2018. május 19., szombat

Érdekességek és köszönetnyilvánítás

Sziasztok! :) Nem hiszitek el, de amióta kitaláltam, írni fogok egy "Hogyan készült?" bejegyzést, alig vártam, hogy megszülessen. Igazából most mindenről beszélni szeretnék, úgyhogy kezdjük is az elején.
2016 márciusában, egy hirtelen ötlettől vezérelve belevágtam. Olyannyira hirtelen volt, hogy fél órával a kezdés előtt, még egy merőben más történeten dolgoztam (ami egy Teen wolf fanfiction lett volna, és azóta sem készült el). A Gyűlöllek szeretni, egy poénból indult.
Rikki éppen albérletek után nézett, közben elküldte nekem a botrányosabb hirdetéseket, együtt nevettünk rajtuk. Akkoriban még tartottam a kapcsolatot, egy másik bloggerinával is, Lucával (nagy sajnálatomra, már nem ír), aki felvetette a romantikus sztori ötletét.
Az első érdekessége a Gyűlöllek szeretninek: Az elején olvasható hirdetés valós, csupán néhány szót írtam át belőle, hogy passzoljon a főszereplő személyiségéhez. Amint már mondtam, egy poénnak indult, egy rövidke novellának, ám kinőtte magát a történet, sokszor tőlem függetlenül alakult. Normális címet is csak a legvégén kapott, ugyanis hónapokig, Szeretőm a főbérlőm nevet viselte. Ebből ki lehet találni, mi lett volna az alap elgondolás :D (Katasztrófa.)
Ez teljes mértékben megbukott, amikor lassan körvonalazódott a két főszereplő kapcsolata, múltja. A számomra is váratlan csavar átformálta a történet hangulatát, és amint Adri utcára került, átcsapott egyfajta drámába. Egy sit-com félét szerettem volna összehozni, amit nem lehet komolyan venni. A célom, a szórakoztatás volt. Soha nem akartam egy tökéletes írást összehozni, helyette azt szerettem volna, ha az olvasó élvezi, együtt nevet és együtt sír a karakterekkel. (Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis hihetetlenül összecsapottra sikerült.)
A másik, amivel világ életemben gondban voltam, azok maguk a karakterek. Szörnyű, papírmasé figurákat alkottam. Ez nagyon jól látszódik a Démoni hordában is, amire kaptam egy igen tanulságos és alapos kritikát ezzel kapcsolatban. A Gyűlöllek szeretninél elsősorban az élő karakterek voltak a legfontosabbak. Lényegesebbnek tartottam, mint magát a cselekményt. Úgy éreztem, sikerült ezt elérnem, hiszen egy idő után már maguktól mozogtak, beszéltek, éreztek. Nekem annyi volt a dolgom, hogy végigkísérjem őket a saját útjukon. Az elején kissé megijedtem, mert abszolút nem én irányítottam, de furcsa módon, sokkal felszabadultabban, gördülékenyebben ment a munka. Nem gondolkoztam azon, hogy miként alakítsam a cselekményt, mi legyen a következő lépés. Minden percét élveztem az írásnak, együtt éltem a karakterekkel, mindent átéreztem, amit ők is, minden gondolatukat hallottam.
Az egész történet három hónap alatt készült el úgy, hogy reggel hatkor már a gép előtt ültem, és este tízkor kapcsoltam ki. Szerencsére akkor megtehettem, nem dolgoztam, így bőven volt rá időm. Például arra is, hogy Adri nevén két napig gondolkozzam :D Először Petrának hívták, de azt hat emberből öt leszavazta. Rengeteg bloggertársamat zaklattam ezzel, amíg végül rábólintottak az Adrira, így lett Petrás Adrienn :D (Valamiért a Petráról nem akartam lemondani.) Bálint is Tominak indult, aztán az első fejezetben átcseréltem, mert a fiúnak a Tomi név nem tetszett.
Temérdek romantikus történetet olvastam akkoriban, mert a másik blogomon véleményezéssel is foglalkoztam. Mindegyikkel ugyanaz volt a problémám: a sablonosság. Akármilyen jól is írták meg, a szereplők majdnem ugyanolyanok voltak. Nekem ez az első romantikusom, és valószínűleg az utolsó is, ezért máshogy szerettem volna megcsinálni. Egy olyan sztorit összehozni, ami eltér az átlagtól, mind stílusában, mind helyszínben, mindenhogy. A hirdetés megadta a helyszínt, a nyolcadik kerületet, ami már önmagában érdekes környezet, ahhoz már csak a szereplőket kellett alakítani. Semmiképpen nem szándékoztam iskolásokkal dolgozni, ezért velem egykorú embereket választottam. Nehéz helyzetben lévő fiatalokat, akik napról napra élnek, komolyabb célok nélkül, mély sebekkel a lelkükben. Végig a realitás talaján mozogtam. Bálint és Adri sokszor érthetetlenül viselkedtek, forrófejűen reagáltak, makacsak voltak, kicsit hülyék, de én így imádtam őket.
A történetben képviselt stílus, nem követendő példa :D Főleg Bálinté nem, ebben egyetérthetünk.
Bálint egy sebzett vad, aki rengeteget káromkodik, sok benne a feszültség, a kétely. Képes akár évtizedekig hordozni a terhét, ami folyamatosan mérgezi belülről. Látszólag laza, vicces, beképzelt, ám amint lehullik a vastag álarca, előbújik az igazi énje, a kisfiú. Róla egy komplett pszichológiai elemzést lehetne írni. (Vele kapcsolatban a legnagyobb meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy szokott verseket írni.)
Imádtam őt, de már akkor tudtam, hogy egy hasonló személlyel embert próbáló lenne egy kapcsolat. Aztán meg is tapasztaltam. Az oldalsávban nem csupán reklámfogás a "valós történet alapján" kiírás. Igaz, hogy teljesen mások voltak a körülmények, ám a lényege majdnem egyezik.
Volt egy fiú, akivel évekkel ezelőtt ismerkedtem meg. Egy baráti társasághoz tartoztunk, és úgy alakult, hogy kezdtünk több időt együtt tölteni. Mindig ott volt mellettem, akármire szükségem volt, rengeteget segített, meghallgatta a gondjaimat, én viszont ezt nem tudtam értékelni, csúnyán bántam vele. Ő tűrt, mert szerelmes volt. Az egyik nagyobb veszekedésünk után megszakadt a kapcsolat, kikerültem abból a társaságból, egy város választott el minket egymástól. Évekkel később sem felejtettem el a fiút, szörnyű bűntudatom volt, akárcsak Adrinak. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egyszer még találkozni fogunk, sőt, össze is jövünk. Sajnos nem azt az embert kaptam vissza, akit meg tudtam volna becsülni. Fordult a kocka, én voltam vele odaadó, ő pedig bunkó. Nem ragozom tovább. Túléltük azt az időszakot, észhez tért, akárcsak Bálint, bár a valóságban ez sokkal több időbe telt. Durva hullámvölgyeket éltünk meg, Mónika-showba illő veszekedésekkel tarkítva. A kapcsolatunk már másfél éve tart, mind a ketten dolgozunk rajta, eddig eredményesen.
Az egészben az a legérdekesebb, hogy amikor elkezdtem írni a sztorit, eszembe se jutott ez. Már amikor a második részébe kezdtem bele, akkor vettem fel a kapcsolatot a fiúval. Villámcsapásként ért a felismerés. (Ráadásul Bálint egy narancssárga bomberdzsekiben szaladgál, és amikor átjött hozzám a fiú, ugyanolyan dzsekiben volt. A másik furcsaság az időpont. A történetben 2016 októberében találkoznak a szereplők, ami a valóságban is így alakult. Ezek után félve várom a folytatást, hiszen mint tudjuk, a végén Adriéknak kényszerből el kell válniuk.)
Ennyi a rövid háttértörténet :)
Sokat tanultam a Gyűlöllek szeretnitől. Eddig munkának éreztem az írást, ám Bálintékkal szórakozás volt. Karakterépítés szempontjából is fejlődtem, gördülékenyebben tudtam vezetni a cselekményt velük által. Kitartóan írtam, minden nap, amivel előtte hadilábon álltam. Új élményekkel gazdagodtam, új világot nyitottak meg előttem. Igaz, meg is szenvedtem velük, gyakran nem akarták azt csinálni, amit én kigondoltam, ezért egy csomószor át kellett írni. Az a verzió, amit a blogon olvashattok, az már a harmadik, és még ezzel sem vagyok teljesen megelégedve. Fájó szívvel szedtem ki jeleneteket, vicces párbeszédeket, mert utólag rájöttem, hogy nem illik bele. 
Bálinton és Adrin kívül, még hálás vagyok Rikkinek és Lucának! Nélkülük nem születhetett volna meg ez a történet. Köszönettel tartozom egy másik bloggerinának, Tündének, az abszolút lelkesedéséért, támogatásáért. Köszönöm Demi Kirschnernek, az Öld meg Jana Robinst! című könyv írónőjének, amiért időt szánt rám, és hajlandó volt beleolvasni! Köszönöm az édesanyámnak, amiért többször is meghallgatta a félkész változatokat, véleményt mondott, és jónak titulálta az írásomat :D A leghálásabb mégis az akkori barátomnak vagyok. Lehetővé tette számomra az alkotást, türelmesen figyelt, amíg órákon keresztül beszéltem neki a történetről, áradoztam a karaktereimről, sőt, még ötleteket is adott. (Bár rendszeresen Krisztiánnak hívta Bálintot, érthetetlen okból :D)
Nagyon-nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki foglalkozott velem és a Gyűlöllek szeretnivel! Nem utolsó sorban köszönöm nektek, amiért követtek, kitartóan olvastok! <3 Külön élvezet Jacey kommentjeit olvasni :D (Mindig feldobod a napomat :))
Remélem a továbbiakban is velem maradtok. Sajnos fogalmam sincs, mikor tudok jelentkezni a második részével, mert még készül, de igyekszem. Elöljáróban annyit, hogy ezt már ötödjére írom át :D
Köszönöm, hogy elolvastátok ezt a kis személyes bejegyzést, várom a véleményeteket akármivel kapcsolatban. Még jelentkezek! :)
Addig is puszi! <3
Anett

3 megjegyzés:

  1. Érdekes volt ez az összefoglaló, érdekes volt magát a történetet olvasni, mert még nem találkoztam hasonlóval, tényleg egyedi. A szereplőket megkedveltem, főleg Bálintot(a női olvasó szíve kihez húz, ugyebár... :D de a többiek is jófejek), nagyon cuki, de közben egy állat is. És hát igen, a humor, te meg mindig azzal dobtad fel a napom! :D Eddig csak a Szent Johanna gimin nevettem annyit, mint ezen, persze tök más a kettő sztori.
    Nekem az a véleményem, amit már mondtam is(írtam már, nem? :D), hogy szívesen kitenném a polcomra, én azért továbbra is drukkolok, hogy egyszer ez megtörténjen. Mert a kedvenc szerelmespárjaimba tartozik Bálint és Adri. :)
    Ha valós hirdetés volt, az durva lehetett! :D Lehet jelentkezek, hátha valami jó hapsi! :D
    Nem is értem, miért nem kommenteltek többen, de valahogy úgy látom, kihaltak a történetes blogok, és alig olvassák azt is, ami van. Nem értem miért, még 2 éve nem volt ez.
    Várom a 2. részt. :)
    Puszi!:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kétlem, hogy aki felrakta a hirdetést, az jó pasi lenne, mert azok nem szorulnak ilyesmire :D Igen, sajnos eléggé kihaltak a történetes blogok, meg az olvasók rájuk is untak. Tízből nyolcat be se fejeztek :/
      Ismét nagyon szépen köszönöm, hogy írtál! Számítok majd rád a továbbiakban is :P <3 Imádlak! Puszi! <3

      Törlés
    2. Ajj, fenébe!:D
      Én se fejeztem be, de többet nem csinálok ilyet. :D
      Nm, én itt leszek! <3

      Törlés