2018. január 20., szombat

25. fejezet

Sziasztok! :) Miközben belekezdtem a második részébe, így ötödjére (:D), meghoztam a következő fejezetet, ahol jobban megismerhetitek Kamillát, Tomi húgát, továbbá megmutatkozik Bálint költői énje is egy pillanatra :D Jó szórakozást kívánok hozzá <3 
25.
Bálint
„Nem vagyok már kislány!”

Elmosolyodtam, amikor észrevettem, hogy Adri bealudt mellettem. Érdekes volt látni, ahogyan a muterral harcoltak; Adri jól bírta, büszke voltam rá. Faszán alakult a látogatás, pedig rendesen fostam tőle, de több történt, mint amit vártam, hiszen újra együtt voltunk, és most már ki is mondta, nincs visszakozás!
Amikor fél óra múlva leparkoltam a ház előtt, kihúztam a zsebemből egy képet. Nemrég kinyomtattam Gollamot, már csak Kamillát kellett hívnom, hogy csinálja meg; a gyűrűt is ki akartam pótoltatni egy kicsit. Halkan kiszálltam a kormány mögül, és felcsörgettem a csajszit. Gyorsan ledumáltam vele, hogy kábé fél óra múlva felugrok hozzá, aztán megkerültem a kocsit, és kinyitottam az ajtót. Egy darabig néztem a lányt, ahogy alszik, majd lassan a lába alá nyúltam, és kiemeltem az ülésből. Nem kelt fel még akkor sem, amikor felértem vele a lakásba, letettem az ágyra, és kiosontam a hálóból. Gondosan bezártam magam után, biztos, ami biztos.
Tíz perccel később, már Armiék lakása felé caplattam a másodikra. Diego azonnal betámadott, beszélni akart velem. Cukra érdeklődve fordult utánunk, miközben elvonultunk a nappali egyik sarkába. Leültünk a szőnyegre, az ikrek kiságya mellé.
– Mondjad!
Diego csillogó szemmel vigyorgott rám.
– Olyat csináltam, amit apa szokott anyával – vágott a közepébe.
Nagyra kerekedett a szemem, nem tudtam, hogy mire gondoljak pontosan.
– Kivel?
– Brigivel – érkezett a válasz. Diego elpirult. Kérnem sem kellett, már mesélte is. – Tegnap volt az utolsó nap az oviban, és beszélgettünk a mászókánál, aztán egyszer csak megfogta a kezemet és megpuszilt. A számon – tette hozzá, amíg a szőnyeget bámulta.
– Ő kezdte? – kérdeztem vigyorogva.
A kisfiú szégyenlősen bólintott, aztán rám nézett.
– Most mit csináljak?
Nem válaszoltam azonnal; megfordult a fejemben, hogy Armihoz irányítom a fiát.
– Apádnak már mondtad?
– Nem – rázta a fejét. – Neked könnyebben el tudom mondani. Előtte olyan ciki lenne.
– Hát jó – bólintottam. – Én a helyedben várnék, figyelnék. Ne kezdeményezz, mert megijedhet.
Adri jutott az eszembe. Basszameg, de bölcs vagyok. Diego határozottan bólintott.
– Jó érzés volt – motyogta az orra alatt.
– Mi a helyzet a szüleivel?
– Semmi, még mindig csúnyán néznek rám – vonta meg a vállát. – Nem tudok semmit csinálni. Brigi érdekel, ők nem.
Elmosolyodtam. Csak megfogadta a tanácsomat, néha nem feleslegesen pofázok a gyereknek.
– Ez a beszéd! – Összeborzoltam a haját, majd feltápászkodtam. – Azért majd dumálj apáddal a lányról.
– Oké – egyezett bele Diego, nem túl lelkesen. Kisétáltam a nappaliból, a konyhába. Cukra Armi öléből etette az ikreket. Megálltam mögöttük, nekidőltem az ajtófélfának. Mindig is irigyeltem őket, amiért ilyen jól megvoltak egymással. Persze voltak hullámvölgyek, mind a kettő hozzám jött panaszkodni, szakítottak, de nem bírták sokáig. Figyeltem, ahogy a haver simogatta a lány combját, majd megpuszilta a nyakát. Cukra felkuncogott, és beledugta a kanalat Gojma szájába. Diego megállt mellettem, ő is a szüleit bámulta.
– Tanulj tőlük – hajoltam le hozzá. Armi felém fordult, és szélesen elvigyorodott.
– Azért még ne – jegyezte meg mosolyogva Cukra. – Kicsi hozzá.
Karola is ezt hiszi, gondoltam. Féloldalas mosolyra húztam a számat, odaléptem az ablakhoz. Kinyitottam, majd rágyújtottam.
– Mert erkély nincs – húzta el a száját a lány.
– Messze van.
– Mi volt anyádnál? – nézett rám Armi.
Felnevettem.
– Hatalmas volt! – Elmeséltem nekik, hogyan zajlott a kajálás. Ők is jót nevettek rajta.
– Engem sem bír az anyós – röhögött Armi. – Mindig megkapom a vénasszonytól, hogy nem illek a lányához. Meg, hogy csak azért vettem el, mert már terhes volt. Néhányszor már elküldtem az anyjába.
– El is vert a sodrófával – jegyezte meg Cukra.
– Többször is – bólogatott komoran Armi. – Először akkor, amikor smároláson kapott minket. Mikor is? Tizenhat évesen?
– De rég volt már – sóhajtott fel a lány.
– De még azóta is fáj a hátam.
Elnevettem magamat, majd elnyomtam a cigit, és kihajítottam az ablakon.
– Mi van Adrival? – hunyorgott rám Cukra.
– Összejöttünk. Lassan haladunk, de haladunk. Betett neki a dolog, ami történt.
– El is hiszem. – A lány elkomorodott. – Legyél vele nagyon türelmes!
– Az vagyok. Most lépek, még Kamillához is megyek. – Cukra felvonta a szemöldökét. – Ne nézz így, megcsinálja a tetkómat ingyen.
A lány nem szólt semmit; felállt a haver öléből, és a mosogatóhoz lépett. Kikerültem, az öklömet nyújtottam Arminak, majd miután beleütött, kiléptem a konyhából.
– Várj! Vettem Adrinak valamit – szólt utánam Cukra. Gyorsan elrobogott, hogy néhány perc múlva visszatérjen egy kék tangával a kezében. Vigyorogva széthajtottam, és megbámultam a pókot az elején.
– Örülni fog neki. Az előzőt Rómeó lenyúlta.
– Hallottam – nevetett a lány. – Armandó mondta.
A lány füléhez hajoltam, úgy súgtam, hogy Diego ne hallja meg. Éppen a mosogatónál nyújtózkodott, hogy levegyen magának egy tányért a szekrényből.
– Jó lesz, ha elbeszélgettek a fiatokkal.
– Miért? – pislogott rám rémülten Cukra.
– Csak dumáljatok – legyintettem. – Na, csá!
Intettem és kiléptem a lakásból. Amíg kocsival hamar ideértem, addig tömegközlekedéssel fél órát utaztam. Már a faszom tele volt, mire odaértem Tomiékhoz. Jövőre beszerzek már egy motort! Kamilla azonnal ajtót nyitott, amikor csöngettem.
– Csá, kislány!
– Vetkőzz! – adta ki a parancsot, és eltűnt a nappali ajtaja mögött.
Vigyorogva felhúztam a szemöldökömet, és beléptem a lakásba.
– Máris? Hol marad az előjáték?
Levettem a pólómat, úgy léptem be a nappaliba. A lány, amíg engem várt, előkészített mindent, már csak én hiányoztam.
– Minek azt? – vigyorgott rám, aztán a nappali közepén lévő székre mutatott. Leültem, miután a kezébe nyomtam a képet. – Ezt akarod? – nézett rám döbbenten.
– Aha. Miért?
– Szépség.
Felnevettem.
– Adrinak sem tetszik.
Kamilla mellém ült, és nekiállt a rajzolásnak. Egy fél pillanatra felsandított.
– Adri? A buliból? – Bólintottam. Kamilla elhúzta a száját. – Nem volt szimpi.
– Láttam – vigyorogtam.
– Mit akarsz tőle?
– Mit nem? – kacsintottam rá.
A lány megcsóválta a fejét.
– Remélem, hogy nem vagy fájós, mert ez nagy lesz. A könyökhajlatodba is bele fog érni.
– Fasza csávó vagyok, kibírom – röhögtem. – Ja, amúgy ki tudod pótolni majd a gyűrűt is? Kéne bele egy betű.
– Persze, hogy ki tudom – mosolygott Kamilla. – Ez a szakmám, nem rémlik? Kitalálom, egy A betűt kérsz.
– Istennő vagy. – A lány elpirult. A homlokomat ráncoltam, de nem szóltam semmit.
– A bulin ismerted meg? – kanyarodott vissza az előző témához.
– Nem, még a suliban. Amúgy hova tűntél szombaton? Nem láttalak.
– Gondolom, nem is nagyon kerestél. – A hangja enyhén szemrehányóan csengett.
– Elfoglalt voltam. Miért? Szeretted volna, ha kereslek? – vontam fel a szemöldökömet.
Kamilla befejezte a rajzolást, elfordult, és a kezébe vette a tetováló gépet. Ránéztem, de nem viszonozta a pillantásomat, helyette nekiállt a körvonalazásnak. Vártam, de nem válaszolt, így megismételtem a kérdést.
– Hát gondoltam – vont vállat. – Nyolc év barátság után ennyit elvártam volna, hogy ne felejts el azonnal, ha felbukkan egy részeg csaj a színen.
– Ő nem csak egy részeg csaj – morogtam.
– Persze – horkantott fel a lány. – Közönséges.
– Én is – ellenkeztem. Nem tetszett, ahogy Adrit minősítette úgy, hogy nem is ismerte.
– Az más. Te fiú vagy, de egy lány ne viselkedjen úgy, ahogyan ő tette.
– Hogy?
– Láttad, hogy mennyire leitta magát.
– Buli volt, könyörgöm! Mindenki matton volt.
– Én nem – nézett fel rám mogorván Kamilla. – Tudom, hol a határ.
– Mikor léptél le?
– Amikor eltűntetek a fürdőszobában. – Kamilla ideges volt, hitetlenkedve bámultam rá. Ha full őszinte akartam lenni, azt mondtam volna, hogy a lány féltékeny Adrira. Teljesen úgy viselkedett. Összeszorította a száját, elszánt tekintettel nézte, amit csinált.
– Milyen Németország? – Próbáltam témát váltani.
– Egyedül vagyok ott, nem olyan jó.
– Miért vagy egyedül? Barátok, pasik?
– Egyik sincs – húzta el a száját. Vártam, de nem folytatta.
– Tomi?
– A Barlangban – érkezett a szűkszavú válasz.
– Rossz kedved van – jegyeztem meg hunyorogva. – Azt hittem, hogy majd többet dumálunk, ha visszajöttél.
– Én is, de te elfoglalt voltál – szusszantott mérgesen. – Nem akartalak zavarni a nagy romantikázásban.
– Zavar?
Kamilla felnézett rám, és megláttam a szemében azt, amit nagyon nem akartam. Amit Adriéban is láttam, szinte mindig. Furcsán csillogott a szeme, én meg elfordítottam a fejemet. Basszameg! A szabad kezemmel beletúrtam a hajamba. Fogalmam sem volt, hogy álljak a kialakult helyzethez. Talán csak képzelődtem.
– Mi a bajod, kislány? Teljesen más vagy, mint eddig.
– Milyen voltam eddig?
Kamilla elfordult, tűt cserélt, letörölte a karomat.
– Normális.
– Most is normális vagyok – húzta össze a szemét. – Csak nem látod.
– Mit kéne látnom? – Felszisszentem, amikor a könyökhajlatomban kezdte a színezést.
– Azt hittem, hogy fasza csávó vagy, kibírod – mosolyodott el halványan a lány.
– Így is van – bólintottam. – Válaszolj: mit kéne látnom?
Kamilla elkomorodott, de nem a kérdésre felelt.
– Emlékszel, amikor a Barlangban buliztunk?
– Mikor? – kérdeztem vissza kicsit félve. Sokszor buliztunk együtt a Barlangban.
– Mielőtt kimentem volna németbe. – Ezt beszoptam. – Egy éve, azon a hétvégén, amikor indult a repülőm. Emlékszel, mi történt közöttünk?
Felnézett rám, én pedig lehajtottam a fejemet. Égett a búrám; aznap este túl sokat ittam, és túl jól nézett ki a csaj. Kamilla megállt, és hátradőlt a széken.
– Emlékszel, ugye?
– Igen.
Szégyelltem magamat, megköszörültem a torkomat, de nem mondtam többet. Eszembe jutott az az este, Kamilla csókja, ahogy a piák mellé lökött az asztalra. Még szerencse, hogy nem dugtam meg, akkor még kínosabb lenne a szitu. Másnap el is utazott, nem tudtuk megbeszélni a dolgot. A magam részéről nem is akartam soha, gondosan elzártam a fejemben, nem is gondoltam rá.
Kamilla ismét fölém hajolt, és folytatta a tetoválást. Gumikesztyűs bal kezével megfogta az alkaromat, és alig észrevehetően végigsimított rajta. Becsuktam a szememet, és nyeltem egyet; magamban káromkodtam. Fasz voltam akkor. Legszívesebben visszacsináltam volna az egészet.
– Figyelj, kislány...
– Nem vagyok már kislány! – csattant fel hirtelen. – Ez a baj, hogy nem vagyok már kislány. – Letörölte a karomat. – Egy kislány csókolt meg a bár raktárában? Egy kislány fenekét fogtad?
Megköszörültem a torkomat.
– Ne erről dumáljunk már – morogtam zavartan.
– De, muszáj beszélni róla. Azt hittem, hogy neked többet jelentett a dolog. – Mérgesen rám nézett. – Le akartam mondani a másnapi utat miattad. – Újra a tetkó felé fordult. – Le akartam, de aztán láttam, hogy fél óra múlva egy másik csajt cipelsz be a vécébe. Azonnal hazajöttem, és valóban lemondtam a repülőt; egy előbbi járattal mentem.
Némán, kikerekedett szemmel hallgattam.
– Még Tomitól sem köszöntem el.
– Nem tudok mit mondani – ráztam a fejemet. – Sajnálom.
Kamilla megvonta a vállát. Lenéztem a rajzra, már a fele készen volt; gyorsan haladt.
– Én voltam a hülye. Egyszer sem ígértél semmit, nem mondtad, hogy velem akarsz lenni, nem mondtál semmit. Még K-t sem varrattál magadra.
– Kajakra itthon maradtál volna?
– Igen. Évek óta szerettelek – vallotta be halkan. Leesett a pofám, észre sem vettem. Akkor nem engedtem volna, hogy lesmároljon, és én sem viszonoztam volna.
– Még mindig? – nyögtem hitetlenkedve.
– Miattad néztem be szombaton a buliba. Kár volt.
– Fingom se volt róla, hogy így érzel.
– Ha tudtad volna, máshogy állsz hozzám? – Jó kérdést tett fel; képtelen voltam rá válaszolni. – Lett volna esélyem nálad?
– Nem – mondtam őszintén. – A legjobb haverom húga vagy.
– És?
– És soha nem úgy gondoltam rád, mint egy szabad csajra, hanem úgy, mint Tomi testvérére.
Kamilla bólintott; megértette.
– Ha nem lennék Tomi húga, akkor mi lett volna?
– Azt kérdezed, hogy akkor összejöttem-e volna veled? – Annyira furcsa, és kínos volt erről dumálni a lánnyal. Mostanában egyre több cikis helyzetbe kerültem, most jöttem csak rá.
– Ja, azt kérdezem.
Végignéztem rajta; a hosszú, hullámos haján, a telt ajkain, a mellén. Jó csaj volt. A többi csávó szemében talán szebb is, mint Adri.
– Igen, de nem akarlak hitegetni – folytattam gyorsan. – Adrit szeretem és ez nem fog változni.
Kamilla nagyot sóhajtott, aztán szomorú mosolyra húzta a száját.
– Ha így áll a dolog, akkor huszonötezer lesz – bökött a tetkóra. Félig vigyorogva, félig döbbenten bámultam rá. A lány most már őszintén felnevetett. – Vicceltem.
– Ezért nem bírod Adrit, vagy amúgy sem?
A lány szélesen elmosolyodott, felsandított rám.
– Nincs vele bajom egyébként. Tiszta hülye vagyok, nem is tudom, mit gondoltam.
– Gáz a helyzet, ez tény – adtam neki igazat. – De, ugye nem haragszol?
– Á – legyintett. – Jó, hogy tisztáztuk a dolgokat; megnyugodtam.
– Tomi tudja?
– Nem – rázta a fejét. – Semmit. Azért küldtem most el, hogy tudjunk beszélni.
– Igen? – vigyorogtam szélesen. Rafkós a csaj. – Te küldted el? Azt hittem, hogy magától ment, mert dolga volt.
– Én küldtem.
– Belesétáltam a csapdádba – mondtam, miközben a fejemet csóváltam. Olyan hihetetlen volt az egész szituáció. Még egy csaj sem csinált ilyet, általában én kezdeményeztem, én készültem; arra nem volt példa, hogy ők várjanak rám. A megjegyzésemre Kamilla csak kacsintott.
– Nem is akarod elmondani a bátyádnak?
– Te igen? – kérdezett vissza.
– Hát, őszintén mondva, nem nagyon – röhögtem fel kényszeredetten. – Biztosan leverne nekem egyet.
– És akkor Adri is megtudná a dolgokat – tette hozzá Kamilla.
– Igen. – Hallgattam egy kicsit. – Nem tudom, hogy elmondjam-e neki.
– Minek? Régen volt már – vont vállat közömbösen a lány.
Nem válaszoltam, de rosszul éreztem magamat emiatt. Sokáig nem szóltunk egymáshoz, aztán tíz perc múlva Kamilla megtörte a csendet:
– Lassan készen van a szörnyed, utána jöhet a betű. Az elején nagyon el fog ütni, nem baj?
Lepillantottam a karomra; rettentően tetszett a látvány. A lány értett a szakmájához. Még mielőtt kinyitottam volna a számat, megcsörrent a mobilom. Kihalásztam a zsebemből, majd felhúztam a fél szemöldökömet. Emese hívott; nem vettem fel. A lány kíváncsian pislogott fel rám.
– Nem tudom, mit akar a kurva – ráztam a fejemet –, de nem is érdekel.
Kamilla nem reagált erre. Újra tűt cserélt, és nekiállt az A betűnek.
– Szerencsés a csajod – jegyezte meg halkan. – Még ezt is bevállalod érte. Rizikós egy ilyen tetkó, mert ki tudja, mit hoz a holnap.
– Nem fogom megbánni – mondtam határozottan, és úgy is gondoltam. – Imádom a hülyét.
Kamilla elmosolyodott.
– Mondom, hogy szerencsés. – Tíz perc múlva letette a tetoválógépet, letörölte a kezemet, és hátradőlt a széken, hogy megcsodálhassa a művét. – Ennyi, már nem is kellesz – csóválta a fejét. – Csúnya vagy.
Felröhögtem, és felálltam a székről.
– Fasza lett! – örömködtem. A lány egy fóliát tekert a karom köré.
– Nem kell mondanom, hogy néhány napig hagyd rajta, cseréld, és ne érje víz.
– Meglesz – bólintottam. Óvatosan felhúztam a pólómat, aztán Kamillára néztem. – Minden oké köztünk? De őszintén! – emeltem fel az ujjamat. – Tudom, hogy amikor azt mondjátok: igen, az kurvára nemet jelent.
A lány felnevetett, aztán bólintott.
– Megleszek, nem gond. – Megint csörgött a mobil, de leszartam. Kinyújtottam az egyik karomat, és Kamillát a vállánál fogva magamhoz húztam. Szorosan átkarolt, és néhány percig úgy is maradtunk.
– Bírlak, kislány! Fasz voltam, ne haragudj. Meddig leszel itthon?
– Szilveszterig biztosan.
– Még dumálunk! – ígértem, aztán elengedtem, és ajtó felé indultam.
Megint megrezgett a zsebem, sms-em jött. Ezt nem hiszem el! Ingerülten feloldottam a billentyűzárat; futtában elköszöntem a lánytól, és kiléptem a lakásból.
„Beszélni akarok Adrival, vegyétek fel! Kérlek!” Ez állt az üzenetben. Megvontam a vállamat, és zsebre vágtam a mobilt. Komolyan, megint úgy éreztem magamat, mint Kingánál; a múltkor az zaklatott így. Megszólalt Avicii, én meg kiléptem a kapun, és rágyújtottam. Már kezdett sötétedni, pedig alig lehetett négy óra. Lesétáltam néhány háztömböt, majd beléptem a sajátomba. Öt perc alatt, négy nem fogadott hívást szedtem össze a csajtól; fejcsóválva baktattam fel a harmadikra. Amikor megálltam a lakásom előtt, zárva találtam. A homlokomat ráncoltam. Még nem kelt volna fel? Kinyitottam az ajtót, és csak a reflexemnek köszönhettem, hogy nem basztam egy hátast, ugyanis a felém lendülő palacsintasütő a fejem fölött zúgott el.
– Jézus! Ne haragudj! – hallottam meg Adri rémült hangját.
– Mi a fasz? – nyilatkoztam döbbenten.
– Gyere gyorsan!
Válasz helyett megragadta a csuklómat, és átrántott a küszöbön, majd bezárt utánam. Értetlenül néztem rá. Ledobta a földre a palacsintasütőt, és a nyakamba vetette magát; olyan görcsösen szorított, hogy alig kaptam levegőt.
– Mi van? – nyögtem.
– Hol voltál? Órák óta várlak!
– Aggódtál? – Eltoltam magamtól, és a szemébe néztem. Nem aggódott, holtra váltan kapaszkodott a ruhámba. – Mi a fasz van már? Megijesztesz!
– Itt volt Dénes – suttogta könnyes szemmel.
Ökölbe szorult a kezem, elengedtem a derekát.
– Hol? Itt a lakásban?
– Az ajtóban. Ki se nyitottam neki, de tudta, hogy itt vagyok, és be akart jönni.
Adriból kitört a sírás; megöleltem, megpusziltam a nyakát.
– Itt vagyok.
– Honnan tudja, hol lakok? – Megráztam a fejemet; rohadtul idegesített a dolog. Tényleg, honnan tudja? – Hol voltál?
– Elmondom, ha megnyugszol – súgtam a fülébe; megint megpusziltam. Adri a nyakamba fúrta a fejét, éreztem hogyan csillapodik a légzése, de a szíve egyre gyorsabban vert. Megsimogattam a hátát.
– Jobban vagy?
– Valamivel – szipogta. Amikor el akartam engedni, megfeszült, és még jobban kapaszkodott belém; elmosolyodtam. Megrezdült a zsebem, de nem reagáltam. Most a lány akart eltávolodni tőlem, de nem engedtem.
– Nem fontos, csak Emese az – morogtam.
– Miért téged hív?
– Mert neked még mindig nincs mobilod. Veled akar beszélni.
– Írt is Facebookon. Nem válaszoltam.
Néhány perc múlva eltávolodtunk egymástól. Adri ellenőrizte, hogy valóban sikerült-e bezárnia az ajtót, aztán újra felém fordult.
– Hol voltál eddig? – kérdezte harmadjára.
– Megnyugodtál? – Bólintott, én meg elvigyorodtam, és felhúztam a pulcsim ujját. A lánynak kikerekedett a szeme.
– Rohadt csúnya – jegyezte meg.
– Nézd meg jobban.
Adri közelebb lépett, és alaposan megvizsgálta. Figyeltem a reakcióját; eltátotta a száját, amikor meglátta az aranygyűrűbe rajzolt betűt. Pironkodva pislogott, csillogó szemmel bámult az enyémbe.
– Ez örökre ott marad – suttogta.
– Tudom – bólintottam. – Ezek után csak A betűs csajokkal kezdhetek.
Felnevetett, és a vállamba bokszolt.
– Kitakarítottam amúgy. – Körbenéztem a lakásban; valóban, mintha nem is én laknék benne. Lehajoltam hozzá, és megpusziltam az arcát; így köszöntem meg.
– Remélem a mobilt nem dobtad ki, amit vettem. – Adri elhúzta a száját, és ott hagyott, lehuppant a gép elé. Odasétáltam hozzá, és beleültem az ölébe; a lány felnyögött.
– Hány kiló vagy?
– Arra célzol, hogy kövér vagyok? – Színpadiasan felháborodtam, és felhúztam az orromat.
– Arra! Cseréljünk már helyet!
– Nekem jó így – ellenkeztem, még ugráltam is rajta.
– Nee! – Adri próbált letolni magáról, de kilencven kilót esélye sem volt megmozdítani.
– Akkor szállok le rólad, ha elfogadod a mobilt – alkudoztam. – Ragaszkodok hozzá ezek után!
A lány megadóan felemelte a kezét, én meg lecsúsztam róla. Helyet cseréltünk; háttal ült nekem. Előredőltem, hogy lássam, mit csinál. Éppen a Facebookot nézegette, amikor felvillant Emese neve a chatben. Adri gondolkodás nélkül kiikszelte. Újra megszólalt a telefon. Kivettem a zsebemből és leraktam az asztalra.
– Nagyon akarna békülni – jegyeztem meg mogorván.
– Akarjon – vonta meg a vállát ingerülten a lány. Elmarta a telefonomat és egy mozdulattal kikapcsolta. Nagyot sóhajtott, miután a mellkasomnak vetette a hátát. Megfogta mind a két csuklómat, és maga köré vonta a karomat. Hátradöntötte a fejét, a vállamra tette, majd oldalra fordult, és ő is megpuszilta a nyakamat. Kirázott a hideg; megsimogattam a hasát.
– Megmozdultam – mondtam vigyorogva. Adri felkuncogott.
– Érzem. – Nem csúszott előrébb, nem csinált semmit.
– Most nem zavar?
– Nem – jött a boldogító válasz. Örültem, hogy haladunk és nem visszafele szerencsére. Ennek ellenére még mindig hagytam, nem kezdeményeztem. Megfogadtam a saját tanácsomat, amit Diegónak adtam. Lassan oldalra sandítottam; Adri becsukott szemmel szuszogott a vállamon. Úristen! El sem hittem, hogy ez velem történik. Mintha egy álmom vált volna valóra.
– Alszol? – szólaltam meg hosszas hallgatás után.
– Nem. – Adri elmosolyodott. Kihúzta magát, és újra az egér után nyúlt, kilépett a Facebookból. – Tudod, hogy mit találtam? Tetszeni fog.
Valamit beírt a Google-keresőbe, aztán felugrott egy cikk.
– Pornós tehetségkutató? – röhögtem fel, ahogy elolvastam a címet. – Szexfaktor? Ne! Ez komoly?
Adri is nevetett.
– Van videó is.
– Megnézzük?
– Komolyan ilyet akarsz nézni? – Hátrafordult felém, kikerekedett a szeme.
– Csak kíváncsi vagyok. Azt ne mondd, hogy te nem – vigyorogtam szélesen.
– De angol.
Eltátottam a számat, és nevettem.
– Álszent vagy! Te már meg is nézted!
– Csak beletekertem – mentegetőzött, hiába. Átöleltem, magamra húztam.
– Akkor is álszent vagy – súgtam a fülébe. – Rossz kislány, aki azonnal ilyenek nézeget, ha nem látja senki.
Adri felkuncogott, és megfordult, hozzám bújt. Kopogás ütötte meg a fülünket. A lány azonnal felpattant, és rémülten rám bámult. Felemeltem a kezemet, és én is felkeltem. A hívatlan látogató türelmetlenül kopogott újra, majd csöngetett.
– Menj be a szobába! – mutattam a háló felé. Adri azonnal bevetődött az ajtón, nem kellett kétszer mondanom.
Elfordítottam a kulcsot, és résnyire nyitottam a bejárati ajtót. Egyenesen Emese szomorú szemébe bámultam. Félig megnyugodtam; sokkal rosszabbra számítottam.
– Mit akarsz?
– Adri itthon van? Beszélni akarok vele! – hadarta Emese kétségbeesetten.
– Ő kurvára nem akar veled, nem esett még le?
– Akkor is! Engedj be!
– Na, mi van? Most nem akarsz rám ugrani? – vontam fel a szemöldökömet mogorván. Emese elpirult, lehajtotta a fejét.
– Nem válaszolsz? – szólalt meg a hátam mögött Adri, csípőre tett kézzel.
Emeséből kitört a sírás. Összehúztam a szememet, nem tűnt igazinak.
– Adri! Nagyon, nagyon sajnálom! Bocsáss meg, kérlek!
– Takarodj innen! – sziszegte dühtől eltorzult arccal Adri. Amikor Emese nem tágított, a lány mellém lépett, és szélesre tárta az ajtót. – Nem hallottad? Lebasszak egyet, hogy felfogd végre? – Magamban elmosolyodtam. Az én csajom! – Azt hitted, hogy ezek után megbocsátok? Betaláltad az egyetlen embert, akit szeretek! Az állítólagos legjobb barátnőd csávójára másztál rá, ember! Felfogtad? Egy utolsó, gerinctelen kurva vagy! Soha többet látni sem akarlak!
– Szükségem van rád! Ákos dobott – zokogta a csaj.
Adri örömtelenül felnevetett.
– Senki nem bírja melletted sokáig. Most pedig húzzál innen, vagy a hajadnál fogva rángatlak le a lépcsőn! Nem mondom többször.
– Kérlek, ne csináld ezt!
Emese tett felénk egy lépést. Adri megindult, úgy kellett utána kapnom. Átkaroltam a derekánál fogva; visszahúztam, hogy ne ugorjon a csaj torkának. Bemutattam Emesének, és becsuktam az ajtót, ráfordítottam a kulcsot.
– Adsz egy cigit? – szólalt meg a lány, amikor elengedtem.
Bólintottam; együtt léptünk ki az erkélyre. Egy darabig némán cigiztünk egymás mellett, aztán megszólaltam:
– Jól kiosztottad.
– Elborult az agyam – felelte mogorván.
Bólintottam; észrevettem. Amikor ideges volt, akkor nem tett féket a szájára. Ezt is imádtam benne. Kiállt magáért, másokért is, ha kellett. Olyankor megláttam benne a régi énjét, sőt, még a mostani önmagamat is. Némán cigiztünk tovább, aztán a csikket bedobtuk az üvegbe, és visszamentünk a lakásba.
– Akkor megnézzük a videót?
– Reméltem, hogy elfelejted.
– Ilyet? – néztem rá vigyorogva.
Leültem a gép elé, megmozgattam az egeret, hogy életre keljen a monitor. Adri megállt mellettem, én hátradőltem, mire visszahuppant az ölembe.
– Ez majd eltereli a figyelmedet Emeséről.
– Ne mondd ki előttem ezt a nevet!
Nem szólaltam meg; a lány elindította a videót. Az elejét áttekerte, nem volt érdekes, aztán elindult maga a műsor. Tátott szájjal bámultam az eseményeket.
– Mi ez? – szólaltam meg, amikor végre kijött hang a torkomon.
– Csókcsata. Zsűrizik, hogy mennyire szenvedélyesek.
– Semennyire – csóváltam a fejemet. – Hozzánk képest, ezek sehol sincsenek.
Adri fülig vörösödött, nem válaszolt, helyette beletekert a videóba. A homlokomat ráncoltam. Az egészet végig tudósította, vázolta a helyzetet, nekem meg leszakadt a pofám. Meg se vártam a végét, kikapcsoltattam vele.
– Fasza, hogy ezt a tévében is leadják. Kíváncsi vagyok, itt mikor kezdik el. A „pucéran szaladgálunk egy szigeten, hogy megtaláljuk Ádámot Évaként” ez semmi ehhez képest.
– Azt hittem, hogy tetszeni fog. – Adri ledöbbent a reakcióm láttán.
– Ez kurvára ízléstelen – csóváltam a fejemet. – Az ilyen nem jön be. Inkább nézzünk valami normális pornót.
– Nem nézek veled pornót – nevetett fel a lány, és kilépett a netről.
– Miért nem? – vigyorogtam én is.
– Maradjunk az egyszerű filmnél.
– Unalmas vagy.
Adri felhúzta az orrát, összepréselte az ajkait, majd megnyitott egy mappát. Érdeklődve figyeltem, hogy mit csinál.
– Tessék! – Felkelt az ölemből, és elindított egy pornót.
– Hova mész? – nevettem fel.
– A szobába. Én ezt nem nézem.
Bezártam a videót, és a lány után szaladtam. Ő érdekesebb volt akármelyik pornónál. Vigyorogtam, amikor becsuktam a szoba ajtaját. Adri háttal nekem feküdt a takarón. Mellé másztam, átkaroltam és a fülébe súgtam:
– Úgy csinálsz, mintha soha nem láttál volna még olyat? – Végigsimítottam az oldalán, mire felsóhajtott. – Vagy csináltál. Nem vagy különb nálam, csak te nem vállalod fel. – Amikor Adri nem szólt semmit, megpusziltam a nyakát; összerándult. Megint megpusziltam, miközben a tenyeremet a csípőjére csúsztattam; onnan le a combjára. A lány megmozdult; elhúzódott tőlem, és felült; a térdét a mellkasához szorította. Basszameg! Elnyúltam az ágyon, az arcomat a takaróba temettem; felmordultam. Századszorra is bocsánatot kért, én meg komolyan azon kezdtem el agyalni, hogy mivel törjem meg nála a jeget. Mielőtt még megszólalhattam volna, ismét kopogtak. Milyen nagy ma a forgalom. Dermedten egymásra bámultunk, aztán Adri vett egy mély levegőt.
– Kinyitom – mondta.
– Biztos?
– Valahol el kell kezdeni. Nem félhetek örökké.
Aggódva pislogtam utána, beálltam a nyitott szobaajtóba, amíg a lány sóhajtott egyet, és elfordította a kulcsot. Feszülten vártam, de aztán nagyot néztem; a hülyegyerek-sérós fazon jelent meg a küszöbön. Adri szélesen elvigyorodott, nekem meg résnyire szűkült a szemem.
– Szia, szívem! – A csávó Adri nyakába ugrott; a lány visszaölelte. Felhúztam a fél szemöldökömet. – Ahogy tudtam, jöttem. Mesélnem kell!
Kérdés nélkül lépett be a lakásba, aztán meglátott engem. Zavarba jött, de azért elém lépett, és a kezét nyújtotta.
– Szia, Ádám vagyok, Adri volt osztálytársa.
Hosszan bámultam az arcába, aztán mégis kezet fogtam vele. Komolyan elgondolkodtam azon, hogy nem teszem meg. A tenyere olyan puha volt, mint egy csajnak. Megszorítottam, mire szétnyitotta az ujjait; majdnem kilapult a kézfeje a markomban.
– Én is – morogtam. – Bálint – mutatkoztam be.
A csávónak elkerekedett a szeme, majd miután elengedtem, megrázta a kezét.
– Erős vagy – jegyezte meg vékony hangon.
– Hát, még ha megütnélek.
Ádám elcsodálkozott, aztán szemrehányóan fordult Adri felé, aki szélesen mosolygott mögötte. Semelyikőjük arckifejezését nem tudtam értelmezni.
– Menjünk ki – mutatott a terasz felé Adri, majd fél kézzel átkarolta a csávót, és az üvegajtó felé terelte.
Leültem a géphez, hogy jól rájuk láthassak. Ádám seggriszálva lépett ki a teraszra; a szemöldököm még feljebb kúszott. Megnyitottam a Facebookot, csak úgy alibiből, mert amúgy rohadtul nem érdekelt, hogy kinek milyen baja van éppen. A szemem sarkából végig őket figyeltem. Ádám valamit nagyon magyarázott, csillogó szemmel, széles vigyorral a képén mutogatott. Alaposan kielemeztem a mozdulatait, és csodálkozva állapítottam meg, hogy Ákoséra hasonlítanak. Adri valamit mondott neki, amitől felnevetett, aztán legyintett, csípőre tette a kezét. Megint végigmértem; kezdtem megvilágosodni. Ádám felém nézett, én meg elfordítottam a fejemet. Féloldalas mosolyra húztam a számat. Ezt jól benéztem.
Kitöröltem a bonyolult kapcsolatot, és sima kapcsolatra módosítottam. Néhány perc múlva nyílt a teraszajtó; nem néztem rájuk.
– Elmegyek pisilni – szólalt meg Ádám.
Elvigyorodtam, de nem mondtam semmit. Amikor eltűnt a fürdőben, teljes testtel Adri felé fordultam; a lány mosolyogva pislogott rám a kanapéról.
– Mikor akartál szólni róla?
– Ádámról? – kérdezett vissza.
Ráhunyorogtam.
– Ja, meg arról, hogy a faszikra gerjed.
Adri jóízűen felkacagott. Kifordított kézfejjel tettem csípőre a kezemet én is, aztán az egyik lábamat átvetettem a másikon, úgy ültem. Eléggé kényelmetlen testhelyzet volt, összenyomorgatta a golyóimat. A lány még jobban nevetett.
– Kíváncsi voltam, mikor veszed észre – törölgette a szemét.
– Bazdmeg! – röhögtem. – Tudod, milyen kibaszottul szarul voltam miatta? Amikor láttalak titeket a kapuban. Ha tudtam volna, nem baszom fel magamat ennyire.
– Ennyire?
Mosolyogva megcsóváltam a fejemet. Nem válaszoltam, mert Ádám visszatért, és leült Adri mellé.
– Miről van szó? – kérdezte ártatlanul pislogva. Én csak legyintettem, és visszafordultam a monitor felé. Gondolatban a falba vertem a fejemet, és röhögtem egyszerre. Erre a csávóra voltam féltékeny. De tudta a faszom, hogy mi a szitu!
– Mesélj még! – kérte Adri a csávót. Láttam, hogy Ádám félve felém bök a fejével, mire a lány csak a fejét rázta: – Mondhatod.
– Hát jó. – Ádám megköszörülte a torkát. – Be szeretném neked mutatni. Vagyis – megint felém pillantott –, nektek.
– Mikor? – kérdezte Adri.
– Holnap jó lesz? – Amikor Adri bólintott, Ádám lelkesen összecsapta a tenyerét, és a nyakába ugrott. – Annyira boldog vagyok, szívem!
Majdnem felröhögtem, helyette inkább köhögtem, majd felálltam és kimentem cigizni. Néhány perc múlva Ádám kiintegetett nekem bentről, aztán eltűnt a szemem elől. Most, hogy már tudtam róla az igazságot, nem volt olyan ellenszenves. Normális csávónak tűnt. Nem sokra rá nyílt az erkélyajtó, és Adri lépett ki rajta.
– A legjobbat nem tudod – szólalt meg. Kíváncsian néztem rá. – Emese volt barátját akarja bemutatni, Ákost.
Eltátottam a számat. De kurva kicsi a világ!
– Felvállalta végre?
– Tudtad? – Most Adri csodálkozott el. Bólintottam.
– Dumáltunk is, de akkor nagyon bizonygatta, hogy a puncit szereti. Tomi is azonnal levágta, hogy hazudik.
Adri néhány percig nem szólalt meg; elnyomtam a cigit, és felé fordultam.
– Örülök, hogy boldogok – mondta.
– Nekem is örülsz? – léptem oda hozzá, és átkaroltam.
– Te is boldog vagy? – pislogott fel rám.
– Kibaszottul – bólintottam komolyan. Adri szégyenlősen elmosolyodott, átkarolta a nyakamat, és megcsókolt. Úgy kaptam utána, mint az éhező, egy falat kenyér után; el sem akartam engedni. A lány grimaszolt, elhúzta a fejét.
– Cigi – jegyezte meg.
– Ez velem jár – vontam vállat. – Bónusz.
– Túl rég óta cigizel.
Elhúztam a számat.
– Általánosban kezdtem. Nyolcadikban, miután dobtál.
– Amiatt? – Nem válaszoltam, csak néztem rá. – Elrontottalak – mondta szomorúan. – Azért nem kezdtél Karolával sem? Meg a többi csajjal?
– Igen, részben miattad. Nem akartam kapcsolatot.
– Nem tudom elhinni, hogy te írtad a verseket – motyogta a lány. – Annyira aranyosak, annyira tiszták.
– Romantikusak? – húztam gúnyos félmosolyra a számat. Adri bólintott. – Az voltam.
– Csak voltál?
– Ezt mondd meg te. Mit gondolsz?
– Már nem vagy olyan. – Úgy ejtette ki a száján, mintha valami nagy bűnt vallott volna be. Elmosolyodtam; nem mondtam semmit. Megfogtam a kezét, és behúztam a lakásba; a háló felé vezettem.
– Hova megyünk? – kérdezte zavartan.
Még mindig nem szólaltam meg. Kinyitottam az ajtót, és elengedtem a lányt; Adri megállt ott, ahol hagytam. Az éjjeliszekrényhez léptem, leguggoltam és kihúztam a dupla fenekű alsó fiókot. Felhajtottam a vékony lemezt, hogy kiszedjek belőle egy lapot, a kutyás képeslap mellől. Adrinak fogalma sem volt róla, hogy megtartottam. Felegyenesedtem és a lány elé álltam; a kezébe nyomtam a papírt.
– Olvasd fel! – Leültem az ágyra. Adrinak kikerekedett a szeme.
– „10 éve már, hogy szeretlek,
10 éve nem feledlek.
Kislányként elloptad a szívemet,
Nagylányként összetörted a lelkemet.
A tegnap estére gondolok egyfolytában,
Azt mondtad, szeretsz, hittem a csodában.
Most sírok, remeg a kezem, fáj a fejem,
Amíg te mással vagy, egyetlenem.
Vak sötétben ordítok, érted kiáltok,
Nem érkezik válasz, gyűlöllek, gyűlölöm a világot.
Fogalmam sincs, mit hoz a holnap,
Örömöt, bánatot, jót vagy rosszat?
Egyet tudok biztosan, száz százalékig,
Visszaszerezlek, enyém leszel, elkísérlek a sírig!
10 éve már, hogy szeretlek,
10 éve nem feledlek.”
Adri némán bámult rám, láttam, hogy még a levegő is benne rekedt. Kinyitotta a száját, aztán becsukta. Elvigyorodtam a reakcióján.
– Azért nehogy elájulj. Nem vagyok egy Petőfi.
A lány felém lépett.
– Ez az – mutatott a lapra. – Ez te vagy?
– Én írtam.
– Mikor? – Adri elém állt; hátradőltem, mire beleült az ölembe.
– A legutóbbi balhénk után.
– Kiismerhetetlen vagy – csóválta a fejét hitetlenkedve a lány. – Nem tudom eldönteni, hogy egy édes, aranyos csávó vagy-e, akinek ezek alapján mutatod magadat, vagy az a bunkó farok, akit a nap többi részében látok.
Elnevettem magamat.
– Mindkettő? – találgattam. Adri bólintott, és hozzám bújt. Végigsimított a karomon, mire felszisszentem; azonnal elkapta a kezét.
– Bocs, elfelejtettem. Hol csináltattad amúgy a tetkót?
– Kamillánál. – A lány elhúzódott tőlem, és rám nézett. Megvillant a szeme. – El akarok mondani valamit – szólaltam meg némi hallgatás után.
Adri mereven kihúzta magát. Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy inkább kussolok, de már nem volt visszaút. Bevallottam neki, hogy egy éve smároltam Kamillával. A várt reakció nem maradt el. Adrinak megkeményedett az arca, de nem szólt semmit. Lekászálódott rólam, és mellém ült.
– És még? – kérdezte fojtott hangon.
– Ennyi, nem volt semmi más.
– Senkit nem hagysz ki, igaz? – A lány mérgesen szusszantott, elfordította a fejét. – Hogy bízzak így meg benned? És ha majd jön egy másik, sokkal csinosabb csaj, arra is rá fogsz mozdulni?
– Nem. Hűséges típus vagyok.
Adri felhorkantott.
– Hűséges – ismételte. – Honnan tudjam, hogy milyen vagy? Folyton csak azt hallom, hogy ez is megvolt, meg az is.
– Nem voltam senkivel. – Nem győztem meg; felém fordult, szorosan összezárta a száját.
– Nem is lőttem annyira mellé – jegyezte meg. – Tényleg volt köztetek valami.
Felpattant az ágyról, és fel-alá kezdett járkálni a szobában. Nem mondtam semmit, vártam, hogy lenyugodjon. Az én részemről ezen nem volt mit megbeszélni. Régen történt, ahogy Kamilla mondta, másfelől meg egyértelműen nem akartam tőle semmit, így Adri feleslegesen húzta fel magát.
– Van még valaki, akiről tudnom kéne? Hány csajjal fogok még találkozni, akikhez közöd volt?
– Nem értelek – szólaltam meg közömbösen.
– Nem? – Megállt, felhúzta a szemöldökét. – Tényleg nem érted, hogy mi a bajom? Hogyan bízzak így meg benned?
– Ha nem tudsz, akkor kurvára nincs mit beszélni. Csak gondolkozz el az elmúlt heteken. Gyerünk! Megvárom.
– Min gondolkozzak?
– Tudnám sorolni. – Felálltam, és elé léptem. – Nem voltunk együtt, de akármennyire kanos voltam, senkinél nem próbálkoztam be. Miközben Kingát dugtam, te jutottál az eszembe. Nem téptem le a ruháidat, akárhányszor képzeltem is el. Nem erőszakoskodtam, rád bíztam a dolgot, kivártam, hogy te is akarjad. Nem azért jártam be a kórházba, mert kötelező volt. Ruhát, mobilt vettem neked, és nem szánalomból. Soha nem hülyítettelek, senkinek nem írtam verset, senkivel nem voltam olyan kitartó, mint veled. Egyszer már mondtam: semelyik csajjal nem baszakodtam ennyit. Senki miatt nem bőgtem úgy, mint egy óvodás, még Kingáért sem. Tudni akarod, hogy mit csináltam a köcsöggel, miután megtámadt?
Még közelebb mentem hozzá; Adri a falig hátrált. Csak pislogott rám, szaporán vette a levegőt.
– Nem akartam elmondani, mert féltem, hogy lenéznél, de most leszarom. Meg akartam ölni a fasszopót! Félájultra vertem, és seggbebasztam egy sörösüveggel. – Adri lefagyott, még pislogni is elfelejtett. Meredten bámult rám, a száját enyhén eltátotta. – Soha nem voltam ilyen állat, de kihozták belőlem. Azt bántották, akit a világon a legjobban szeretek. Téged. – Rámutattam. – Hetek óta rólad szól minden! Amióta megláttalak a Barlangban, azóta csak rajtad gondolkozok, téged látlak, rád áll fel a farkam. – Megtámaszkodtam a feje mellett a falon. – Nézz a szemembe, és úgy mondd, hogy képes lennék megcsalni téged. Félrekúrni valami random picsával, minden érzelem nélkül. Tudom, milyen kurva szar, Kinga mellett megtapasztaltam; soha nem csinálnám meg veled!
Adri hosszan hallgatott, már lenyugodott. Könnyes volt a szeme; megköszörülte a torkát.
– Meggyőző vagy – szólalt meg halkan.
– Azon agyalsz, hol tudnál belém kötni, mi? – húztam féloldalas mosolyra a számat.
– Igen – vallotta be somolyogva.
– Miért nem bízol bennem? Azért, mert régen sorra próbáltam fel a csajokat, aztán fel sem hívtam őket utána? Mert így volt. De nem tudod, hogy hogyan viselkedek kapcsolatban. Nem kéne előtte kipróbálni, mielőtt nekem támadsz, egy olyan csók miatt, ami már ezer éve történt?
Adri lehajtotta a fejét.
– Rosszul esett – motyogta az orra alatt.
– Nálam működik a tiszta lap, amit akartál. És nálad? Mert ha folyton azon pörögsz, hogy kivel mikor és hol voltam, akkor bele se kezdjünk.
– Mibe? – Rémülten felkapta a fejét.
– A kapcsolatba. Nem hazudok, rengetegen voltak, faszom se tudja hányan, nem számoltam, nem írtam a csajokról listát. Nem áltatlak, nem mondok olyan faszságokat, hogy te vagy az első, csak azt, hogy te vagy az egyetlen.
Adri meghatottan pislogott fel rám, én pedig tudtam, hogy ezt a csatát megnyertem.
– Megint vesztettél, nem tudsz visszavágni.
A lány szaggatottan felkuncogott. Rámosolyogtam, és fél kézzel magamhoz húztam. Olyan szorosan karolt, hogy azt hittem, menten eltöri a bordáimat.
– Tényleg megcsináltad azt az üveges dolgot? – kérdezte, egy kis szünet után.
– Igen. Aztán bedugtam a szájába.
Adri felhördült, de ezt szó nélkül hagyta, helyette más kérdést tett fel.
– Most akkor tiszta lappal indulunk?
– Még nem válaszoltál. – Eltoltam magamtól. – Szerinted, félre tudnék dugni melletted?
Adri mélyen a szemembe nézett; elvigyorodtam. Olyan szerelmesen bámult, mintha valami földreszállt isten lennék. Jól tudok kampányolni magamért.
– Most úgy tűnik, hogy nem – mondta. – Múltkor Tomi azt mondta, hogy egy szemellenző van rajtad, és csak engem látsz.
Egy darabig figyeltem, ahogy a válaszomat várta; még a lélegzetét is visszafojtotta. Nem értettem, hogy miért nem hisz nekem, amikor az érzéseimről magyarázok neki. Láthatóan még mindig rohadtul bizonytalan volt velem kapcsolatban.
– Igaza volt, vörösödhetsz – mondtam rövid hallgatás után.
Adri elhátrált tőlem, és a tenyerébe temette az arcát; zavartan nevetett. Egyem meg a hülyét! Megfogtam a csuklóját, és lefejtettem a kezét. Mosolyogva ránéztem, és újra megcsókoltam. Imádtam, úgy ahogy volt; a felesleges hisztijével együtt. Bizseregtem, leizzadtam, remegett a lábam. Senki nem váltott még ki belőlem ennyire heves reakciót. Megfogtam a derekát, ő is remegett. Nekinyomtam a falnak, belemarkoltam a csípőjébe. Adri beletúrt a hajamba, meg is húzta. Akartam őt; mindennél jobban. Nem, nem bírom ki. Elléptem tőle, nagyot sóhajtottam; a lány enyhén csalódottan pislogott rám.
– Ki kell mennem – nyögtem. Adri tekintete az ágyékomra siklott, becsukta a szemét, és elmosolyodott. – Ne vigyorogj! – mutattam rá. – Túl jó vagy, és rég volt már a buli.
Felkacagott és ellökte magát a faltól.
– Én két évig is kibírtam.
– Fel is kötöttem volna magamat – morogtam, aztán feltéptem az ajtót és a fürdőbe rohantam.
Néhány perc alatt kész is lettem, de nem nyugodtam meg annyira, mint amennyire reméltem. Fasza, megint kezdődik a matyizós időszak? Újabb két hétig nem tudom, hogy fogom bírni. Kezet mostam, és megkapaszkodtam a mosdó szélébe; mélyeket lélegeztem, percekig álltam egyhelyben; csak az ajtó nyitódására kaptam fel a fejemet. Adri boldogan, kipirult arccal lépett be, és hátulról átölelt. Megsimogattam a kezét, mire elhúzta, és felhördült.
– Fúj!
– Csak vizes – röhögtem, majd megfordultam és a ruhájába töröltem. Felkiáltott, mielőtt kimenekült volna a fürdőből. – Hova futsz? – Követtem a nappaliba. – Még meg is kell mosdatnod.
– Miért? Egyedül nem tudsz? – fordult felém hunyorogva, amikor lehuppant a kanapéra, és a kezébe vett egy könyvet. Fogalmam se volt, honnan szedte, mert az egyetlen fellelhető könyv a lakásban a Gyűrűk ura volt.
– A tetkó miatt nem. – Dehogynem, csak kíváncsi voltam, mit reagál.
– Nem – nevetett, a fejét rázta –, ki van zárva, hogy megfürdesselek! Tiszta víz lennék. Meg amúgy is.
– Félsz a víztől? – vigyorogtam rá. – Beszállhatsz, fürdünk együtt. – Adri rám nézett a könyve fölött; az arca felöltötte a paradicsom jellegzetes színét. Gyorsan elbújt a borító mögött. – Mire gondoltál?
Kényszeredetten felröhögött.
– Mire nem? – szólalt meg halkan.
– Na, kíváncsi vagyok! – Le sem tagadhattam volna, rohadtul élveztem a helyzetet.
– Elképzeltem a fürdést, ennyi – felelte zárkózottan.
– Hogyan?
– Hagyjál már!
– Megmondjam, én hogyan képzeltem el? – Odaléptem hozzá, felemeltem a lábát, és leültem; megsimogattam a bokáját.
– Inkább ne – morogta, még mindig a könyv mögül.
Elvigyorodtam, és a bokájától kezdve, lassan felfelé csúsztattam a kezemet. Adri megszorította a könyvet, de nem pattant fel mellőlem, amit jó jelnek vettem. Végigsimítottam a combján, aztán a fenekén. Felhúzta a lábát, erre én meg a szemöldökömet, így ugyanis jobban hozzáfértem, mintha kinyújtotta volna. Nem láttam az arcát, pedig megnéztem volna. Szerencsére nem farmer, hanem cicanadrág volt rajta; sokkal vékonyabb az anyaga. Mindig is szerettem, ha egy csaj ilyet vett fel, pont emiatt. Közelebb ültem, úgy simogattam tovább.
– Azt hittem, hogy egy darabig most békén hagysz – mondta fojtott hangon.
– Szeretnéd, hogy békén hagyjalak? – Arrébb vittem a kezemet, az ujjbegyemmel óvatosan megérintettem a lába között. Még mindig nem ült fel, így folytattam; a jobb kezemmel közben a térdét fogtam. A sarkát belemélyesztette a combomba, de nem zavart. – Nem válaszoltál – szólaltam meg néhány perces hallgatás után. Körkörösen simogattam a csiklóját; Adri megfeszítette a lábfejét.
– Nem is fogok – mondta.
– Abbahagyjam, vagy ne? – kérdeztem megint. Rohadtul bele akartam látni a fejébe. Még mindig nem felelt. Tulajdonképpen nem is kellett, anélkül is éreztem, mennyire benedvesedett. Elvigyorodtam, néhány milliméterrel lejjebb húztam az ujjamat. Alig észrevehetően szétnyitotta a lábát. Rásimítottam az egész tenyeremet; szinte égetett.
– Adri! – A másik kezemmel átnyúltam a térde fölött, és kivettem a könyvet a kezéből, ami mögött bujkált. A lány csillogó szemmel nézett rám, az arca olyan piros volt, mintha lázas lenne. – Abbahagyjam? De már harmadjára kérdezem.
Megmarkoltam, mire becsukta a szemét, és mélyet lélegzett. Direkt csináltam, nem akartam tovább menni, csak húzni. Átbújtam a jobb lába alatt, végigpusziltam, egészen a combtövéig. Kikerültem a legfontosabb részt, úgy haladtam felfelé, a hasán, a mellein; fölé hajoltam, csókoltam a nyakát, miközben a másik kezemmel megfogtam a csípőjét, aztán a mellét. Adri szaporán vette a levegőt, hirtelen megmarkolta a pulcsimat. Szélesen vigyorogtam, majd a fülébe súgtam:
– Cseréld át a gatyádat, bébi.
Lemásztam róla. Adri olyan csúnyán bámult fel rám, mintha valami égbekiáltó nagy bűnt követtem volna el. Elvigyorodtam, rákacsintottam, majd sarkon fordultam és beléptem a konyhába. Visszakapta, ő is mindig felhúzott. Megigazítottam a boxeremet, miután kivettem egy sört a hűtőből. Azért engem sem hagyott hidegen, hiába intéztem el magamat az előbb. Arra jó volt, hogy megálljak, és ne menjek tovább. Kimentem cigizni, rákönyököltem a párkányra; azt is meg kéne már csinálni. Még félig sem szívtam el, amikor a lány megjelent mellettem, és kivette a kezemből a szálat. Nem nézett rám, még a fejét is elfordította. Jókedvűen figyeltem, most már farmer volt rajta. Ott hagytam, hadd cigizzen. Az üvegajtón keresztül figyeltem hátulról, miközben leültem a gép elé. Lehajtotta a fejét, majd idegesen dobbantott a lábával. Majdnem felröhögtem; mintha magamat láttam volna. Megint dobbantott, és belerúgott a korlátba, beleütött a párkányba. Elnyomta a cigit, elhajította, és megmarkolta a korlátot.
Hátradőltem a széken, és felnevettem. Adri azonnal felém fordult, és gyilkos tekintettel bámult rám. Rögtön abbahagytam a nevetést. Berobogott a lakásba, elszaladt mellettem, be a szobába. Jól megsértődhetett rám. Megvontam a vállamat, hiszen tudtam, hogy úgyis ki fogom engesztelni. Futólag felléptem a Facebookra. A kapcsolatunkra is kaptunk két tucat lájkot, Tomi és Emese írt is üzenetet.
Emese: Gratulálok!! Sok boldogságot! :)
Még mindig nyalizik. Nem válaszoltam neki, helyette megnyitottam Tomi üzenetét:
Tomi: töki! rámírt az unokatesód baszod :O
Én: és? :D melyik?
A haver éppen fent volt, válaszolt is azonnal.
Tomi: vivi :D azt mondta holnap felugrik hozzád
Én: ezt mért neked írta meg? XD
Tomi: hát azt nem tudom... :D te figyelj már! mit szólnál ha rámozdulnék? :D
Felvontam a szemöldökömet, elvigyorodtam.
Én: addig élsz kanos :D
Tomi: xDDDDDDDDDDDDD csak vicceltem
Én: én nem
Én is milyen álszent vagyok, villant át az agyamon. Ha megtudná, hogy mi történt a húgával... Megint a billentyűzet fölé hajoltam.
Én: na jó én is vicceltem :D
– Mikor megyünk fürdeni? – szólalt meg a hátam mögül Adri. Nagyot ugrottam, úgy megijesztett; észre sem vettem, mikor jött ki a szobából.
– Megyünk? – húztam fel a szemöldökömet. – Te is jössz?
– Ja – bólintott határozottan.
– Kajak megfürdetsz? – Rendesen kikerekedett a szemem. Adri rám kacsintott, és leült a kanapé kartámaszára. Azonnal a monitor felé fordultam, és őrült sebességgel kezdtem írni.
Én: most lépek, adrival fürdök :D :P
Tomi: mi a fasz? :DDD lesz digidugi? :D
Én: :D ;) na csá!
Kiléptem a Facebookról, és a lány felé fordultam.
– Mehetünk! – jelentettem lelkesen.
Adri arcán ördögi vigyor jelent meg, amit nem tudtam hova rakni. Egy percre elgondolkodtam azon, hogy mégis egyedül állok a kádba, aztán csak legyintettem. Mit fosok tőle? Nevetséges. Úgy szaladtam be a fürdőbe, mint egy kisgyerek, akit ajándék vár a fa alatt. Adri becsukta az ajtót, én meg felemeltem a karomat; elém lépett és lassan levette a pulcsimat. Óvatosan kihúztam a jobb karomat, nehogy lejöjjön róla a fólia. Mohón bámultam a lányt, ahogy ő is levette a pólóját, aztán a melltartóját. Eddig még nem láttam pucéran, hasított belém a felismerés. Amikor teljesen levetkőzött, csak álltam előtte, mint egy szobor.
– A nadrágodat sem tudod levenni? – kérdezte szélesen mosolyogva.
Észbe kaptam, és hamar kibújtam belőle.
– Lefagytam.
– Láttam – nevetett fel, kikerült, és belépett a kádba. – Mint egy szűz kisfiú – jegyezte meg. Résnyire szűkült a szemem, megfordultam.
– Megmutassam, mennyire vagyok szűz kisfiú? – Beugrottam mellé.
Már nyúltam volna felé, de ő ügyesen kitért előlem és megengedte a langyos vizet. Rám irányította a rózsát, aztán amikor már kellően vizes voltam, a kezembe nyomta, és a tusfürdő után nyúlt. Nem tetszett a helyzet, túl távolságtartó volt. Ez viszont azonnal megszűnt, amikor tett felém egy lépést, így néhány centi távolságból bámulhattam az arcába. Összedörzsölte a tenyerét, újra megvillant a szeme, megint ördögien vigyorgott; mielőtt még menekülhettem volna, a hátam mögé ugrott, és megszólalt:
– Emeld fel a kezedet.
Engedelmeskedtem neki, ő meg előre nyúlt, és a mellkasomat kezdte el simogatni, az oldalamat, le a csípőmig. Beleborzongtam, kezdtem megkeményedni. Ez nem volt jó ötlet! Nagyon nem volt jó ötlet! Újra előre nyúlt, és az alhasamról a keze a farkamra siklott. Becsuktam a szememet, kihúztam magamat.
– Mi a baj? – kérdezte Adri, a hangjából kihallottam, hogy alig tudja visszatartani a röhögést. – Abbahagyjam?
Hú, basszameg! Végig erre ment ki az egész, csak akkor esett le. Megbosszulja az előbbit. Nem válaszoltam. Persze, nem hagyta abba; feltűnően sok időt töltött az ágyékomnál, én meg közben próbáltam másra gondolni. Akármire, csak arra nem, hogy egy meztelen csaj áll mögöttem, nem is akárki. Még ruhában is felizgat, hát még így!
– Gondolj Lenke nénire – szólalt meg újra.
Kínlódva felnevettem. Van az a pont, amikor már a vénasszony sem tud segíteni.
– Neked bevált?
– Nem. – Már ő is nevetett.
Elengedte a farkamat, én meg nagyot sóhajtottam. Kibírtam. Elém állt, nyomott megint tusfürdőt a kezébe, szélesen elvigyorodott, átölelt, és a hátamat is megmosta. Rémülten kikerekedett a szemem, amikor leért a seggemig, rám nézett, és kajánul megszólalt:
– Lazíts!
Elcsodálkozni sem volt időm, máris benyúlt a seggembe. Próbáltam menekülni, felkiáltottam, de sarokba szorított. Kíméletlenül megmosta azt is, aztán felnevetett, és eltávolodott tőlem. Morcosan néztem rá; „köszönetképpen” az arcába irányítottam a vízsugarat. Röhögött, kapálózott.
– De köcsög vagy! – mondtam mogorván.
A lány csak mosolygott, vett tusfürdőt, és leguggolt elém. Felnézett rám.
– Mennyire?
Nyeltem egy nagyot. Fél másodperc alatt, leforgattam magamban egy egész pornófilmet; két órásat. Ahogy ott guggolt előttem, végem lett. Végigdörgölte a lábamat, lassan felegyenesedett, még közelebb lépett; a tekintetét az enyémbe fúrta, aztán újra megfogott.
– Abbahagyjam? – kérdezte újra, kihívóan.
– Kurvára veszélyes amit csinálsz – szólaltam meg halkan.
Adri elengedett, elvette tőlem a rózsát, és lemosott. Azt hittem, hogy már nem fog hozzám érni, de ez hiú ábránd volt. Amikor végzett, hozzám simult, rámarkolt, és megcsókolta a nyakamat. Elfordultam, elzártam a vizet, majd megszólaltam:
– Ennyi. Szaladj!
A lány nevetve kiugrott a kádból, futtában magára csavart egy törölközőt; én nem foglalkoztam ilyenekkel, úgy ahogy voltam, utána rohantam. Kirobbantam az ajtón, és bevetődtem a hálóba. Adri a takaró alatt bújt el, onnan pislogott fel rám. Felugrottam az ágyra, mire felkiáltott, a túl oldalon lemászott, és szélsebesen megkerülve azt, kiviharzott az ajtón. Mentem utána, sok helyen úgysem tudott elbújni előlem. A nappaliban megálltam, benéztem a konyhába, semmi. Esküszöm, ha megtalálom... A tekintetem a kanapéra vándorolt. Odalopakodtam hozzá, de Adri résen volt; éppen csak a lábát láttam, arrébb araszolt a kanapé háta mögött. Kiszaladt a nappali közepére; rátámaszkodtam a bútor háttámlájára, belemarkoltam. Percekig bámultuk egymást, szuszogtam, a fejemet csóváltam. A lány somolyogva nézett; mély torokhangon felmordultam. Lenyugodtam annyira, hogy ne essek neki. Átugrottam a kanapén, odasétáltam hozzá; mozdulatlanul állt, csillogó szemmel nézett az enyémbe. Megfogtam a törölközőt, és levettem róla.
– Ez az enyém – morogtam, majd ott hagytam, bementem a hálóba.
– Jó a segged! – szólt utánam.
Az ajtóból visszafordultam, és rászegeztem az ujjamat.
– Ne hergelj! Még egy szó, és tényleg véged!
Adri nem vett komolyan, felkacagott, és besétált a fürdőbe. Pedig jobb lett volna, ha komolyan vesz; ha csak egy kicsit lett volna lassabb, elkapom. Istentelenül felhúzott; soha nem fordult meg a fejemben, hogy egyszer meg fogom kergetni a lakásban. Mérges voltam rá, nem érdekelt, hogy én kezdtem, akkor is! Felöltöztem, és kimentem cigizni, le kellett nyugodnom ezek után. Hamar elszívtam kettőt egymás után. Kikapcsoltam a gépet, fogat mostam, és beléptem a szobába. A lány már az ágyban feküdt, rám nézett, vigyorgott. Ráhunyorogtam, lekapcsoltam a villanyt, és mellé feküdtem. Percekig némán hevertünk, majd Adri megszólalt:
– Ugye, milyen jó volt?
Felhorkantottam.
– Kibaszottul nagy szerencséd volt, hogy nem kaptalak el.
Adri felkuncogott.
– Nem félek tőled – jelentette ki határozottan. – Csak visszakaptad.
Felé fordítottam a fejemet, és féloldalas mosolyra húztam a számat.
– Bazd meg! – A lány mellém araszolt a takaró alatt, és átkarolt. – Megint kezded?
– Csak idejöttem – nevetett. – Nem lett vizes a tetkód?
Fél kézzel magamhoz szorítottam.
– Az nem.
Nem dumáltunk többet. Adri hamar elaludt a mellkasomon, én meg a sötétben a plafont bámultam. Azért valamire csak jó volt ez az egész. Láttam rajta, hogy tényleg nem félt tőlem, csak játszott.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése