2018. február 11., vasárnap

28. fejezet

Sziasztok! :) Ne haragudjatok, hogy csak ma raktam ki a fejezetet, de bevallom, elfelejtettem :D Érdekes fejlemények következnek, ugyanis egy időre háttérbe szorulnak Bálinték, helyükre pedig Cukráék kerülnek, hiszen a főszereplőkön kívül is zajlik az élet :P A következő fejezet is róluk fog szólni, bepillantást nyerhetünk a múltjukba, az életükbe :) Kellemes olvasást kívánok hozzá! <3

28.
Bálint
„Miért bántottam? Ő az életem; ő és a srácok.”

Amíg Adri Vivivel sétált, halálra aggódtam magamat. Kurva sokszor hívtam a csajt, de persze rohadtul nem kell felvenni azt a kibaszott telefont! Kínomban előkerestem a zsír új mobilt, amit Adrinak vettem, és azzal kötöttem le magamat, miután a GTA is felbaszott. Nem tudtam odafigyelni, folyton lelőttek az egyik küldetés közben. Éppen végeztem a mobil beállításaival, amikor kopogtak. Felhúztam a szemöldökömet, úgy csoszogtam az ajtóhoz. Kinyitottam, és rendesen ledöbbentem.
– Csá! Bemehetek? – szólalt meg Dezső megtörten.
Nem gondoltam, hogy valóban fel fog keresni, pláne nem hetek múltával. Megvontam a vállamat, és szélesre tártam az ajtót. Neki kellett is, hogy beférjen. Tanácstalanul belépett, és lassan leült a kanapé kartámaszára. Én a gép elé dobtam le magamat, a térdemre támaszkodtam, onnan néztem a csávóra.
– Mit akarsz? – kérdeztem nem túl barátságosan, miután hosszú ideig nem szólalt meg.
– A mú’tkorit akarom megbeszé’ni.
– Azt hittem, hogy nem fogsz rá emlékezni – morogtam.
– De. Agya’tam is rajta sokat. Kéne a segítséged – bökte ki nagy sokára; a kezét tördelte. Komoran felhúztam a szemöldökömet. – Kangáról van szó.
– Ki van zárva! – vágtam rá azonnal. – Nem érdekel a kurva, nem akarok vele foglalkozni!
– Az új faszija veri.
– És aztán? Gondolom amellett is félrekúrt, az meg nem nézi el neki.
– Nem hiszem! – Dezső kétségbeesetten bámult rám. Már majdnem megsajnáltam, de csak majdnem. – Felkeresett tegnap, szarul nézett ki. Ismerem a faszt, akive’ fut. Dénessel régen haverok vó’tunk.
– Dénes? – Résnyire szűkült a szemem a név hallatán. Lehetséges lenne, hogy ez ugyanaz a csávó, aki Adrit is megtalálta tegnap? Ha Kingával van, az megmagyarázná, hogy honnan a faszból tudja, hol lakik a lány.
– Ja. Ismered?
Megráztam a fejemet. Tényleg nem ismertem, a híre megelőzte.
– Leszarom, akkor sem segítek. Csak ezért jöttél? Mert akkor mehetsz is.
– Nem csak emiatt. Még mindig ki akarok békülni.
Dezső nem nézett a szemembe, meredten bámulta a kopott szőnyeget a talpa alatt. Nem mondtam erre semmit. Percekig ültünk némán, majd kihúztam magamat, és karbafontam a mellkasom előtt a kezemet.
– Hányszor dugtad meg, miközben tudtad, hogy együtt vagyunk?
A csávó nem válaszolt azonnal. Végigszántott a kopasz fején, felemelte a fejét és a szemembe nézett.
– Nem tudom. Amikor átjött.
– Mindig?
– Igen.
– Mióta?
– Ezt mán’ megdumáltuk egyszer – próbált hárítani Dezső.
– Két gyomorba rúgás között? Inkább válaszolj!
– Hónapok óta basztam – felelte kelletlenül.
– Fasza – bólintottam komoran. – Te lettél volna az utolsó, akiből kinézem ezt.
– Sajnálom! – Egymás szemébe néztünk; Dezső szomorúan pillantott rám. Basszameg! Tényleg megbánta a pöcs. Most beszéltünk erről először azóta, hogy Gyuri lebuktatta őket. Idegesen túrtam a hajamba. – Figyeljé’, ha akarod, lebaszhatsz nekem egyet – tárta szét a kezét a csávó.
– Megérdemelnéd.
– Gyere!
Merőn bámultam rá, aztán felálltam és odasétáltam elé. Dezső rezzenéstelen arccal fordult felém. Lenéztem a kopasz fejére, majd kinyújtottam a kezemet. A csávó értetlenül pislogott rám; tényleg azt hitte, hogy meg fogom ütni. Igazából már rohadtul leszartam Kingát, meg az egész cirkuszt, amit kavart maga körül. Dezső nagy lendülettel megmarkolta a kezemet, mintha attól félne, hogy akármelyik percben meggondolhatom magamat. Hirtelen magához rántott, és szorosan megölelt; majdnem összetörte a csontjaimat.
– Egyetlen és utolsó esély! – nyögtem.
Percekig csak szorított, már kezdtem kínosan érezni magamat. Akkor engedett el, amikor megszólalt a csengő. Felkelt a kartámaszról, én meg az ajtó felé indultam. Leszakadt a pofám, amikor Ádámmal és Ákossal néztem farkasszemet a küszöbön. Ákos azonnal gyökeret eresztett, rémülten bámult rám.
– Mentem – szólalt meg Dezső a hátam mögül. – Még dumálunk.
Kezet fogtunk, mielőtt a csávó kioldalazott volna a két fiú mellett. Nem nyúlt hosszúra a látogatás, de ennyi bőven elég volt belőle. Megbocsátottam neki, de soha nem leszünk már puszipajtások.
– Gyertek – intettem, majd sarkon fordultam és a mobilért nyúltam. Ez érdekes lesz. Láthatóan Ákos nem tudta, hova cipeli el a csávója. Ádám becsukta az ajtót, én meg újra felhívtam Vivit.
– Mi az, dagadt? – szólt bele vidáman.
– Végre felvetted! Téged is hívhat az ember, faszom!
– Nem értem rá.
– Hol a picsában vagytok már? Itt van Ádám, Adri haverja.
– Elraboltak az ufók – érkezett a kurva vicces válasz.
– Gyertek vissza! – Nem vártam meg a választ, ráraktam a telefont. A két fiú megilletődve pislogott rám, mire csak legyintettem.
– Összevesztetek? – szólalt meg Ádám.
Megráztam a fejemet; ekkor csörrent meg a mobilom. A kijelző szerint Vivi hívott vissza, de mégis Adri szólt bele a kagylóba. Hallhatóan nagyon jól szórakoztak, amíg én a körmömet rágtam miattuk. Amint bontottam a vonalat, a fiúk felé fordultam.
– Leugrunk a Sakálba, ott találkozunk a többiekkel.
– Milyen többiekkel? – kérdezte idegesen Ákos.
– Akiknek be akarlak mutatni – felelte Ádám. – Nyugi, nem az oroszlánok elé vetlek.
Ezen féloldalasan elmosolyodtam. De, bizony az oroszlánok elé készült dobni a csávóját, csak ezek nem fogják szétszedni. Némán ballagtunk le néhány utcát a kocsmáig. Nem csodálkoztam, hogy még senki nem volt ott; nem siették el a dolgot. Ádámék leültek, én a pulthoz sétáltam, és kértem egy sört Orsitól, majd ledobtam magam velük szembe. Rágyújtottam, miközben egyre hosszabbra nyúlt közöttünk a csend. Halál kínos volt a szitu. Már meg is ittam a sörömet, visszavittem az üveget, amikor a többiek megérkeztek. Amikor Tomi félrehívott dumálni, el sem tudtam képzelni, mit akarhat.
– Lökjed!
– Ne vágj a szavamba, csak hallgass végig – indított Tomi. Jól kezdődik. – Viviről van szó. – A szemöldököm azonnal felszaladt a borzas hajam alá. – Lassan nyolc éve hajtok rá, de mindig elküldött. Kábé fél éve megint találkoztunk a Barlangban, dumáltunk, ittunk. – Nem szarozott, egyből a közepébe vágott, minden felvezető nélkül. A kezem ökölbe szorult, de ahelyett, hogy nekiugrottam volna, elővettem egy szál cigit és rágyújtottam. Tomi folytatta:
– Ezek után folyton chateltünk, elolvastam a könyveit, és amikor mind a ketten ráértünk, találkoztunk is. Rendszeresen jártam hozzá Csepelre, de akkor nem történt semmi. Filmeztünk, megismertem. El akarom felejteni Cukrát, és amikor Vivivel vagyok, ez sikerül is.
– Szereted?
– Azt hiszem, igen – bólintott Tomi. – Megküzdöttem érte, hónapok óta teperek, és ma végre összejöttünk. Nem a beleegyezésedet kérem, mert leszarom, csak el akartam mondani. Szeretem a csajt.
– Tegnap akkor nem vicceltél.
– Nem.
Szívtam egy utolsót a cigiből, és elnyomtam a mögöttem lévő hamutálban.
– Nem akarom, hogy átbaszd, értve vagyok?! – bámultam rá szigorúan.
– Nem fogom – rázta a fejét a haver.
– Nekem is el kell mondanom valamit. – Nem voltam benne biztos, hogy jó ötlet, de akkor is akartam. Tomi várt; a szemébe néztem. – Emlékszel, amikor Kamilla elutazott? Előtte még buliztunk egyet. – Tomi bólintott. – Smároltam a húgoddal.
Tomi megdermedt, hitetlenkedve bámult rám, majd az arca eltorzult a dühtől és meglendítette az öklét. Számítottam a támadásra; gyorsan kitértem előle, satuként rámarkoltam a csuklójára, és a mellettünk lévő falnak szorítottam. Lefogtam, hogy meg se tudjon mozdulni.
– Nyugodj le – morogtam a fülébe. – Nem történt több. Arra kért, hogy vegyem el a szüzességét, de ott hagytam, nem mentem bele. Rám támadt, én meg hagytam magamat. Jogosan vagy pipa, de most nyugodj le, így nem verhetsz le nekem egyet.
– Mi történik itt? – szaladt hozzánk Orsi.
– Semmi, minden oké. – Tomihoz fordultam. – Szerelmes volt belém, amiről fingom se volt. Soha nem kezdenék vele, mert a húgod. Nem dugtam meg, hallod? – Tomi becsukta a szemét, zihált. – Nem volt semmi, és nem is lesz. Lebaszhatsz nekem, ha akarsz; megértem.
A haver bólintott, én meg elengedtem. Egyet hátraléptem, Tomi megmasszírozta a vállát. Jól kicsavartam a szerencsétlen karját. Széttártam a kezemet.
– Gyere, üss meg!
A gyerek nem habozott, akkorát lekevert, hogy felnyaltam a padlót. Sikerült a nyelvemre is ráharapnom, a szám azonnal megtelt vérrel, a szemem könnybe lábadt. Felröhögtem és kiköptem a földre. Mi lett volna, ha akkor talál el, amikor ideges? Elfogadtam a felém nyújtott kezét; felhúzott.
– Jobb? – néztem rá, mire bólintott. Megöleltem, megveregettem a hátát. – Kvittek vagyunk – mondtam, miután elléptem tőle. – Kamillával már megdumáltuk ezt tegnap. Nincs harag?
Tomi komoran végignézett rajtam, aztán bizonytalanul megrázta a fejét.
– Nincs – mondta. – De több ilyen ne legyen!
– Nem lesz, ígérem!
Mindent összevetve jól alakult a nap. Dezsővel is, Tomival is, Adrival meg nem kifejezés.
Mennyivel jobb lett volna, ha előbb összejön vele a dolog. Ijesztően szerettem. Vele keltem, vele feküdtem, még vele is álmodtam. Erre csak rádobott egy lapáttal a szex, ami elképesztő volt, minden téren. A csajt nekem teremtették; mindig tudta mit kell mondani, hogyan kell mozogni, nem szorult rá a segítségemre. Ha Kingával passzoltunk ezen a téren, akkor Adrival szinte eggyek voltunk. Jobbat nem is kívánhattam volna. Tominak is mondtam, amikor átjöttek Vivivel. Nem nagyon örültem, amiért végig kellett hallgatnom az élménybeszámolóját, hogyan dugta meg az unokatestvéremet, de ő is el volt varázsolva utána, mint én.
Aznap nem aludtunk sokat. Jól megfürdettem, aztán vizesen dobtam be az ágyba. Rohadtul leszartam, hogy utána ki kellett cserélni az ágyneműt, úgy átázott. Egyedül húztam át, mert Adri bealudt azonnal. Kicipeltem a nappaliba, amíg megágyaztam, de észre sem vette, teljesen kiütötte magát hajnalra. Én is már laposakat pislogtam, de eldöntöttem, hogy másnap korán kelek, még mielőtt felébredne.
Szerencsére három ébresztőt is beállítottam, mert az első kettőre rohadtul nem keltem fel. A harmadikra ugrottam ki az ágyból, azt hittem, hogy Adri már felkelt; aztán magam mellé pislogtam csipás szemmel. A lány tátott szájjal hortyogott kiterülve, meztelenül. Elvigyorodtam, kimásztam a takaró alól, majdnem nekiestem az ablak alatt lévő radiátornak, és felöltöztem. Melegítőgatya, kapucnis pulcsi és a bomberdzseki. Halkan zártam be magam után a lakás ajtaját, mielőtt lebotorkáltam volna a lépcsőn a kapuig. Néhány nap múlva karácsony; most kivételesen nem felejtettem el. Kint még sötét volt, a hó is szakadt. Elhúztam a számat, a fejembe nyomtam a kapucnit, úgy sétáltam el az állatboltba. Pest előnyei: minden közel van; hátrány: kurvára nincs az, ami nekem kéne. Ugyanaz a barátságtalan csaj volt, aki alig két hónapja a dög szájkosarát adta, de láthatóan nem ismert fel szerencsére.
– Miben segíthetek? – nézett rám unottan.
– Egy nyulat szeretnék venni – adtam le a rendelésemet magabiztosan.
– Tegnap elvitték az utolsót.
Felmordultam, majd gyorsan elköszöntem és kifordultam az üzletből. Hova menjek? Felpattantam a buszra, ami néhány perc múlva lerakott a Népligetnél. Szerencsém volt, pont elcsíptem az egyes villamost. Faszom se fog gyalogolni ilyenkor. Amikor leszálltam a Lurdy előtt, felcaplattam az épülethez, és beléptem a forgóajtón. Célirányosan megkerestem a földszinten az állatboltot, ahol szintén nem jártam sikerrel. Persze gekkó, meg minden anyám kínja volt, de nyúl az nem, mintha valami ritka állatról lenne szó. Szerintem, ha oroszlánt kerestem volna, azt is előbb találok. Mérgesen léptem ki ismét a folyosóra. Törtem a fejemet, honnan szerezzem be, amikor hirtelen megtorpantam az ékszerüzlet előtt. Szembefordultam a kirakattal, és szemügyre vettem a gyűrűket. Közelebb is mentem hozzájuk, megnéztem az árukat. Miből vannak ezek? Mire fizessek negyven-ötvenezret? Megráztam a fejemet; ijedten hátraugrottam, mintha megégettem volna magamat. Kurvára nem vagyok normális! Még a kósza gondolatot is ki akartam törölni a fejemből, hogy megkérem Adri kezét. Hova még? Szélsebesen szaladtam ki a Lurdyból.
A villamosmegállóban felhívtam Armit.
– Ha nem vészhelyzet, húzz a faszba – morogta a haver, amikor felvette.
– Jó reggelt.
– Anyádnak biztosan... Mit akarsz?
– Kölcsönkérni a Ladát. Le kéne ugranom a muterhez.
– Gyere. Meg kell nyomni benzinnel.
– Nem gond, sietek.
Letettem, majd felpattantam a villamosra. Nem szálltam le a buszról, ami a Népligetnél vett fel, hanem egyenesen Armiékhoz mentem. Faszom! Az a retkes nyúl. Miért nem választott valami mást a lány, amit könnyebben be lehet szerezni? Jó hülye vagyok én is! Reggel hétkor kell ezt intézni, mert miért ne? Azt akartam, hogy mire felkel, már ott legyen az állat mellette. Az biztos, hogy ezzel jobban kibékültem, mint egy zsebebbel. Már akkor elhatároztam, hogy szerzek egyet, amikor láttam, mennyire odáig van értük. A buszon felcsörgettem a mutert is.
– Megint mellétárcsáztál? – szólt bele a telefonba, amint felvette.
– Nem. Van kisnyulad?
– Három hónaposak.
– Fasza! Mindjárt indulok le egyért.
Elhagytam a buszt, és begyalogoltam a panelházak közé. Néhány lépés után megtorpantam; éreztem, hogy valaki követ. Tovább mentem, füleltem; a léptek egyre közelebbről hallatszottak. Amikor már közvetlenül a hátam mögül hallottam, hirtelen megfordultam, és rákulcsoltam a barna bőrű csávó torkára a kezemet. Az egyik rozoga kukának nyomtam. Azon a zűrös környéken nem lehet eléggé éber az ember; ezt már évekkel ezelőtt megtanultam. A csávónak kikerekedett a szeme, nem számított a támadásomra.
– Bálint? – hörögte.
Elengedtem, és felhúztam a szemöldökömet.
– Zsebes, ne baszakodj velem!
– Nem tudtam, hogy te vagy az – rázta a fejét rémülten Zsebes.
– Azt akarod, hogy megint megverjelek?
– Nem! – Zsebes sarkon fordult, és már el is szaladt volna, de mégis megállt. – Figyelj, nem kell egy baró moci?
– Azt is loptad?
– Nem, a bátyámé vó’t.
– Milyen?
– 250-es MZ.
– Armi említette. Az a tied?
– Ja, mondtam neki is – bólintott lelkesen. Látta, hogy érdekel a dolog. – Húsz pacis, hatvanezer kilóméter van benne, fasza állapotban van, nem zabál, semmi baja nincs.
– Évjárat?
– Kilencvenes.
– Majdnem huszonhat éves szart akarsz a nyakamba dobni? – horkantottam fel.
– Nem szar az! – háborgott Zsebes. – Gyere, megmutatom! Eldobod azt a hófehér fejedet, ha meglátod.
– Mennyiért adnád?
– Száz.
Gúnyosan felröhögtem.
– Száz? Kajak? Legyen hetven, és elviszem januárban, persze miután megnéztem – alkudoztam. Zsebes összehúzta a szemét, a homlokát ráncolta. Nagyon gondolkozott, aztán rábólintott.
– Oké.
– Akkor majd megyek valamikor Armival. – Már indultam volna tovább, amikor megint megszólalt:
– Kell Maruti olcsón? Egy negyvenesért a tied!
Elvigyorodtam.
– Maruti? Kösz, nem. Azt már loptad, mi?
A csávó elhúzta a száját. Ez nem sikerült neki.
– És bicikli kell?
– Hagyjál már a faszba! Megyek!
Intettem, és ott hagytam, miután megtapogattam a zsebeimet, hogy mindenem megvan-e. Veszélyes volt a gyerek. Úgy nyúlta le az embereket, hogy azok észre sem vették sokszor. Egyszer már megvertem, amikor egy húszezresem teleportált át a kezébe. Azóta nem is próbálkozott velem.
Armi már a Lada mellett állt, melegítette volna a motort.
– A cigány kurva anyádat! – rúgott bele a kocsiba, amikor csak köhögött, de nem indult be. – Szemétdombra kerülsz, te szar! Ócskaság!
Féloldalas mosolyra húztam a számat, úgy léptem oda hozzá.
– Mi az?
– Legközelebb dízelt veszek. Az pöccre indul még az oroszoknál is! Nézd! Nézd! – Ráindított, köhögött a motor, de nem történt semmi. – Semmi!
– Szállj ki – intettem. Armi belebokszolt a kormányba, és vörös fejjel szállt ki a kocsiból.
– Leesik fél centi hó, és már megadja magát!
Már rég láttam ilyen idegesnek. Sejtettem, hogy nem csak a Ladával van baja, meg a korán keléssel. Beültem a volán mögé, és én próbálkoztam tovább.
– Mi van veled?
Armi beletúrt a hajába, kihúzta magát és nagyon szusszantott.
– A nappaliban aludtam. Összekaptunk az asszonnyal.
– Min?
– Szerinte alaptalanul vagyok féltékeny. – A haver örömtelenül felröhögött. Csodálkozva néztem rá, miután ráfordítottam a kulcsot, de a kocsi még mindig nem kelt életre. – De a kurva faszomba már! – fakadt ki Armi újra. – Senki ne ölelgesse és csókolgassa a nőmet rajtam kívül!
– Mi volt?
– Volt egy fasszopó, aki régen nyomult rá. Az anyós nagyon össze akarta őket adni. Nem is titkolta, hogy a csávót szívesebben látná a lánya mellett, mint engem. Össze is bunyóztunk, pedig akkor még nem voltunk együtt a csajjal, de már akkor sem néztem jó szemmel a dolgot. Összetettem a két kezemet, amikor elköltözött Gyulára. Tegnap visszajött, és persze, hogy meg kellett látogatnia az asszonyt!
Elhúztam a számat; a kocsi végre beindult. Kiszálltam, hagytam, hadd melegedjen.
– Elmentem Diegóval vásárolni, mert gondoltam, hogy fasza csávó leszek, ne Cukrának kelljen már hazacipelni a kaját. Na, mire értem haza? Hogy ezek ott ölelkeznek a nappali közepén! Semmi nem történt a nő szerint, de akkor is! Még meg is puszilta előttem. Mondtam a gyíknak, hogy ha még egyszer hozzáér a csajhoz, áthajítom az erkély korlátján. Levertem neki egyet, és kibasztam a lakásból. Na, ez Cukrának nem tetszett, és nekem esett a sodrófával. Úgy rábaszott a hátamra, hogy alig tudtam feküdni utána.
– Azért támadt neked, mert megverted a csávót?
– Nem éppen. – Armi hallgatott. – Felbaszott, azt mondtam neki, hogy biztosan jól megkúrta a köcsög. Meg, hogy menjen utána, leszarom mit csinál, kivel van. Geci voltam vele – vallotta be őszintén. – Ezután vert meg. Ki is kellett menekülnöm, végigkergetett a folyosókon.
– Le is kurváztad?
– Le – bólintott a haver. – Mondom, hogy felbaszta az agyamat. Te mit csináltál volna, ha azt látod, hogy egy régi csávója ölelgeti a csajodat?
– Az exe a fazon?
– Igazából nem, mert engem választott helyette, de lehetett volna!
– Nem is volt köztük semmi?
– Úgy tudom, nem.
Nem tudtam mit mondani. Eszembe jutott Ádám, amint a kapu előtt Adrit fogdosta. Mind a kettőnek igazat adtam.
– Szar helyzet – szólaltam meg hosszas hallgatás után.
– Az – értett velem egyet Armi. – Jól elkúrtam, tesó. Most rám se akar nézni. Még a szoba ajtaját is bezárta.
– Hozzak erősítést? Szóljak Adrinak, hogy beszéljen vele?
Armi szomorúan pislogott rám, a világ összes fájdalmával a szemében, aztán némán bólintott.
– Nem akartam megbántani, ezért nem ütöttem vissza. – Armi az ég felé fordította az arcát, mélyet sóhajtott. – Ott maradt volna, ha felpofozom. Inkább elmentem a közeléből.
– Jól tetted – bólintottam komoran. Megtapasztaltam már, mekkorát tud ütni a haver. – Velem akarsz jönni a muterhez?
Armi rám nézett.
– Jól van – bólintott végül. – Mit csináljak itthon?
– Akkor pattanj! Már készen áll a járgány.
– Rohadjon széjjel ez is. Kell egy másik.
Megkerülte a Ladát, és beszállt az anyósülésre, én meg a kormány mögé. Kitolattam a parkolóból, és az első benzinkút felé vettem az irányt.
– Vedd meg Zsebestől a Marutit. Találkoztam vele, amikor jöttem; nagyon ajánlgatta.
– Vegye a devla! Engem kérdezett meg, hogy ki tudnám-e üttetni az alvázszámot. Szerinted? Nem tudom, honnan fújta meg, de ha így folytatja, egyszer arra kel, hogy a zsaruk rúgják rá az ajtót, aztán a börtönben megtudja, milyen a fasz másik végén állni.
Ezen jót röhögtem.
– Mit tudsz az MZ-ről? Tényleg a bátyjáé?
– Az igen – bólintott a haver. – Tiszta, ne szarjál.
– Érdekelne. Elmegyünk majd megnézni, oké?
– Oké.
Lekanyarodtam a benzinkúthoz; éppen időben, a mutató teljesen elhasalt, az utolsókat rúgta. Begurultunk az egyik kúthoz, és megtankoltam.
– Amúgy miért is megyünk? – fordult felém Armi, miután indultunk.
– Nyúlért, a vadmacskámnak. Teljesen ráizgult a nyulakra, amikor lent voltunk; gondoltam meglepem eggyel karácsonyra.
A haver halványan elvigyorodott.
– Akkor fát is vigyél már, úgy az igazi. Együtt díszíthetitek pucéran.
– Zseni vagy! – nevettem. – Megdumáltál, fát is kap.
Armi elfordult, kibámult az ablakon; éppen akkor hagytuk el Pestet és hajtottam fel az autópályára. A haver percekig hallgatott, aztán halkan megszólalt:
– Tudod, hogy mit adok Cukrának karácsonyra?
– Na?
– Wellness-hétvégét. Elviszem három napra egy hotelbe, már lebeszéltem mindent. Akartalak is kérdezni, szívességet kérni, ha már folyton elcsórod a kocsimat.
– Mondjad.
– Vigyáznátok a kölykökre?
– Mikor? – kérdeztem, nem kis félsszel a hangomban. Három gyerekre? Szétszednék a lakást, plusz még soha nem vigyáztam semmilyen gyerekre.
– Jövőhét végén, pont egy hét múlva, pénteken.
– Nem tudom, haver – csóváltam a fejemet. – Fosok tőle. Ott van Diego, meg az ikrek, a két pelenkás. – Armi könyörgő szemmel bámult rám. Felmordultam. – Oké – egyeztem bele kelletlenül.
– Csak addig ki is kéne békülni – morogta.
– Hogy akarod csinálni?
– Fasz tudja. Kurvára megbántottam, tesó. Komolyan sem gondoltam, csak mondtam mindent, ami jött akkor. Látnod kellett volna az arcát. – Armi hátradőlt az ülésben, és szaggatottan felsóhajtott. – Csalódott bennem. Este ott könyörögtem a szoba ajtaja előtt, hogy engedjen be, beszéljük meg, de elküldött a picsába.
– Máskor is összevesztetek már. Ezen is túljuttok – jelentettem ki szent meggyőződéssel.
Armi felém fordult; rá néztem és csodálkozva láttam, hogy sír.
– Válni akar, tesó. Azt mondta, hogy viszi a kölyköket, én meg rohadjak meg egyedül.
– Elhiszed neki, hogy válni akar?
– Hát kurva meggyőzően ordította a csukott ajtón keresztül.
– A gyerekek mit szóltak?
Armi a tenyerébe temette az arcát; mélyeket lélegzett, megszívta az orrát.
– Halálra rémültek, mit gondolsz? Az ikrek bőgtek, Diego meg kussban pislogott ránk.
– Nem kéne ezt látniuk – mondtam halkan.
– Nem mondod?! Szerinted, nem tudom?
A haver felzokogott. Megcsóváltam a fejemet; ennyire szerencsétlennek még nem láttam hat év alatt.
– Nyugi van! Megoldjuk, ne parázz – próbáltam biztatni.
– Szar férj vagyok, szar apa vagyok! Szar vagyok! Nem akarom őket elveszíteni. Nélkülük egy senki vagyok. Huszonnégy kibaszott év! Huszonnégy éve ismerem. Szó szerint egymás seggében nőttünk fel. Amikor a gecik a suliban rám szálltak, mert cigány vagyok, ő kiállt mellettem. Negyven kibaszott kiló volt, mégis nekiment a fiúknak. Jól meg is verték, ő mégis értem aggódott. Tíz évesek voltunk, ember. Dőlt a vér a szájából, de odasántikált hozzám, és megkérdezte, hogy jól vagyok-e, vágod? Mindig kiszökött hozzám, pedig mindig megverte érte az anyja. Amikor összejöttünk, kiállt az egész családja elé, és a pofájukba vágta, hogy leszarja, mit gondolnak, velem akar lenni. Velem, senki mással! Megtudta, hogy terhes, egy percig sem gondolt arra, hogy elveteti, és amikor megkértem a kezét, azonnal igent mondott.
Nem szóltam semmit, Armi lehajtotta a fejét.
– Ennek az angyalnak mondtam tegnap, hogy egy utolsó kurva, hogy húzzon a faszi után, hogy leszarom mit csinál. Rajtam kívül senkivel nem volt soha, sehogy. – Belemarkolt a hajába; megtépte. – Hogy lenne már kurva, a faszomba? Miért mondtam? Miért bántottam? Ő az életem. Ő és a srácok. Értük élek! Tükörbe sem tudok nézni, legszívesebben szembeköpném magamat.
– Leköpjelek? Attól jobb lenne? – néztem rá hunyorogva.
Armi fuldokolva felröhögött.
– Fasz – csak ennyit mondott. Nagyokat pislogott, megtörölte a szemét, kifújta az orrát. – Egymás mellett voltunk, akármi volt. Mindig bevédtük a másikat, össze voltunk nőve, éjjel-nappal együtt nyomultunk. Ha össze is verekedtünk, mert sokat verekedtünk, a végén akkor is röhögtünk. Nem tudtunk annyira összekapni, hogy sokáig ne beszéljünk. Nem bírtuk ki. Cukra nem csak egy csaj, Bálint. Ő a mindenem, és ha kell, a kibaszott küszöb alatt csúszok be a lakásba, megalázkodok előtte. De esélyt sem ad.
– Mondtam, hogy megoldjuk, haver. Nem lesz gond, Adri beszél vele. Ha akarod, én is. – A lehajtónál letértem a pályáról. – Nem fogtok szétmenni, ígérem!
– Nem tudom – rázta a fejét Armi. – Kibaszottul elkúrtam, de most úgy gecire! Még nem láttam ilyennek. Alig aludtam valamit az éjjel, a sírását hallgattam órákon keresztül. Inkább nem csináltam volna semmit, csak kihajítom a fasszopót az ajtón és ennyi. Nem érdemelte meg, amit kapott tőlem. Nem érdemel meg engem.
– Tomi is ezt mondta néhány hete – jegyeztem meg halkan. Armi rám nézett.
– Igaza volt – bólintott.
– Faszt! – legyintettem. – Inkább azon agyalj, hogyan szerezd vissza a lányt.
Leparkoltam a ház előtt, majd kiszálltunk a járgányból, és beléptünk a kapun. Karola már fent volt, havat lapátolt az udvaron, Rómeóval együtt. A kisfiú szélesen elvigyorodott, amikor meglátott. Azonnal eldobta a lapátot, és szélsebesen felénk rohant. Felnevettem, elkaptam és felemeltem. Karola is mosolygott; odasétált hozzánk. Ahogy letettem Rómeót, a lány szorosan átölelt.
– Örülök, hogy jöttél – súgta a fülembe. Elmosolyodtam, és adtam egy cuppanós puszit az arcára.
– Mi a helyzet?
– Jövőre elindítjuk Raffael ellen a feljelentést. Már vettek látleletet.
– Nagyon helyes – bólogattam hevesen.
Karola ellépett tőlem, és Armira nézett, majd a kezét nyújtotta. A haver elfogadta.
– Baj van? – kérdezte félszegen, amikor Armi vörös szemébe nézett.
– Hagyjuk – szólaltam meg a haver helyett. – Nem maradunk sokáig, csak egy nyúlért jöttünk. Gyorsan vissza akarok érni.
– Kinek lesz? – jelent meg a muter az ajtóban. – Csak nem a kisasszonynak? – Elmosolyodtam, bólintottam. A muter a fejével az udvar másik vége felé indult. Ott hagytam a többieket, és követtem. – Adri miért nem jött? – szólalt meg újra, amikor elérkeztünk a ketrecekhez.
– Még alszik. Hosszú volt az este.
A muter nem szólt semmit, csak elvigyorodott; jól tudta, mire céloztam.
– Akkor azért nézel ki úgy, mint egy darab szar.
– Kösz – morogtam. – Aludtam vagy három órát.
– Az bőven elég.
– Neked talán.
– Na, válassz egyet! – bökött a kicsikre.
Alaposan megvizsgáltam őket, és elképzeltem, hogy a lány melyik mellett döntene. Volt egy fehér, aminek két hatalmas sötét folt volt a szeme körül, meg a lábán, mintha zoknija lenne. Határozottan felemeltem a bundájánál fogva, és a mellkasomhoz szorítottam, úgy ballagtam vissza a házhoz. Karola és Armi az asztalnál beszélgettek; a lány arcán láttam, hogy a haver neki is elsírta a bánatát.
– Csinálj neki valami kaját, gyertyával, mindennel – hallottam éppen Karola tanácsát. Armi úgy itta a szavait, mintha életbölcseleteket hallgatna. Na, Karola kiokosítja a gyereket, lehet, hogy Adrira már nem is lesz szükség.
Kerestem a nyúlnak valamit, amiben hazavihetem. Találtam is az egyik sarokba hajítva egy cipősdobozt. Csak nem rágja ki fél óra alatt. Visszatértem a konyhaasztalhoz, leültem Karola mellé.
– Mit mondjak neki? – szólalt meg Armi. – Ezek után mit tudok még mondani neki?
– Az igazat – felelte nemes egyszerűséggel a lány. – Amit érzel.
– És ha nem érek el vele semmit?
– El fogsz, bízz magadban. Hidd el, hogy szeret, csak most megbántottad, azért ilyen. Legyél vele megértő, lassú, ne siettesd. Túl kell lépnie a vitán.
Úgy döntöttem, hogy inkább magukra hagyom őket, szerzek fát helyette. Karolánál a haver jó kezekben volt. Adtam a nyúlnak enni, meg inni, aztán megkerestem a mutert.
– Hol tudok itt fát venni?
– Milyen fát? – ráncolta a homlokát. – Tűzifát?
– Karácsonyfát.
– Veled megyek – jelentette ki, aminek nem nagyon örültem. Biztosan majd beszélgetni akar. Elhúztam a számat, de nem szóltam semmit, kiléptünk a kocsihoz. – Igazit, vagy műfenyőt?
– Műfenyőt.
Faszom se fogja a lehullott tűleveleket egyesével kiszedegetni a szőnyegből, amikor beleragad, plusz gazdaságosabb is; jövőre újra fel lehet használni.
– Hogy sikerült megint összejönnötök?
Egy fél másodpercre becsuktam a szememet. Semmi kedvem nem volt bájcsevegni.
– Dumáltunk, aztán egyszercsak megtörtént. Mi van Karolával? – tereltem a témát.
– Szerencsétlen. Mi is sokat beszéltünk, fain kiscsaj. Őt is szívesen látnám melletted.
Elvigyorodtam és kikanyarodtam a főútra. Én nem tudtam elképzelni a csajomként.
– Merre menjek?
– Itt jobbra.
Lefordultam, és megálltam egy kicsi 100 ft-os bolt előtt. Felhúztam a szemöldökömet, amikor majdnem elcsaptam egy szárnyas angyalka-lufit, amit a semmiből fújt elém a szél. Az egyik oka, amiért utáltam a karácsonyt; a hátamon felállt a szőr, amikor már egy hónappal előtte mindent feldíszítettek, olyan ízléstelenül, amit csak csillám-Barbie értékelne. Undorító, ijesztő mikulások és meztelen jézuskák mindenhol. Ahogy beléptünk a boltba, az eladó csávónak felcsillant a szeme.
– Magdikám! De rég láttalak. És ki a fiatalember? – pislogott rám.
– Egy szerencsétlen, aki mindjárt máshova viszi a pénzét – morogtam, és hátatfordítottam a fazonnak. Körbenéztem, oldalaztam a polcok között. Utáltam vidéket, pont emiatt. Még a legkisebb boltnak az eladója is jobban tudta, mit ettél reggelire és kivel voltál az éjszaka, mint te magad.
Mogorván elmartam egy hosszú dobozt, ami a fenyőt tartalmazta, néhány díszt is vettem, majd a kasszához léptem. Némán leperkáltam néhány ezer forintot, miközben azon gondolkoztam, hogy mennyire nincs összhangban a bolt neve az árakkal, aztán intettem és már ki is fordultam a csilingelős ajtón. Siettem, így hamar visszaértünk a házhoz. Felnyaláboltam a nyulat, elköszöntem Karolától és Rómeótól, amíg a muter bemutatkozott Arminak. A haver most már jobb színben volt, hatott rá a lány papolása. Még el is vigyorodott, amikor kiléptünk az ajtón.
– Minden fasza? – néztem rá, amikor beindítottam a Ladát.
– Ja – bólintott Armi. – Mi van Adrival?
Amint kimondta a lány nevét, azonnal széles vigyorra húzódott a szám. Elkezdtem mesélni, hogyan jöttünk össze, és mik történtek néhány nap alatt. Csak mondtam, és mondtam, észre sem vettem, hogy már beértünk Pestre. Armi végig mosolygott, egyszer sem szólt közbe, csak hallgatott. Lelkesen, részletesen ecseteltem a tegnap estét. Még akkor sem akartam abbahagyni, amikor leparkoltunk a tizennyolcas háztömb előtt. Leállítottam a motort, és hátradőltem az ülésben.
– Megmondtam, nem? – szólalt meg rövid hallgatás után a haver. – Véged van. Ilyen kibaszott boldognak még nem láttalak.
Vigyorogtam, ránéztem.
– Az is vagyok. Ne félj! – A vállára tettem a kezemet. – Megoldjuk a problémádat, a lóvémat teszem rá!
Armi felröhögött.
– Akkor nekem annyi.
– Komolyan!
A haver hálásan mosolygott.
– Kösz, tesó! Na, ha így állunk, segítek felcipelni a szarjaidat.
Kellett is; nem tudtam volna egyszerre mindent felvinni a harmadikra. Halkan kinyitottam az ajtót, bedugtam a fejemet, és amikor nem hallottam semmi zajt belopakodtam. Armi követett. Lepakoltuk a szerzeményeket a kanapéra, majd elhagytuk a lakást. Behúztam az ajtót.
– Lehet, hogy még ma felugrunk hozzátok – suttogtam. – Legalább Adri is megismerkedik a kölykökkel.
Armi csak bólintott, majd a csuklómnál fogva magához húzott, és fél kézzel átkarolt. Megveregettem a hátát, aztán elengedtem. A haver megtörten caplatott le a lépcsőn; fejcsóválva néztem utána. A kapcsolatukat mindig példaértékűnek tartottam; kurvára irigy voltam rájuk, hogy még ennyi év után is így szerették egymást. A szívemen viseltem az ügyüket.
Miután beléptem a bejárati ajtón, odaosontam a nyúlhoz, és bevittem a hálóba. Adri ugyanúgy feküdt a takaró alatt, mint ahogyan ott hagytam. Az állat érdeklődve szimatolt körbe, óvatosan lépkedett a takarón, amikor leraktam az ágyra. A homlokomat ráncoltam, amikor odaszart a lány mellé. Fogtam egy zsebkendőt, és gyorsan felszedtem, mielőtt még belefeküdne.
Lassan lehúztam a takarót Adriról, és végigsimítottam a felforrósodott bőrén. Felmordult, de nem mozdult. Csókolgattam, belemarkoltam a seggébe; megint felmordult. Rámásztam, haladtam felfelé az oldalán, a hátán, aztán a derekánál fogva megfordítottam. Adri felemelte a kezét, aztán vissza is ejtette; még félig aludt. Nem sokáig. Jól letapiztam mindenhol; halványan elmosolyodott, és lassan kinyitotta a szemét.
– Jó reggelt – súgtam a fülébe. – Hoztam neked valamit.
– Hány óra? – szólalt meg rekedten.
– Fél tíz.
– Ne, hagyjál! – Adri kapálózott. – Alszok.
– Akkor ki fogja megetetni az állatodat? – néztem rá hunyorogva. A lány zavartan pislogott. – Őt – mutattam a nyúlra, ami most környékezte meg Adrit, odabújt az oldalához és hátrafelé kinyújtotta a lábát, úgy dobta hasra magát. – Megtalálta az anyját – nevettem fel.
Adri azonnal felébredt.
– Úristen, Bálint! – Felült, és úgy ahogy volt, pucéran a nyakamba ugrott. Magamhoz szorítottam. – Miért?
– Mit miért?
– Miért hoztad?
A homlokomat ráncoltam.
– Azt hittem, hogy akarsz egyet. Nagyon úgy nézett ki, amikor lent voltunk.
– Akartam is. – Adri elengedett, lemászott rólam, és kiszaladt a szobából. Nagyon nem értettem a dolgot. Hova ment? Néhány perc múlva vissza is tért; közben letettem a nyulat a földre, nehogy az ágyba pisáljon. Adri újra hozzám lépett, és szemben velem beleült az ölembe. Kérdőn néztem rá.
– Fogat mostam, most már smárolhatunk – jelentette, mire felröhögtem.
– Nem zavar.
– Engem igen. Ennél undorítóbb dolog nincs is. – Mélyen a szemembe nézett. – Mikor keltél?
– Hét. Ne tudd meg, hogy milyen nehezen szereztem be. A muterhez kellett érte lemennem.
– Köszönöm! – Adri szemét könny futotta el, és lesmárolt. Átkulcsolta a derekamat a lábával, a nyakamat a karjával. Megfogtam a fenekét, aztán megsimogattam a hátát, az oldalát. Adri beletúrt a hajamba. Mindegyik szex így kezdődött. Nem bántam; felemeltem és az ágyra dobtam.
– Nem biztos, hogy most akarom – szólalt meg bizonytalanul, mire elmosolyodtam.
– Nem?
Széthúztam a lábát, és közéraktam a fejemet. Nem nagyon ellenkezett, sőt, még közelebb vont magához.
– Utállak – mondta halkan. – Mondtam már, hogy a nyelvedet szeretem a legjobban?
Elvigyorodtam; ha annyi pénzem lenne, ahányszor ezt hallottam... Rohadtul elfelejtettük a nyulat, csak ketten voltunk. Megmarkoltam a csípőjét, szabályosan lefogtam a lányt. Hosszú percekkel később felnéztem rá. Adri kinyitotta a szemét.
– Még mindig nem akarod? – Nem válaszolt; kibújtam a lába közül és egy mozdulattal a hasára fordítottam. A dereka alá nyúltam, és megemeltem; a másik kezemmel áthúztam a fejemen a pólómat. Adri felkönyökölt, a tenyeremet rácsúsztattam a csiklójára. Fölé hajoltam, és a fülébe súgtam:
– Most meghálálhatod a dolgokat, amiket érted tettem.
– Nem vagyok kurva – szólalt meg enyhén felháborodottan. Lassan belédugtam az ujjamat, a lány megtépte a lepedőt maga alatt.
– És fél órára sem leszel az?
Adri felegyenesedett, nekipréselődött a mellkasomnak, hátranyúlt és letolta a gatyámat.
– Fizetsz is érte? – kérdezte huncutul. Féloldalas mosolyra húztam a számat; belement a játékba.
– Mennyit kérsz? – Megpusziltam a nyakát, a mellét markoltam.
– Tízezer alatt bele se kezdek – érkezett a válasz.
– Ezt nem mondtad az elején.
– Pedig kint volt az oldalon, ahonnan rendeltél. Tanulj meg olvasni. Egy törzsvendéget mondtam le miattad, remélem, hogy megérte.
– Mondd meg te, hogy megérte-e – morogtam, majd beleharaptam a fülébe. Le akartam dönteni az ágyra, amikor felemelte az ujját.
– Nem beszéltük meg az árat. – Felhúztam a szemöldökömet. – Harmincat kérek – jelentette ki a lány, miközben a párnám alá nyúlt, és kivette az utolsó gumit.
– Oké – bólintottam vigyorogva. – A gatyám is rámegy erre a dugásra.
– A jót meg kell fizetni. – Adri a kezembe nyomta a tasakot. – Öltözz fel.
Elnevettem magamat, felhúztam és előre döntöttem a lányt.
– Pénzéhes ribanc vagy.
Adri hátra nézett, szélesen mosolygott.
– Mutasd, mit tudsz, big dick!
Kihúztam az ágy szélére, a bokája lelógott róla, én mögötte álltam; megmutattam neki, hogy mit is tudok. Nem számoltam el magamat; fél órával később Adri feltápászkodott az ágyról, és a kezét nyújtotta. Megfordultam, odasétáltam a szekrényhez, előkapartam egy társasjátékot, és a játékpénzből számoltam ki a harmincat. Adrinak megrándult a szája sarka, de aztán mégis rezzenéstelen arccal fogadta el, és szó nélkül kisétált a szobából.
Felhőtlen jókedvvel öltöztem fel; imádtam vele játszani, szórakozni. Eszembe jutott a gyűrű, de nem tudtam rajta sokat gondolkozni, mert megszólalt a mobilom. Ismeretlen volt a szám, amit kiírt.
– Igen, tessék? – szóltam bele kíváncsian.
– Jó napot kívánok! Takács Izabella vagyok, A Super Arbeit Telekommunikációs cégtől. Petrás Adriennt keresem.
– Egy pillanat, mindjárt adom. – Befogtam a mikrofont, és kidugtam a fejemet a nappaliba. A lány is felöltözött már, éppen a bedobozolt műfenyőt nézegette. – Adri! Téged keresnek.
– Ki? – csodálkozott.
– Valami cégtől.
Adri azonnal szaladt, kikapta a kezemből a telefont; bemutatkozott, majd feszülten hallgatott.
– Igen. Igen, így van. – Az arca felderült. – Akármikor – jelentette ki határozottan. – Van, felsőfokú nyelvvizsgám. – Ezen meglepődtem. – Rendben, köszönöm! Mikor? – Szünet. – És hol? Rendben! – ismételte, még bólintott is hozzá. – Ott leszek! Viszonthallásra!
Bontotta a vonalat, de nem szólalt meg, valamit pötyögött a mobilon.
– Mi az? – kérdeztem. Felemelte az ujját és írt tovább. Amikor befejezte, visszaadta a telefont, és vigyorogva nézett a szemembe.
– Interjúra megyek január hatodikán – mondta lelkesen, és a nyakamba ugrott. Elmosolyodtam, bár nem sikerült túl őszintére. Jobban örültem volna, ha itthon marad, biztonságban.
– Hova?
– Az ötödik kerületben, egy német céghez. A német felsőfokúm győzte meg őket. Végre hasznát vettem anyám csesztetésének. Ő erőszakoskodott, hogy tegyem le.
– És még én vagyok a tanult ember.
Adri felnevetett, hátatfordított nekem és visszaszökdécselt a fához meg a díszekhez. Valamiért elment az életkedvem is. Talán azért, mert rájöttem: többet nem szorul majd a segítségemre, nem lesz hozzám kötve. Sokkal nyugodtabb voltam, amikor tudtam, hogy nem tud sehova sem menni, még ha akarna is. Be volt biztosítva a helyem nála. Ezért vagyunk együtt, mert amikor összevesztünk, képtelen volt menekülni, elköltözni. Ez meg fog változni. Önző voltam, de leszartam. Örülnöm kellett volna, mert ő is örült, mégsem tudtam teljesen. Mégis kéne az a gyűrű?, futott át az agyamon a gondolat, de gyorsan el is hessegettem. Nevetséges lenne, ha egy lánykéréssel akarnám magamhoz láncolni. Mint a csajok, akik a terhességgel zsarolják a csávót.
– Bálint!
Felkaptam a fejemet. Adri kérdőn pislogott rám.
– Mi az?
– Nem hallottad? Felállítjuk a fát?
Elvigyorodtam, és odasétáltam hozzá.
– Karácsonyfaszállítás? – A lány féloldalas mosolyra húzta a száját, a fejét csóválta.
– Szeretnéd, hogy a pöcsödre húzzam a csúcsdíszt?
A plafon felé fordítottam az arcomat, úgy nevettem fel.
– Majd este, bébi – kacsintottam rá. – Most menjünk a nyúlnak kajáért, mert azt nem hoztam. Közben mesélnem kell.
– Miről? – kérdezte Adri, miközben nekiállt az öltözésnek.
– Egy kapcsolat múlik rajtad.
– Rajtam? – pislogott értetlenül. Bólintottam. – Nem értem.
Én is felhúztam a cipőmet, meg a kabátomat. Már nyitottam volna a számat, amikor a résnyire nyitott ajtón kiugrált a nyúl, körbenézett, és egyenesen Adrihoz igyekezett. A lány kikerekedett szemmel figyelte az állatot, aki most ráhasalt a csizmája orrára, és láthatóan nem akart onnan elmenni.
– Nagyon bejössz neki – jegyeztem meg mosolyogva.
Adri lehajolt hozzá, és felemelte, magához ölelte.
– Annyira aranyos – hebegte ellágyulva.
– Jót választottam. De most már menjünk.
A lány kelletlenül letette az állatot, és óvatosan kioldalazott az ajtón, nehogy utána surranjon. Bezártam, és elindultunk a lépcsőn.
– Na, mondd, milyen kapcsolatról van szó?
– Találkoztam reggel Armival.
Elmeséltem neki mindent; Adri nagy szemmel hallgatott. Idő közben kiléptünk a hóesésbe, és már az állatbolt előtt ácsorogtunk, amikor befejeztem. A lány nem szólt semmit, helyette beléptünk a boltba. Néhány perc múlva egy nagy zacskó táppal indultunk vissza. Még mindig nem mondott semmit, a gondolataiba mélyedt.
– Na? – néztem rá. – Mit szólsz?
– Mikor akarsz átmenni hozzájuk? – kérdezett vissza színtelen hangon.
– Nem tudom – vontam vállat.
– Előtte beszélni akarok Armandóval – mondta határozottan.
– Áthívjam?
Adri bólintott. Azonnal nyúltam a mobilért, és felcsörgettem a havert.
– Na! – szólt bele Armi tompa hangon.
– Csá, át tudnál ugrani? Adri dumálni akar...
– Öt perc – vágott a szavamba a haver és le is tette a telefont. Volt egy olyan érzésem, hogy szabályosan menekült otthonról. A homlokomat ráncoltam.
– Jön – tájékoztattam a lányt.

2 megjegyzés:

  1. SZIAAAA!!!!!!
    Annyi mindent szeretnék írni,hogy azt se tudom hol kezdjem.Múlt hét csütörtök körül találtam rá a blogodra,egyből megfogott,és hát most rávettem magam,hogy kommentet írjak,mert ide muszáááááj.:D
    Tudom,hogy nem szeretnéd kiadatni könyvként,meg minden,de hihetetlen jó érzés belefutni egy ilyen műbe,pláne,hogy te írtad!Mostantól kevésbé zárkózom el a magyar íróktól.Eddig sem volt bajom a műveikkel,csak a legtöbbnek vagy a fülszövege,vagy a borzalmas borítója már elveszi a kedvem az olvasástól,így túl sok tapasztalatom nincs velük.

    A romantikus sztorik a gyengéim,így nem csoda,hogy egyből rákattantam Bálintra és Adrira. :D (bytheway,az csak bónusz,hogy az igazi nevem nekem is Adri,ég ám a májam a büszkeségtől,hogy egy ilyen jó csaj viseli még ezt a nevet :"D )
    Nos igen,az egész hétvégét olvasással töltöttem,mert egyszerűen nem tudtam leszakadni róluk,vártam és vártam,hogy végre mikor nő be a fejük lágya.
    Szégyenszemre bevallom,hogy az Armis és Cukrás különkiadás nem nőtt a szívemhez,de csak azért,mert alig bírtam kivárni,Bálintékkal mi lesz,viszont kihagyni sem akartam a sztorijukat.Így aztán amikor felraktad a tegnapi fejezetet,és elolvastam az elején a kis üzenetedet,inkább mára halasztottam az elolvasását,mert még nem akartam búcsút mondani Adrinak és Bálintnak,még ha csak kis időre is.
    Addig viszont bőven volt időm gondolkodni magán a sztorin,és hogy miért is tetszik ennyire.
    OMG először is kimondhatatlanul várom,hogy kifejtsd nekünk a valós eseményeket,amelyeken alapul a sztori!!!!! (A hozzászólásokat is elolvastam,szóval egyelőre annyival beérem,hogy neked is lett egy Bálintod.*-* Nem szeretnél nekem is írni egy szerelmet? *viccel de mégse annyira* Egy Tomihoz hasonló sráccal is tökéletesen beérném ám. *kutyaszemekkel néz* )

    Aztááán,mivel kicsit megijedtem,hogy az egész fejezet csakis Armiékkal lett tele(nem tudom,hogy pattant ki ilyen a fejemből lol),elkezdtem gondolkodni,hogy milyen édesek lehetnek Bálinték,ahogy élik a közös életüket.Valahogy visszakalandoztam a nyúlhoz,és eszembe jutott,mekkora veszekedések kerekedhettek volna,ha mégis elhozzák,és szétrág minden vezetéket a lakásban. :D Aztán ahogy ma elolvastam,alig akartam hinni a szememnek,hogy Adri tényleg megkapta,kíváncsian várom a következő részeket!
    A következő részről jut eszembe,az oldalsávban eddig is volt részlet a következő fejezetből? o.O Elég gáz vagyok,ha nem vettem észre a 27+ részt olvasva.xD

    Mivel kilométeres hozzászólást tudnék írni,inkább hagyok mondanivalót a következő fejezetre,de addig is lenne néhány kérdésem.
    1.Adrinak teljesen rövid,fiús haja van? A szövegből ez jött le nekem,de aztán elkezdtem kételkedni a blog tetején lévő szerkesztett kép miatt.
    2.Kamillának vannak tetkói,milyenek?
    (Ha már Kammillánál tartunk,ne tudd meg,mennyire izgultam,hogy el ne rontsa Adri tetkóját féltékenységből!!!:O Most már valamennyire tudom,hogy ilyet nem tenne,de azért én kétszer is meggondoltam volna,hogy olyannal tetováltassak magamra,aki a pasimba van/volt belezúgva.)
    3.Neked van tetkód?Cigizel?
    Azt hiszem,hirtelen ennyi jutott eszembe,de úgyis zaklatlak még. ;D
    Addig is üdvözletem! ♥

    VálaszTörlés
  2. SZIAAA!!! :D
    Úristen, ne tudd meg, milyen nagy élvezettel olvastam a soraidat :D Úgy vigyorogtam végig, hogy már fájt az arcom :D Huh, hát azt sem tudom, mit írjak neked, így elsőre, inkább a kérdésekre válaszolok :P
    1. Igen, Adrinak teljesen rövid haja van, hiszen még Bálinté is hosszabb :D Nehéz volt rendes karaktereket találni a fejlécre, de maximálisan meg vagyok elégedve vele :)
    2. Ez jó kérdés, még nem tudakoltam meg tőle :D De szerintem Kamillának nincs tetkója, inkább Vivin gyakorolt mindig :D
    3. Igen, van tetkóm, egy madártoll a jobb alkaromon, ami az írást szimbolizálva. Ki akarom majd bővíteni egy tintatartóval és egy pergamennel.
    4. Sajnos cigizek, immár 7 éve, és mostanában én is szenvedni kezdtem tőle, mint Bálint.

    Hidd el, egy Bálint kaliberű srác, csak a lapokon vicces és szimpatikus, amúgy meg rohadt nehéz vele kijönni, egy arrogáns pöcs :D Mi is megélünk jó pár mélypontot, de még azóta is kitartunk, bár nagyon nehéz. Sajnálom, hogy Armiék nem nyerték el a tetszésed, pedig még a következő is róluk fog szólni :D Nyugodtan "zaklathatsz" még, imádom olvasni a kommenteket :D

    Neked is bejött Tomi? :D Akkor nem vagyok egyedül :D Ő az ész a csapatban, aki mindig normálisan látja a dolgokat, tanácsot ad, és próbál terelgetni, mert aztán Bálintékra ráfér sokszor a nevelés :D

    Eddig is volt az oldalsávban következő részes rublika :D Valamilyen szinten amúgy Adri tetoválása csak ürügy volt arra, hogy beszélhessen Kamillával a történtekről, és meg sem fordult a fejében, hogy a lány direkt elszúrná a tetkóját :D Annyira nem kicsinyesek, és a látszat ellenére éretten is tudnak gondolkodni :D

    Annyira azért nem jó ez a történet, de köszönöm a dicsérő szavaidat *.* Én is hihetetlenül élvezem az írását, látom a hibáit, közel sem vagyok vele megelégedve, ám amíg szórakoztat, addig nincs probléma :P Köszönöm, hogy ilyen hosszú kommentet írtál, igazán megmelengetted a szívemet, és remélem, hogy a továbbiakban sem fogsz csalódni. Ha pedig már ezt is élvezed, tetszik neked, akkor a második rész is tuti befutó lesz :P

    VálaszTörlés