2015. július 21., kedd

V. fejezet, 23. rész

Sziasztok! Itt is lennék a következő résszel, ami végre csak Claire-ről szól :) Imádtam írni, remélem ti is éppen annyira fogjátok élvezni az olvasását <3 Visszajelzéseket örömmel fogadok :3 Jó szórakozást!
Puszi! :)
Ui.: Elérkeztünk a történet feléhez! Döcögősen, hosszan, de végre ez is meglett :P
~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~



– Kész szerencse, hogy megtalálta a lányt.

– Hallottam a kiáltást, és gondolkodás nélkül berohantam a házba. Doktor úr! Maga szerint, miért tette ezt?

– Asszonyom, tudta, hogy a lány várandós? – Hosszú csönd következett, majd újra az orvos szólalt meg: – Abból ítélve, hogy hasba szúrta magát, úgy vélem, elsősorban a babának akart ártani. Sajnos láttam már ilyet korábban. Ez fakadhat depresszióból is, vagy talán a gyerek törvénytelen.

Ismét hallgatás volt rá a válasz.

– Azt állította, hogy jól ismeri a családot, igaz?

– Hiszen a szomszédjuk vagyok. – Az idős nő hangjából kiérződött a szemrehányás. Hogyan feltételezhetnek róla ilyet? Mindig is büszke volt arra, hogy kitűnő emberismerő. Talán a szomszédait nem ismeri eléggé az ember?

– Rendben – bólintott az orvos. – De biztos ebben? Nem tehette esetleg az édesapa…?

– Kizárt! – rázta a fejét hevesen Mrs. Donelly. – Ben Davis intelligens egyetemi tanár! – Úgy ejtette ki a száján a szavakat, mintha ezzel megmagyarázott volna mindent.

– Köszönöm, Mrs. Donelly! Kifáradna, kérem?

Halk ajtócsapódás, aztán csend. Claire várt még egy kicsit, majd mikor biztos volt benne, hogy nincsen senki sem a közelében, résnyire kinyitotta a szemét. Gyenge volt, kába. Próbált felülni, de egyáltalán nem ment neki. Akárhányszor megmozdult iszonyú fájdalmat érzett a hasa tájékán. Balra nézett, majd jobbra. Körülötte mindkét oldalon ágyak sorakoztak, bennük betegekkel. Na, fasza! Már csak a kórházi tartózkodás hiányzott a repertoárból.

Érezte, hogy a probléma sem múlt el, sőt! A hasa folyamatosan mozgott, mintha az a valami, amit a szíve alatt hordoz, azonnal ki akarna jönni, a hasfalán keresztül! Ennél jobban nem is cseszhette volna el!

A filmekben nem így történik! Ha ott valaki ledöfi magát, elvérzik, meghal, the end. Ez így van rendjén! Akkor miért nincs most a hullaházban, a gyerekkel együtt? Ez is azt mutatja, hogy semmi nem úgy történik, mint a filmekben!

Újra lehunyta a szemét. Szívás! Normális esetben, hálásnak kellett volna lennie Mrs. Donelly közbelépéséért, de ez egyáltalán nem volt normális helyzet. Haragot érzett. Megint meg kell próbálnia! És ha akkor sem fog sikerülni, addig csinálja, amíg meg nem hal végre! Ebben a meccsben, csakis vesztes lehet. Már ki is van bérelve a helye, a Vesztes páholyban. A szülei most hol vannak vajon? Ismét magára hagyják, ahogy Isten tette? Gondolatai össze-vissza cikáztak.

Egy gúnyos kacagás harsant a fejében. Szóval még mindig itt vagy? Gondolta bosszúsan Claire. Ezek szerint, minden változatlan… Jól rám ijesztettél. Meg sem érdemelted, hogy megmentettelek. Szívesen! Rosier változatlanul nevetett, a lány pedig legszívesebben ordított volna.

Ezt mégis, hogyan értsem?

Úgy értsd, hogy ameddig itt vagyok, élsz, ám amint megkapom a parancsot, hogy leléphetek, te halott vagy, szivem! Sőt, tovább megyek! Ha az apádnak sikerülne kiűznie belőled, akkor is halott vagy. Kíváncsi leszek a képére, amikor ezt megtudja! Rosier még az eddiginél is harsányabban hahotázott.

Claire leengedett, mint egy focilabda. Ezek szerint, nem tévedett. Tényleg bérelve van neki egy hely a páholyban. Ettől cseppet sem érezte jobban magát. Viszont rosszabbul igen, mert már csak a démoni lélek tartotta össze, ő gyakorlatilag nem élt. Ebből következik, hogy még egyszer nem tud öngyilkos lenni. Felesleges próbálkozás lenne, nem jutna vele előbbre. Na, ezt sem mondhatja el sok ember magáról. Hivatalosan is zombi, legalábbis félig azzá vált. Szinte már elnevette magát, az abszurd helyzeten.

Nem egészen egy hete, még élte a szokásos mindennapjait, iskolába járt, leckét írt… Most már tudta, hogy akkor reggel, mikor az anyja a zöldségestől rángatta vissza a suliba, nem teleportált, hanem csupán elájult, míg Rosier szabadon téblábolt a testét használva. Visszagondolva, jobban megbarátkozott volna a teleportálással, mint ezzel. Nem kellett feltennie a kérdést Rosiernek; azt, hogy miért pont őt választotta. Claire, a démon révén ugyanis megtudta, hogy apja miként űzte ki Rosiert, egy családanyából, és küldte vissza a pokolba. Akkor Rosier, kínok közt vergődve megfogadta Bennek:

– Találkozunk még!

Ben valószínűleg már nem is emlékezett erre a sorsdöntő mondatra, Rosier pedig elfelejtette felvilágosítani. Élvezte, hogyan gyötrődik, vergődik kétségek között a férfi.

Claire nem így képzelte az életét. Álmában sem gondolta volna, hogy ilyen fiatalon, és így fog véget érni a története. Amikor azt mondta az egyik rosszul sikerült dolgozata után, vagy egy balul elsült randija után: bárcsak meghalnék, azt nem egészen így értette. Ez a fajta halál borzalmas, fájdalmas, és úgy érezte, hogy megalázó is.

A bábfigurák érezhetik hasonlóképpen magukat, mikor a bábmester irányítja őket. Azt mondják, amit a mester, úgy lépnek, ahogy a mester, és úgy mozgatják a karjukat, ahogy a pódium mögött guggoló bábjátékos. Bár erről még a figurákat soha nem kérdezték meg, de biztosan nincsenek megelégedve a sorsukkal.

Claire-nek felpattant a szeme, amint az ajtó kinyílt, de vaklárma volt csupán. A fehér köpenyes hóhér, vagyis az orvos lépett be rajta.

– Látom, már felébredtünk – mosolygott a doki.

Mi ez a többes szám? Lehet, hogy ő is most ébredt?

– Tájékoztattam édesanyádat a történtekről, úgyhogy nem kell aggódnod, hamarosan biztos láthatod őt!

Claire nem reagált. Bosszantotta, hogy a doki úgy beszél vele, mint egy ötévessel. Alig várta, hogy újra egyedül maradhasson.

– Nem lesz semmi baj! – nyugtatta a doki. – Dr. Stinson vagyok.

A lány elfojtotta a kitörni készülő nevetést. Már majdnem megkérdezte, hogy: Csak nem a nőgyógyász, Barney Stinsonhoz van szerencsém? Az egyik kedvenc sorozata volt, az elejétől a végéig látta a szériát, legalább tízszer.

– Örülök, doktor – mondta, és tényleg örült.

Annak örült, hogy láthatóan nem vesztette el a humorérzékét. Még mindig tudott nevetni. A doki nevét direkt nem mondta ki, mert biztos volt abban, hogy nem állná meg mosolygás nélkül. Bizarr volt számára a szituáció.

– Biztos kíváncsi vagy, hogy miként kerültél ide.

A lány rekeszizmai táncot jártak. Magában fohászkodott, hogy minél hamarabb menjen el az orvos.

– Nos, Mrs. Donellynek köszönheted a megmenekülésedet, aki a zajokat hallva átment hozzátok, hidegvérrel kihívta a mentőket, és addig melletted maradt, ameddig meg nem érkezett a segítség.

Hidegvérrel? Inkább két felessel. A szomszéd nő messze földön híres volt, főleg a helyi kocsmákban. A férje halála után, szinte soha nem volt egy tiszta pillanata sem.

Claire elképzelte, amint Mrs. Donelly csoszog vissza a boltba, hogy beváltsa a sörös-és feles üvegeit. Számolgat magában; vajon mennyit fog majd értük kapni, mikor meghallja az ő kiáltását. Botladozva, a piától bűzölögve betámolyog a bejáratin, majd megpillantja őt, vérbe fagyva, a konyha kövén. Az öregasszony eszelősen sikít egyet, pánikolva szaladgál körbe-körbe, az üvegeket rejtő zacskót a feje fölött lengeti. Csak utána, remegő kézzel tárcsázza a mentőket, akik egy órán belül meg is érkeznek. Addig az öregasszony benyom még vagy hat felest… Ezek után már biztosan nyugodt volt.

Claire majdnem megint elmosolyodott, meglódult fantáziáján.

– Két liter vért kaptál, olyan kis Hófehérke voltál – mondta a doktor jóságosan mosolyogva, mire a lány alig észrevehetően felvonta a szemöldökét. – Jobban érzed magad?

Claire válasza egyértelmű, nem lett volna, azonban tartott tőle, hogy akkor elküldenék mindenféle vizsgálatokra, így hát bólintott.

– Ezt örömmel hallom! – vigyorgott a doki. – Számíthatsz arra, hogy minimum egy hétig még itt fogunk tartani.

A lánynak kikerekedett a szeme. Egy hétig? És ha addigra már akkora lesz a hasa, hogy egyenesen a szülészetre tolják? Biztos volt benne, hogy egy hétig nem dekkolhat a kórházban.

– Kérdeznék tőled valami személyeset. – Dr. Stinson közelebb hajolt hozzá, és suttogóra fogta a hangját. – Észrevettük, hogy állapotos vagy.

Ezt nem volt nehéz észrevenni, még a vak is láthatta.

– Ilyen fiatalon… Esetleg meg tudnád nekem mondani, hogy miként történt?

Claire-nek leesett az álla. A doki talán arra kíváncsi, hogy nem az apja rontotta-e meg? Dr. Stinson nem tudta, hogy a lány kihallgatta Mrs. Donellyvel történt beszélgetését. Tiszta vizet kell öntenie a pohárba!

– Doktor úr! Ezt nem gondolhatja komolyan! – Claire-nek őszinte felháborodás csengett a hangjában. – Nem szeretnék a szexuális életemről beszélni! Vagy minden percére kíváncsi?

A doki hátrahőkölt a hirtelen kirohanás miatt.

– Nem, nem, dehogyis… – visszakozott.

– Akkor jó. Mert hát tudja, hogy megy ez… Féktelen buli, egy jóképű sráccal… Részeg voltam... Olyan helyzetben az ember, nem önmaga, nem mérlegel. Ugye nem kell tovább ecsetelnem?

– Nem – rázta a fejét az orvos pironkodva. – Értem. Bocsáss meg, nem szerettem volna indiszkrét lenni – szabadkozott.

Pedig sikerült, válaszolta volna szíve szerint a lány, de aztán csak ennyit mondott:

– Semmi baj, viszont arra kérném, hogy ha bejönnek majd a szüleim, legyen szíves, ne hozza szóba a dolgot. Érzékeny pont ez nekik.

Dr. Stinson barátságosan bólintott.

– Köszönöm! Nem szeretnék gorombának tűnni, de fáradt vagyok.

– Értem, értem – emelte fel megadóan a kezét a doki. – Csupán azért jöttem be hozzád, hogy megbizonyosodjak róla, jól vagy-e.

– Most már látja. – Claire lehunyta a szemét, hogy jelezze: lezártnak tekinti a beszélgetést.

Dr. Stinson elköszönt tőle, megígérte, hogy aznap még egyszer meglátogatja, majd becsukta maga mögött a kórterem ajtaját. A lány nem nyitotta ki a szemét. Örült, hogy újra egymaga lehet.

Ez már valami! Csendült egy elismerő hang a fejében. Egy pillanatra még én is elhittem.

Hagyjál már, Rosier!

2 megjegyzés:

  1. Sziaaaa :D
    Ez a fejezet csak meg tobb kerdest vett fel nalam, h vajon clairet h mentik meg? :ohogy fogadjak majd Benek a terhesseget? Megszuli e a babat? Stb... :D
    Egy valami szurt szemet, az pedig a ket liter ver, az kicsit sok lenne :D a korhazakban egysegben szamoljak a vert. A 2egyseg ver mar sokkal realisabb. Bocs de ezek erzekeny temak a szamomra :D

    Amugy yetszettek a belso kis parbeszedek ;)
    Puszi :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. hű, ez a véres dolog onnan jött, hogy mikor anyut műtötték, neki tényleg ennyi vért adtak :D meg ha azt nézzük, akk claire majdnem elvérzett, szóval ezért gondoltam, h ez így reális :P hamarosan választ kapsz ezekre a kérdésekre ;) Imádlak, amiért írtál <3 :)

      Törlés