Le.
A két lány egyszerre nevetett. Karolát figyeltem, ahogy elfordult tőlem, és a hűtőhöz lépett, majd kivett belőle két sört; az egyiket nekem adta. Mélységesen boldogtalannak láttam. Faszán meggyötörte az élet, meg Raffael, aki azóta már a rácsok mögött ült. Piásan úgy elintézett a kocsmában egy embert, hogy ott maradt a szerencsétlen, Raffael meg kapott tizenöt évet. Kurvára megérdemelte. Én már azért is lecsuktam volna, hogy a lányt bántotta. Abból a feljelentésből nem lett semmi végül, csak távoltartási végzés, ami össze is jött, mert a faszfejnek fingja se volt róla, hova tűntek, nem talált rájuk, pedig egyszer még rajtam is kereste őket.
– Mikor megyünk fürdeni? – szólalt meg újra Kamilla, miután felbontott egy energiaitalt.
Megvontam a vállamat, majd kinyitottam a sört, és beleittam.
– Felőlem húzhatunk most is.
– Már órák óta itt vagyunk, de a Balcsit nem láttuk még. Megkérdezem a többieket – mondta lelkesen a lány, aztán ki is szaladt a nappaliba. Karola elhúzta a száját.
– Mi az?
– Nem akarok menni. – Kérdőn néztem rá. – Csúnya vagyok fürdőruhában – magyarázta.
Felhorkantottam. Nők...
– Miért lennél csúnya?
Karola felhúzta a hasán a felsőjét, és körbefordult. Tele volt hegekkel, amiket még Raffael csinált. Emlékeztem rá, hogyan nézett ki a lány, amikor kimenekítettük a lakásból.
– Szégyensebek.
– Ne beszélj faszságokat. Nem vagy ronda. Meg amúgy se nézi senki.
– De nem akarok akkor se – rázta a fejét határozottan, és ivott a sörből.
– Én meg akarom, hogy gyere. Haverok között vagy, nem gáz! – győzködtem, de megmakacsolta magát. – Ha kell, én cipellek le a partra.
– Nem szeretném mutogatni magamat. Ne legyél erőszakos, nem akarom! Kérlek, vigyázz te Rómeóra a vízben.
– Egy hétig leszünk itt.
– Tudom – bólintott, és ivott. – Csak Rómeó miatt jöttem, hogy nyaralhasson végre.
– Oké – emeltem fel a kezemet. – De úgyis próbálkozni fogok még, és tudod, hogy lehetetlen nekem ellenállni. – Karola harsányan felkacagott. Szélesen elvigyorodtam. – Sokszor én sem tudok magamnak – kontráztam rá. A lány visítva nevetett; a fejét a plafon felé fordította. Jó volt így látni.
– Gyertek, megyünk a partra! – jelent meg újra Kamilla az ajtóban. Ő már át is öltözött fürdőruhába. Ez gyors volt.  Épp csak annyira bámultam meg, hogy ne legyen gáz. Kurva jól nézett ki. Inkább fogtam a sört, mielőtt még ráindulok a lányra, és megkerültem, kiléptem a nappaliba. Olgát a kanapén találtam meg. Savanyú képpel fonta össze a mellkasa előtt a karját. Talán most dumálhatnánk, futott át az agyamon. Minimális lelkesedéssel odacammogtam hozzá, és leültem mellé, mire a lány tűntetően elfordította a fejét.
– Látom, haragszol még rám – kezdeményeztem beszélgetést. Olga nagyot szusszantott.
– Nagyon megbántottál ma.
Elhúztam a számat. Most kezdjek el magyarázkodni? Mondjam, hogy neki volt igaza, és én vagyok a fasz?
– Sajnálom.
– Igen? – Olga valami csoda folytán elmosolyodott. Ezen még meglepődni sem volt időm, mert folytatta: – Mackó – sóhajtott egyet –, kapsz tőlem még egy esélyt. Megengedem, hogy jóvá tedd a mai kirohanásodat. – Hitetlenkedve felvontam a szemöldökömet. – Okidoki?
Hosszan bámultam a csaj szemébe, aztán kinyitottam a számat, de kurvára nem azt mondtam, amit valójában akartam.
– Oké.
– Jaj, de szupcsi!
Olga egyből a nyakamba ugrott, és csóközönnel árasztott el. Abban a pillanatban bántam meg a döntésemet. Mi a faszért bólintottam rá a dologra? Miért basztam ki ennyire magammal? Egyből Kamilla jutott az eszembe, ahogy a kapuzárási pánikról magyarázott. Lehet, hogy igaza volt?
– Megyek, és átöltözök!
Mire kettőt pislogtam, már ott sem volt. Hirtelen Tomi lépett ki a szobából, az oldalán Vivivel. Ők is már fürdőruhában feszítettek. Kezdtem kilógni a sorból. Letettem a sört, és gyorsan bementem a szobába, hogy felkapjam a gatyámat, majd Olgával együtt visszaültünk a kanapéra, onnan figyeltük, ahogy a többiek megérkeztek, Nusival együtt. Akkor bántam rohadtul, hogy nem vagyok vak. Legszívesebben kikapartam volna mind a két szemgolyómat a helyéről. Az alsója nem is látszott a hasától; a combja összeért középen, pedig még terpeszben is állt a helyiség közepén. Nem zavartatta magát, le se szarta, hogy mindenki szörnyülködve, tátott szájjal bámult rá. A ruhája is leopárdmintás volt, a változatosság kedvéért.
– Na, dzsalunk má’? – türelmetlenkedett.
– Még Adriékat várjuk – válaszolta Tomi.
Meg sem lepődtem azon, hogy a hülye betegen akart jönni, de ez amúgy sem az én bajom. Végignéztem a társaságon; Nusihusi ellensúlyozta a többi lányt. Tele vagyunk dögös csajokkal, állapítottam meg jókedvűen. Lesz min legeltetnem a szemem, persze titokban. Ittam a sörből, aztán Adrienn ajtaja felé pillantottam, ami akkor nyílt ki, és megjelent a küszöbön a lány, nyomában Petivel. Mi a picsa? Azonnal félrenyeltem. Olga veregetett hátba, nehogy ott fulladjak meg. Kicsit se volt feltűnő, ahogy a kanapén görnyedve köhögtem könnyes szemmel. Tomi lehajtotta a fejét, és megmosolyogta a szőnyeget. Kurvára nem találtam viccesnek a szitut. Adriennen ugyanaz a fekete gönc volt, a fehér playboynyúllal az elején, mint az álmomban. Ez nem lehet igaz!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése