2018. április 7., szombat

36. fejezet

Sziasztok! :) Még szombat van, nem késtem el nagyon :D A következő fejezethez nem tudok mit hozzáfűzni, csak annyit, hogy jó olvasást kívánok! <3 :P Köszönöm, hogy sokan követitek a történetet, remélem, legalább ekkora lelkesedéssel olvassátok majd a második részét is. (Lehetséges amúgy, hogy lesz harmadik is, mert még mindig írom a másodikat, és nagyon hosszú lenne egybe, de ezt még majd megálmodom menet közben :D)
36.
Adri
„Gumi nélkül dugtad meg az unokatestvéremet?”

 Az úton végig beszélgettünk, mindenféléről, ami az eszünkbe jutott. Jól éreztük magunkat egymás társaságában. Hülyültünk, viccelődtünk, nagyokat nevettünk. Így hamar eltelt az idő. A majdnem egy órás séta tíz percnek tűnt, és még azt sem éreztem, hogy teljesen elfagyott a kezem a kabátom zsebében. Csak akkor kezdett fájdalmasan bizseregni, amikor beléptem a lakásba. Egyből ledobtam a jéghideg ruháimat, amíg Bálint engedett vizet a kádba.
– Esélyes, hogy még jobban szarrá fogunk fagyni – húzta el a száját, majd megmártotta a kezét a vízben, hogy bedugja a lefolyóba a dugót. – El sem hiszem! Végre normálisan meleg víz folyik belőle – nevetett fel örömittasan.
– Ezt én sem hiszem el – mosolyogtam.
Amint az összes göncömtől megszabadultam, beültem a kádba és kinyújtottam a lábamat. Bálint is követett. Egyszerre dőltünk hátra, és jóleső morgás kíséretében csuktuk be a szemünket. A combján pihentettem a lábamat, miközben a talpamat masszírozta. Sokkal jobb volt így lenni, együtt, otthon, mint lent a Barlangban. Nem akartam berúgni, és volt egy olyan sejtésem, hogy Bálint sem.
– Olyan ez, mint egy kibaszott álom – szólalt meg hosszas hallgatás után. Idő közben derékig ellepett minket a víz.
– Szerintem is!
– Öregszünk, bébi – nevetett fel Bálint.
– Azért ne temesd már magadat! Na, add a patádat, én is megmasszírozom!
– Ne, csikis!
Előredőltem, és egy gyors mozdulattal elkaptam a bokáját. A fiú kapálózott, ki akarta húzni a lábát a markomból, de nem ért vele sokat. Sokszor azt hittem, hogy amikor ellenkezett, csak a játék kedvéért tette. Egyértelműen erősebb volt nálam, az esetek többségében azonban képtelen volt szabadulni. Azonnal ellazult, amint nyomkodni kezdtem a talpát. Lejjebb csúszott a kádban, és szélesen elmosolyodott, mire én is. Boldoggá tett a boldogsága.
– Tényleg csikis? – szólaltam meg némi hallgatás után.
– Ez inkább izgató – válaszolt, aztán rám nézett.
– Miért? – Elcsodálkoztam, ilyet még nem hallottam, hogy a lábmasszázs izgató is lehet.
– Nem tudom, de bizsereg a farkam.
Ezen teli torokból felröhögtem.
– Teljesen új dimenziókat mutatok neked – viccelődtem.
– Amúgy kajak! – bólogatott komolyan, kikerekedett szemmel Bálint. – Egy csomó dolog van, amit veled csináltam először.
– Fát díszítettél.
Rám mutatott.
– Kibaszottul fát díszítettem! Aztán, még nem szaladtam csaj elől azért, hogy nehogy megdugjon. – Felnevettem. – Nem voltam még szerelmes. Azt hittem, hogy Kingával az volt, de most jöttem rá, hogy kurvára nem. Adri! – Csodálkozva pislogott rám. – Múltkor csak három órát aludtam, hogy még előtted felkeljek és beszerezzem a nyulat, vágod? Azt akartam, hogy amikor felébredsz, már ott legyen melletted. Még a muterhez is lementem érte.
– Vivi egyszer azt mondta, hogy ha megkérnélek, ugorj ki az ablakon, meg sem kérdeznéd, hogy miért – mondtam zavartan mosolyogva.
Bálint is mosolyogott.
– Magamra sem ismerek már hetek óta. Tudtad, hogy egy csajjal sem néztem eddig semmit? Filmet, sorozatot, fullra semmit! Lassan ott tartok, hogy a dumálásokat jobban élvezem, mint a szexet.
– Ennyire szar vagyok? – hunyorogtam vigyorogva.
– De még mennyire, hogy szar vagy! – röhögött fel Bálint.
– Voltál már kikötözve?
A fiú szélesen vigyorgott.
– Voltam.
– Francba! – legyintettem megjátszott csalódottsággal.
– De az bilinccsel volt, nem lepedővel.
– Akkor már megvan, mit kapsz szülinapodra – mosolyogtam.
– Torta helyett? – Bálint elhúzta a száját. – Pedig le akartam nyalni a képemről.
Most én nevettem fel. Tudtam, hogy mire célzott. Iskolás korunkban csináltam neki egy pocsék tortát, miután Zsuzsa nénitől kinyomoztam, hogy mikor van a szülinapja. Másnap, amint belépett a tanterembe, az egészet az arcába vágtam, csak úgy szivatásképpen.
– Egyébként – mutattam rá –, annyi energiát fektettünk már akkor a másikba, ami akár romantikusnak is mondható.
– Kurva furcsán fejeztük ki az érzelmeinket.
– Az biztos. Most nem azért húznám le a nadrágodat, hogy mindenki rajtad röhögjön.
– Hanem? – hunyorgott rám, mire szélesen elvigyorodtam. – Szexet akarsz, asszony?
Egyszerre nevettünk fel, majd Bálint ismét megfogta a lábamat és folytatta a masszírozást. Becsuktam a szememet, és elnyúltam a kádban. Elvigyorodtam, amikor a tapogatózó ujjak feljebb haladtak a lábszáramon, egészen a combomig. A fiú megmozdult, és lassan rám feküdt. Ránéztem.
– Inkább csak beszélgessünk. Az izgalmasabb.
Bálint felröhögött.
– Kurva vicces. Amúgy, ha hiszed ha nem, nem gondoltam most a szexre.
– Akkor mire gondoltál?
– Nem mondom meg – rázta a fejét határozottan. Kérdőn felvontam a szemöldökömet. Bálint meglepett. Beleült az ölembe, és összehúzta magát, mint egy kisgyerek. Elmosolyodtam, bár kicsit csodálkoztam. Kisebb fáziskéséssel karoltam csak át. Abban a pillanatban valóban egy kisfiú volt. Átölelte a derekamat és a mellkasomra hajtotta a fejét.
– Gömböc – szólaltam meg rövid hallgatás után. Felemelte a fejét, és elveszett, szomorú szemmel bámult rám. Igen, ő volt az; Gömböc. Nem gondoltam, hogy valaha még viszont látom. Összefacsarodott a szívem, ahogy belenéztem a szemébe, abba a szembe, amibe éveken keresztül minden nap. Szorosan magamhoz húztam, a haját simogattam.
– Sajnálom – mondtam halkan. – Sajnálom, sajnálom! Szeretlek nagyon!
Attól a gyerektől kértem ezerszer is bocsánatot, akit annak idején a földbe tiportam, és akinek egy hónap alatt nem mondtam, hogy szeretem, mikor ő többször is. Bálint nem mondott semmit. Némán öleltük egymást hosszú perceken át. Amikor megszólalt, rekedt volt a hangja:
– Ezt is felírhatom a listára.
– Milyen listára?
– Dolgok, amiket csak veled csináltam.
– Milyen hosszú lenne a lista? – mosolyogtam.
– Már most hosszabb, mint a farkam. – Ezen felröhögtem.
– Á, akkor nem is olyan hosszú – viccelődtem. Bálint megint felnézett rám; eltűnt a szeméből a kisfiú, ismét az a pasi volt, akit néhány hete ismertem meg.
– Igen? – Féloldalas mosolyra húzta a száját. – Van ám egy másik listám is, ahol a beszólásaidat vezetem.
– Ó, jaj. Mi lesz velem? – Megjátszott rémülettel a szememben pislogtam rá.
Bálint megcsóválta a fejét, és elvigyorodott.
– Majd meglátod. – Már válaszoltam volna, amikor a földön megszólalt a tréningnadrágja zsebében a mobilja. – Miben fogadunk, hogy most vették észre, hogy nem vagyunk ott?
Bálint félig kimászott a kádból, úgy kapálózott a mobil után. Amikor megszerezte felém mutatta; Tomi kereste.
– Hangosítsd ki!
Bálint bólintott, aztán felvette és megnyomott rajta egy gombot.
– Lökjed! – szólt bele.
– Töki! – Tomi szinte ordított. A háttérben még mindig dübörgött a zene, alig lehetett érteni, mit mond. Erre ő is rájöhetett, mert elkiáltotta magát. – Vegyétek már le azt a kikúrt hangerőt! Hé, valaki! Pöcsök!
Hallhatóan senki nem figyelt rá. Bálinttal összevigyorogtunk.
– Faszom, ki kell mennem. – Csodálkoztam, hogy még értettük egyáltalán amit mondott, annyira be volt rúgva. Nyitódott, majd csukódott egy ajtó, a zene megszűnt. – Na, kurva életbe. Hol a picsába vagytok?
– Itthon – válaszolta Bálint.
– Fasza. – Tomi csuklott egyet. – El akartam mondani, hogy... Faszom! – Nagy csörömpölés a háttérben, káromkodásözön a fiú szájából. – Hé! Itt vagy még?
– Ja.
– Majdnem pofára estem, baszki! Na, azt akartam mondani, hogy megkértem Vivi kezét. – Kikerekedett a szemem, Bálint viszont vigyorgott. – Igent mondott, Töki! – kiabálta a telefonba a fiú. – Egy kibaszott kupakot húztam az ujjára! Hallod? Itt vagy még?
– Ja – ismételte röhögve Bálint.
– Megkupakoltam az ujját! Megyünk Vegasba, ember! Most, mindjárt! Hallod? – Tomi megint csuklott. – Szerintem felcsináltam. Koton nélkül keféltünk, Töki. Többször is – tette hozzá.
– Gyógyszer? – Most már Bálint sem mosolygott.
– Nem szed. De azt mondta, hogy leszarja. – Erre nem tudtunk mit mondani, csak pislogtunk egymásra a fiúval. – Apa leszek! – kiáltotta újra Tomi, és elsírta magát. – Kibaszottul apa leszek!
Nem tudtam eldönteni, hogy örömében, vagy bánatában zokogott.
– Erről majd akkor dumálunk, ha kijózanodtál – mondta Bálint. – Mi van Kamillával?
– Alszik a sarokban.
Újra meghallottuk az ajtónyitódást, meg a bentről kihallatszódó zenét, aztán Vivi szólalt meg:
– Hova tűntél, szerelmem?
– Bálinttal beszélek. Köszönj neki!
– Szia! – ordította bele a lány a telefonba.
– Csá. – Bálint nem hangzott túl lelkesnek.
– Gyere vissza – mondta Vivi, már messzebbről Tominak. – Éhes a kígyóm, meg kell etetni.
– Most megyek, Töki! – hadarta rögtön a fiú, és köszönés nélkül bontotta a vonalat.
Ledöbbentünk, Bálint eltátotta a száját, úgy bámult rám.
– Mi a lófasz volt ez? – szólalt meg, miután magához tért a sokkból.
Megcsóváltam a fejemet, és inkább a tusfürdő után nyúltam.
– Felelőtlenek – fejtettem ki a véleményemet.
– És ha tényleg sikerült felcsinálnia? Az, hogy megkérte a kezét, az egy dolog, vissza lehet csinálni, de egy gyereket?
– Van eseményutáni tabletta. Van rá három napja, hogy vegyen egyet.
– Kurvára kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. – Bálint is a fejét csóválta. Elvette tőlem a tusfürdőt és nyomott a kezébe.
Amíg fürödtünk, végig róluk folyt a szó. Egyetértettünk abban, hogy túl gyorsan haladnak, és nagyon nem kéne még ilyeneket csinálniuk, bevállalniuk. Aztán egy nagyot nevettünk azon, hogy más ügyében mennyire felvilágosultak vagyunk, ha meg rólunk van szó, akkor hirtelen elmegy a józan eszünk is.
Az este hátralevő részében egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Ennyit még senkivel nem beszélgettem egyhuzamban, még Emesével sem. Az osztálytalálkozót ecseteltük, hogy milyen lesz majd. Nagyokat nevettünk; elképzeltük a többiek arckifejezését, amikor majd belépünk az ajtón kézenfogva. Alig tudtuk kivárni, hogy megkapjuk a meghívót, bár Bálint arra tippelt, hogy őt szokás szerint le fogják felejteni a listáról. Én ebben nem voltam olyan biztos. Le mertem volna fogadni, hogy most mindenki ránk lesz kíváncsi.
Valamikor reggel dőltünk ki végleg, így a fél napot átaludtuk. Tomi ébresztett minket a kopogásával. Eléggé nyúzottnak tűnt, amikor Bálint beengedte.
– Van fejfájáscsillapítód? – kérdezte köszönés nélkül. – Az enyém már elfogyott.
Bálint bólintott, eltűnt a hálóban, Tomi pedig a kanapéhoz csoszogott és lerogyott rá.
– Mennyire emlékszel az estére? – fordultam felé.
– Elégre. Nem akarok róla dumálni. Eddig Vivivel voltam.
Vártam, hogy folytassa, de nem tette. Bálint visszatért, leült mellé, majd a kezébe nyomott egy levél pirulát. Tomi azonnal bevett egyet.
– Mesélj csak, haver! – nézett rá komolyan Bálint. – Gumi nélkül dugtad meg az unokatestvéremet?
Tomi felnyögött, előre dőlt, a térdére támaszkodott, majd végigszántotta az ujjaival az arcát. Nem szólt semmit, mélyet sóhajtott.
– Mit beszéltetek Vivivel? – kérdeztem.
– Semmit, mert ma reggel megjött neki – morogta a fiú.
– Hogy lehetsz ilyen balfasz? – csóválta meg a fejét Bálint. – És ha mégis sikerült volna összehoznotok egy kölyköt?
Tomi ránézett, aztán rám. Nem volt ijedt, vagy kétségbeesett, inkább szomorú.
– Bevállalnánk – mondta határozottan. – Ezt dumáltuk meg ma.
– Mi? – Bálintnak leesett az álla a választól. Én is néztem egy nagyot.
– Bevállalnánk – ismételte a fiú. – Szeretjük egymást, akkor miért ne? Összeköltöznénk, el tudnánk tartani magunkat. Két fizetésből könnyebb is lenne.
– Egy hete jártok – nyögte Bálint. Látszott rajta, hogy túl sok volt számára az információ.
– És?
Bálint eltátotta a száját, kikerekedett a szeme. Nem erre a válaszra számított.
– Azért kurva kíváncsi lennék, hogy fordított esetben te mit mondanál.
– Hogy hülye vagy – nevetett halkan Tomi –, de nem kértem ki a véleményedet.
– Rád sem ismerek! Mindig te voltál a normálisabb kettőnk közül, most meg gumi nélkül... Ember, mi a fasz van veled?
– Nem is volt nálam koton – morogta az orra alatt. – Vivi akarta, pedig tudta, hogy nincs, aztán már sokat ittunk, és engem se érdekelt a dolog.
Elmosolyodtam.
– Tomi. – A fiú rám nézett. – Vivi mit csinált reggel, amikor megjött neki?
– Hogyhogy mit csinált?
– Mit szólt, hogy reagált a dologra?
– Nem volt feldobva. Miért?
Változatlanul mosolyogtam rá.
– Szerinted miért nem volt boldog?
Tomi egy darabig értetlenkedve bámult rám, a fejét rázta, aztán megdermedt és csak bámult.
– Gyereket akar – suttogta maga elé. – Gyereket akar? – kérdezte hangosabban, és újra a szemembe nézett.
– Szerintem igen – bólintottam. – Gondolj bele, már huszonnyolc, nem lesz fiatalabb. Nekünk ketyeg az óránk.
– Azt hittem, hogy azért nem érdekelte a védekezés, mert matt részeg volt.
– És téged miért nem érdekelt?
– Férfiből vagyok – vonta meg a vállát –, Vivi rám mászott. – Bálintra sandított, aki mellette ült összehúzott szemmel. – Na, jó, nem mondom tovább.
– Kimenjünk az erkélyre? – Már fel is tápászkodtam. – Úgyis rá akarok gyújtani.
– Én is – bólogatott, majd felkelt a kanapéról.
– Itt hagytok? – pislogott Bálint.
Nem válaszoltam, helyette dobtam felé egy csókot, aztán a fiúval a nyomomban kiléptünk a szabadba.
– Először kérdeznem kell valamit.
– Na, mit? – Velem együtt Tomi is rágyújtott.
– Tényleg mondtál olyat Bálintnak, hogy szívesen gerincre vágnál?
Tomi teli torokból felröhögött.
– Ja, mondtam ilyet – vallotta be vigyorogva. – Nem gondoltam, hogy megjegyzi.
– Vigyázni kell vele. Ijesztően jó a memóriája. – Azt már nem akartam megkérdezni, hogy komolyan is gondolta-e. – Mindegy, térjünk rá a lényegre. Hogy történt a dolog?
– Kajak mondjam el, hogy szexeltem? – A fiúnak kikerekedett a szeme.
– Szégyenlős vagy? – hunyorogtam.
– Nem jobban, mint Töki – mosolygott, majd beleszívott a cigibe. – De csajjal még nem dumáltam ilyenről.
– Egyszer mindent el kell valahol kezdeni – nevettem.
– Hát jó – bólintott. – A sarokban volt, az egyik asztalnál. Beindultunk, ujjaztam, de nem akartam tovább menni a koton miatt. Ezt mondtam neki is, de aztán néhány perc múlva rám mászott. – Tomi hallgatott. – Nem tudom, hogy fogalmazzak.
– Ahogy akarsz – legyintettem. – Bálint mellett megedződtem, elhiheted.
– Gondolom! – nevetett. – Szóval elővette a pöcsömet – itt felhorkantottam, félre is szívtam a cigit –, és beleült.
– Vagyis ő dugott meg téged? – kacagtam. Tomi is röhögött.
– Nem vagy szívbajos – jegyezte meg, amikor abbahagyta a nevetést. – De igen, szabályosan megerőszakolt.
– Aha – bólogattam mosolyogva. – Hát persze.
– Tényleg! – bizonygatta. – De nem volt szívem lelökni magamról.
– Milyen nagyvonalú vagy.
– Ugye? – vigyorgott. – Amikor éreztem, hogy már nem bírom sokáig, szóltam neki, de meg sem hallott. Kurva jó vele! Nem bírtam visszatartani, megtörtént.
– Utána meg már mindegy volt? Azt mondtad este, hogy többször is megtörtént. – Tomi a homlokát ráncolta. – Ki voltál hangosítva – magyaráztam.
– Jaa! – Megint felröhögött. – A többi nem tudom, hogy volt. Akkor már mind a ketten padlón voltunk. Nem foglalkoztam vele, bevittem a raktárba, ott is szexeltünk az asztalon. Örültem, hogy magamat tudtam tartani, ő meg túl szorosan fogott a lábával, nem is tudtam volna kihúzni belőle, nem engedte. Egyszer megpróbáltam, de visszarántott.
– Tényleg kész lennél az apaságra?
Tomi egy pillanatra elgondolkozott, aztán bólintott.
– Igen. Vele igen. Ne tudd meg milyen boldog voltam, amikor igent mondott! Pedig csak egy kupakot adtam neki.
– Tudom.
– Azt mondta, hogy várjunk még minimum egy évet. – A fiú elhúzta a száját.
– Nem vagyok benne biztos, hogy akar várni – jegyeztem meg rövid hallgatás után, majd beledobtam a csikket a borosüvegbe. – A tegnapi viselkedése nem ezt mutatja.
– Részeg volt, ráadásul szex közben kérdeztem meg. Simán lehet, hogy azt sem tudta, mire mond igent.
– És a gyerekvállalás?
– Azt nem tudom hova rakni. Beszélnem kéne vele.
Bólintottam. A fiú is beledobta a csikket az üvegbe.
Miután elment, Bálinttal beültünk a gép elé Mortal Kombatozni, ahol eléggé sikerült megizzasztanom, de végül nagy bánatomra mégis ő nyert. Közben megbeszéltük, hogy mennyire félünk az elkövetkező három naptól, amíg Amandóék gyerekei itt lesznek. Még akkor is ez volt a téma, amikor már az ágyban feküdtünk.
– Az a lényeg, hogy ne pánikoljunk be, maradjunk higgadtak, akármi történik – mondtam, mielőtt elaludtunk volna.

4 megjegyzés:

  1. Hehe, kíváncsi vagyok, hogy bírnak majd a gyerekekkel! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az poén lesz :D A következő fejezet címe: Nem kell gyerek, most mondom! :D

      Törlés
    2. Azért így hirtelen belecsöppenni a gyereknevelésbe, még ha csak néhány napra, nem semmi :D Főleg egyből háromra :D Azért nem fullad majd totális káoszba, csak majdnem XD

      Törlés