2015. június 26., péntek

IV. fejezet, 18. rész

Sziasztok! :) Ne haragudjatok, de annyira nem tudom, hol áll a fejem, hogy a tegnapra ígért részt, ma tudtam csak felrakni :/ Nem baj, kárpótlásul van már nekünk szereplőink, borítónk, és egy trailer is :) Minden ami kell :D (De jó is volt régen, mikor a kezedbe vettél egy könyvet, és saját magad képzelted el a karaktereket, helyszíneket, nem pedig a képedbe nyomták xD Még nem mondtam, de utálom a mai kort... Persze azért vannak előnyei is, viszont mikor azt látod, hogy az egyik munkatársad szabályosan depressziós, mert nem tud felcsatlakozni a wifire, akkor azért elgondolkodsz azon, hogy tényleg jobb ma, mint X évekkel ezelőtt? Lényegtelen, eltereltem a témát :) ) Erről a részről csak annyit mondanék: bevezető. Sajnálom, hogy nem annyira pörgős, meg akciódús a történet, de remélem, azért így is élvezitek :) Jó olvasást! <3

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

Jack Chicagóból Davenport felé kanyarodott, rá a 290-es útra. Az első, Lexivel közös kalandján töprengett. Milyen határozott, és távolságtartó volt vele a nő. Ez tetszett meg Jacknek, ezért ment át másnap reggel a lány szobájába, lopózott be az ajtón, a szívbajt hozva rá, mert éppen fürdött. Milyen nehéz volt becserkésznie! Ez tette a nőt számára különlegessé. Akárhány lánnyal volt is utána, semelyik nem ért fel Lexihez. Ha csak tehette, mindig felkereste. Hihetetlennek tűnt, hogy megszerezte magának. Az is csak a szerencsén múlott, mint a megismerkedésük. Egy borongós éjszakán útjaik ismét keresztezték egymást, merő véletlenségből. Akkor ő mentette meg a lányt, a jutalma pedig nem is váratott magára. Szerencsés megmenekülésüket az ágyban ünnepelték, nagy egyetértésben. Akkor egy kis időre össze is jöttek. Nem tartott sokáig, ahogy az utána következő szünet sem. A végén már meg sem tudta számolni, hányszor jöttek össze, és hányszor mentek szét. Csak azt tudta, hogy folyton egymás társaságát keresték. Pár éve Lexi kibérelt egy lakást Davenportban, ami Jack számára praktikus volt, így egy úttal meglátogathatta a szüleit is. Tizenhárom év alatt Ted már nyugdíjba vonult. Viszont a modora semmit sem változott.
Jack tövig nyomta a pedált, még a sebességkorlátozást sem vette figyelembe. Minél előbb Davenportba akart érni. Ez sikerült is neki. A három órás utat, két órásra rövidítette.
Rákanyarodott a 80-as útra, onnan kihajtott a 61-re, a Brady Street-re, öt perc múlva pedig a Vine Streeten találta magát. Ott leparkolt az út szélén, belenézett a visszapillantó tükörbe, beállította a haját, és ünnepélyesen kiszállt a kocsiból. Átvágott az úttesten, rálépett a gondosan ápolt gyepre, aztán kopogott. Néhány perc várakozás után, az ajtó résnyire kinyílt, és megjelent mögötte egy szív alakú arc. A nő elmosolyodott, miközben szélesre tárta a bejáratit.
– Jack! Csak hogy ideértél.
Összeölelkeztek. A házból palacsinta illat szivárgott.
– Van kaja? De jó! Éhen halok.
– Férfiak – csóválta a fejét Lexi.
Amint Jack belépett a nappaliba, körbe hordozta a tekintetét.
– Át lett rendezve – állapította meg.
– Milyen jó megfigyelő vagy – szólt Lexi hangja a konyhából, aztán megjelent a nappaliban. – Minek köszönhetem a látogatást?
– Semminek. Csak úgy jöttem. Régen jártam már itt.
– Ja. Fél éve ígérgeted.
– Csupán két hónapja, de most nem is ez a lényeg, hiszen itt vagyok – mosolygott a férfi. – Na, mesélj! Mi van veled?
– Csak a szokásos – legyintett a nő. – Napközben egy étteremben robotolok, este pedig Teréz Anyát játszok. És veled?
– Ugyan az, mint eddig – vonta meg a vállát Jack.
– Még mindig lopod a napot? És a munka? Nem akarsz végre állást keresni? Mondjuk, amiből pénz is lesz...
– Most van pénzem. Útközben beugrottam egy kaszinóba.
A nő a fejét csóválta. Jacknek eszébe jutott a póker játszma.
– Tudod, hogy mikbe botlottam Chicagóban? – Lexi érdeklődve nézett rá. – Démonokba. Csoportosan támadtak le.
A nő felnevetett.
– Tudtam, hogy te állsz a dolog hátterében, mint mindig! Ha az összes motelt porig égeted, akkor a végén kénytelen leszel nálam lakni.
– Az nem is lenne olyan rossz – vigyorgott Jack. – De honnan tudsz te erről?
– Tele vannak vele az újságok, és a tévé – felelte Lexi, és eltűnt a konyhaajtó mögött.
Jack követte. Az asztalon, a palacsintás tál mellett, egy félbehajtott újság hevert. A férfi leült az egyik székre, vett egy palacsintát, és maga elé húzta a lapot.

2013. április 15.-én, reggel fél tíz tájékán, a földdel vált egyenlővé egy chicagói motel. A tűz eredete eddig ismeretlen. Az épületben szerencsére senki nem tartózkodott a katasztrófa idején. A motelben megszállt embereknek, visszaadták a szállás díját, és megtérítették a kárt.

Jack felpillantott.
– Ez csalás! Nekem miért nem adták vissza a pénzemet?
– Nem azt mondtad az előbb, hogy így is van bőven? – somolygott a nő.
– De! De én is kifizettem a szobát!
– Inkább örülj neki, hogy ezt megúsztad. – Jack bólintott.
– Miért mindig velem történik meg az ilyesmi?
– Talán, mert egy szerencsétlen vagy?
– Kösz, bébi! Kedves szavaid zene füleimnek. Nem is tudtam eddig, mi hiányzott.  – A férfi vett még egy palacsintát. – Ez nagyon finom! – bólogatott tele szájjal.
– Elvégre szakács vagyok, vagy mi a fene – mondta Lexi, és ő is leült. – Mondd el, pontosan mi történt?
Jack töviről-hegyire elmesélt mindent, attól kezdve, hogy felkelt. A nő felhúzott szemöldökkel hallgatta végig.
– Ez nagyon nyugtalanító – mondta, miután a férfi befejezte.
– Nekem mondod? – Jack már az ötödik palacsintát nyomta magába.
– Voltál már a szüleidnél? Pár utcányira laknak innen.
– De jól tudsz témát választani! Öröm veled a beszélgetés – morogta Jack.
A nő elhúzta a száját, és felállt a székről.
– Hogy tervezed? Itt maradsz néhány napot? Mert akkor beágyazok neked.
Jack csupán bólintott, Lexi pedig eltűnt az emeletre vezető lépcsőn. A férfi egy percre lehunyta a szemét. Nem tervezte a haza látogatást, de több mint öt év után, már bunkóság lett volna, nem elmenni. Sóhajtott egyet, aztán elővette cigis dobozát. Kilépett a bejáratin, majd egy mély sóhaj kíséretében felnézett a vakítóan kék égre.
Rágyújtott, és lassan fújta ki a füstöt. Összerezzent, mikor a háta mögül, meghallotta Lexi hangját.
– Már azt hittem, elmenekültél – mosolygott a nő.
– Előled? Nem vagy te olyan félelmetes, nehogy azt hidd – válaszolta Jack, mire mind a ketten felnevettek. Szerette a fiatal nőt. Még magának sem merte bevallani, hogy mennyire.
– Hol fogok aludni? – kérdezte hunyorogva.
– Van egy vendégszobám. Már elő is készítettem neked.
Jack megcsóválta a fejét.
– Feleslegesen dolgoztál. Úgy is tudod, hogy egyedül le sem tudom hunyni a szemem.
– Mit akarsz ezzel mondani? – mosolygott Lexi.
– Találd ki, bébi! – válaszolta egy kacsintás kíséretében Jack. – De most nem ez a lényeg. Elmegyek anyuékhoz. Nehogy megszóljanak, amiért hanyagolom őket.
– Azt jól teszed! – bólintott a nő, majd hozzátette. – Aztán semmi zűr, rendben? Ne kelljen ismét a hírekből tájékozódnom.
– Miért? Szeretek szerepelni.
– Nem gondolod, hogy egy kicsit beképzelt vagy?
– De így szeretsz – vonta meg a vállát hanyagul a férfi.
Lexi arcán enyhe pír jelent meg, aztán hátat fordított neki, és belépett a házba. Mielőtt becsukta az ajtót, még hátraszólt a válla fölött:
– Nem kéne indulnod? Ne várasd meg őket! – Jack elmosolyodott, eldobta a cigicsikket, és beült a Mustangba.
Ahogy az előre várható volt, a látogatást nem lehetett örömtelinek nevezni. Forgatókönyv-szerűen újra összeveszett Teddel, Lily sírt, Jack pedig elviharzott. Ismét meg kellett állapítania, hogy sajnos, nem tudja megválogatni az ember a rokonait... Gyakran úgy érezte, hogy rossz családba született. Mélységesen sajnálta az édesanyját, hogy Teddel kell együtt élnie. A nap végén abban reménykedett, hogy legalább az estéje jól alakul majd Lexivel.

Másnap reggel a telefon csörgése riasztotta. Morogva kinyitotta fél szemét. Ben neve villogott a kijelzőn. Lenémította, és az óra mellé rakta, ami tizenegyet mutatott. Az oldalára fordult, és átölelte a mellette fekvő meztelen nőt. Elmosolyodott, majd újra lehunyta a szemét, visszaaludni azonban sehogyan sem tudott, ezért kikászálódott az ágyból, és hunyorogva megállt az ablak előtt. Széthúzta a függönyt, megvilágítva ezzel a szobát. A helyiség úgy nézett ki, mint egy hajléktalan szálló. Mindenhol eldobált sörös dobozok, martinis üvegek, sebtében lehajigált ruhakupacok hevertek. Az előző éjjel kegyetlenül berúgtak Lexivel…
Jack kótyagos fejjel botorkált ki a szoba ajtaján.
– Ki volt az? – hallotta a nő kicsit rekedtes hangját a takaró alól.
– Te fent vagy? – Jack visszalépett a szobába, és leült az ágy szélére.
– Ja – morogta Lexi.
– Csak Ben. Egész este zaklatott, aztán tessék, még erre is kell kelnem!
– Miért nem vetted fel? – A nő kidugta kócos fejét, miközben a szemét dörzsölgette.
– Ne kezd már megint! – szólt ingerülten Jack. – Nem vagyok rá kíváncsi, de ezt már azt hiszem, mondtam tegnap este.
– Jól van, na! Hova indultál?
– Kávét akartam főzni. Lejössz velem?
– Ha lecipelsz…
Jack felnevetett, aztán eltorzult az arca. Majd szétrobbant a feje. Lexi is hasonlóképpen érezhette magát, mert a fülére szorította a kezét. A férfi lehúzta róla a takarót, és a hóna alá nyúlt.
– Jót fog tenni a kávé. Meglátod.
Lexi bizonytalan léptekkel ment utána. Egy ízben megbotlott a lépcsőn, és majdnem legurult. Szerencsére Jack az utolsó pillanatban el tudta kapni. Úgy ültek a konyha asztal mellett, mint két zombi. Hosszú percek teltek el így, mire Jack megszólalt:
– Hol rontottuk el, Lexi?
A nő szürcsölt egyet a kávéjából, majd vörös szemekkel ránézett.
– Én tudom, hogy hol. Ott, hogy megmentettem a segged. Ez volt az első hiba. A második pedig egyértelműen az, hogy összeálltam veled.
– Múlt éjjel mégsem ellenkeztél – mutatott rá a férfi.
– Be voltam rúgva, Jack! – méltatlankodott a nő.
– Jó kifogás – mosolygott Jack.
– Hány óra?
– Lassan fél tizenkettő.
Lexi felkapta a fejét, minek következtében, egy percre elhomályosult előtte a konyha.
– Elkéstem a munkából! Már hétre bent kellett volna lennem!
– Jelents beteget – ajánlotta a férfi. – Amúgy sem nézel ki valami fényesen.
– Nem lehet!
A nő, nem törődve a fejfájással, felpattant a székről. Majdnem feldöntötte a bögréjét, úgy sietett ki a helyiségből. Jack megcsóválta a fejét. Ráérősen iszogatott, és a tegnap estén gondolkodott.
Lexi pár perc múlva megállt előtte, magára kapkodott ruhákkal.
– Majd jövök. Kaja a hűtőben! – búcsúzott. Futólag megcsókolta Jacket, aztán kiviharzott az ajtón.
A férfi körülnézett a lakásban, elfoglaltságot keresve, végül egy köteg rejtvényújságon akadt meg a szeme. Bekapcsolta a tévét, minimálisra vette a hangerőt, elnyúlt a kanapén, és fejtegetni kezdett. Le volt némítva a telefonja, így nem hallotta a folyamatos csörgést.
Ebédre megmelegítette magának a megmaradt palacsintákat, miközben a teleshopot bámulta, és jókat derült rajta. És még van olyan hülye, aki bedől ennek! Multifunkcionális porszívó, csak most, csak önnek, négyszázért. Kapcsolgatott a csatornák között. Semmi érdekeset nem talált, így jobb híján megállapodott a vízilovak párzásánál.
Felkapta a fejét, mikor hallotta a bejárati ajtó csukódását. Lexi becsoszogott a nappaliba, ledobta kézitáskáját, majd falfehér arccal leült az egyik fotelbe.
– Hát, te? Hazaküldtek? – pillantott rá Jack, miközben beírta a rejtvénybe, hogy: katalizátor.
– Ja, mert állítólag szarul nézek ki – zsörtölődött a nő.
A férfi alaposan szemügyre vette.
– Igazuk volt. Tényleg szarul nézel ki.
– Kösz! Rád mindig számíthatok. – Lexi elhúzta a száját, aztán feltápászkodott, és felcaplatott az emeletre. Mikor visszatért, Jack mobilját tartotta a kezében.
– Fent hagytad. Mellesleg van tizennégy nem fogadottad.
Jack egykedvűen dobta le maga mellé a készüléket.
– Soha sem adja fel – csóválta meg a fejét.
– Szerinted mit akarhat?
– Fogalmam sincs. Nem hívom vissza – válaszolta Jack dacosan.
– Talán ki szeretne békülni – tippelt Lexi. Jack elfojtott egy gúnyos fintort.
– Ugyan, mit mondhatna? „Bocs, egy balfasz voltam. Nézd el nekem!”
– Ne legyél vele olyan szigorú, hiszen szerette Maryt! Amúgy meg, véleményem szerint helyesen döntött. Rendes élete van!
– Nekem is rendes életem van! – háborgott a férfi. – De akkor is otthagyott a szarban! Több éve már, hogy nem keresett. Most miért hagyott fel ezzel a jó szokásával? – Lexi a fejét csóválta.
– Nem lehet, hogy erősen eltúlzod a dolgokat?
Jack ingerülten megvonta a vállát, aztán az újság felé fordult, majd fél perc múlva beírta: TS.
– Fel kéne hívnod! Vagy csak vedd fel a telefont! Az nem nagy fáradtság. Az is lehetséges, hogy segítségre van szüksége. – Újabb vállrándítás volt rá a válasz.
– Lépj túl rajta, és beszélj vele! – Ismét semmi reakció. Jack összeszorított szájjal meredt a tollára, amit olyan erősen nyomott a lapra, hogy az kilyukadt.
– Hagytál nekem kaját? – váltott témát a nő.
– A palacsintán kívül volt más is? – nézett fel Jack, megtörve hallgatását.
– Ja – felelte Lexi gyanakodva.
– Akkor igen, hagytam. Etiópia – morogta Jack, csak úgy magának, és beleírta a kis kockákba.
– Ezt csináltad egész nap? Rejtvényeztél? – pillantott rá Lexi, némi szemrehányással a hangjában.
– Miért? Mit csináltam volna? – értetlenkedett Jack, és beírta a „béta” szót.
– Hát, nem is tudom… Talán kitakaríthattad volna a szobát. Katasztrofálisan néz ki.
– Nem csak az én hibám, a te kezed is benne volt – védekezett Jack.
– De te voltál itthon – mutatott rá felháborodva Lexi, majd felállt a kanapéról, hogy melegítsen magának ebédet.
– Nők…
– Hallottam ám! – szólt ki a hűtő mellől Lexi.
A férfi mosolyogva megvonta a vállát, és befirkálta egy négyzetbe, hogy: A. Rezegni kezdett a telefonja. Unottan ránézett: Ben. Ismét a rejtvény felé fordult, majd mikor a mobil végre abbahagyta a rezgést, egy mozdulattal kikapcsolta.
A nap további részét takarítással töltötték, aztán fáradtan ledobták magukat a tévé elé.
– Nem raksz be valami DVD-t? – fordult Jack a nőhöz, mikor felcsendült valami szappanopera zenéje.
– Nem akarod megtudni, hogy mi fog történni szegény, árva Márióval? – nevetett Lexi.
– Valahogy most kihagynám.
Így választottak egy filmet.
– A Karate Kölyök? – fintorgott a férfi. – Ez ősrégi.
– De jó! – zárta le a vitát Lexi.
Jack halálra unta magát. Megnéztek belőle fél órát, a többire meg nem nagyon emlékeztek...
Mikor ismét a képernyőre pillantottak, már a stáblista gördült a végén. Jack alsónadrágot, trikót kapott magára, Lexi bugyiban, és melltartóban csoszogott a konyha felé, hogy kinyisson egy üveg bort.
– Most nem voltál részeg – szólt kajánul Jack.
A nő úgy tett, mintha meg sem hallotta volna, ám titkon elmosolyodott.
Időközben rájuk sötétedett.
– Tudod mire gondoltam? – kérdezte Jack.
– Na?
– Vacsorázhatnánk máshol is. Most van pénzem, beülhetnénk egy étterembe. – Lexi becsapta a hűtő ajtaját, letette a megkezdetlen borosüveget az asztalra, és némán bámult vendégére.
– Mit akarsz, Jack? Elcsábítani?
– Már sikerült, nem?
– Nem! – jelentette ki a nő, ám nem hangzott túl meggyőzően.
– Csak azért mondom, mert jó lenne egy kis kikapcsolódás. Sétálhatnánk, beszélgethetnénk.
– Egész nap kikapcsolódtál – válaszolta Lexi.
– Ez most nem számít – legyintett Jack, majd felvette a bőrkabátját, és a bejárati felé indult.
Lexi megadóan követte. Néhány utcányira volt egy kicsi étterem, oda ültek be, az ablak mellé. Amíg a steaket várták, Lexi fojtott hangon megszólalt:
– Gondolkoztál már a démon-problémán?
– Muszáj erről beszélni? – próbált hárítani Jack.
– Igen, mert ez elég komoly! Nem szokásuk a csoportos támadás, te is tudod. Készülnek valamire!
– Ez csak találgatás – legyintett a férfi. – Ki akarok belőle maradni, ha lehetséges. Túl nagy falat!
– Egyedül lehet, de ha felhívnánk pár hajtót…
– Lexi! Még azt sem tudjuk, hogy mit akarnak itt. Az ismeretlen ellen akarsz felkészülni!
A nő elhallgatott. Be kellett látnia, hogy Jacknek sajnos igaza van, de nem adta fel.
– Akkor is meg kell próbálnunk! Ha ezek itt elszaporodnak, szó szerint fog elszabadulni a pokol. Ha beindulnak, az minket is érinteni fog. Téged már meg is kerestek!
Jack felsóhajtott.
– Most csak annyit tehetünk, hogy várunk, és figyelünk. Aztán majd ráérünk kitalálni, hogy mi legyen.
Lexi nem értett egyet vele, de jobb ötlete nem lévén, rábólintott.
Mikor megérkezett a vacsorájuk, némán hozzáláttak az evéshez. Gondolataikba temetkeztek, fel sem pillantottak a tányérjukból. Jack nem erre gondolt, amikor felvetette az ötletet, hogy beszélgessenek. Remélte, hogy megvitatják a kettejük között történteket. Mikor befejezték, Jack kifizette a számlát, aztán csöndben haza ballagtak.
Már az ágyban voltak, mikor Lexi újból megszólalt:
– Azért gondolkozz azon, amit mondtam.
Jack bólintott, megcsókolta a nőt, és átkarolva aludtak el.
Amikor Ben eldöntötte, hogy a barátja keresésére indul, Jack fáradtan kászálódott ki Lexi mellől. Egyáltalán nem pihente ki magát, de remélte, hogy a reggeli kávé majd megteszi a hatását. Izzó szemű szörnyekről álmodott, amik a sötétből támadtak rá. Régóta nem voltak rémálmai, úgy látszik, hogy most kezdődik minden előröl.
Még az elején álmodott ilyesmiket, ám azok szerencsére elmúltak. Ezek szerint nem véglegesen.
Kómásan szürcsölgette a kávéját a bejárati előtt. Mikor a cigis doboz után kutatott a zsebében, ráakadt a mobiljára. Biztosan megszokásból vette magához, amikor felkelt. Rágyújtott. Azért Charlie-t felhívhatná... Látta, hogy az öreg is kereste számtalanszor. Elvégre jó barátok. Tárcsázott.
– Na, végre, Jackie! – szólt bele a kagylóba köszönés nélkül Charlie rekedt hangja. – Mi a túró volt veled? Miért nem jelentkeztél eddig?
– Neked is jó reggelt, Charlie! – morogta Jack. – Lexinél vagyok, nem értem rá, ha érted mire gondolok.
Nevetés hallatszott a vonal túlvégéről.
– Értem én! – mondta Charlie. – Már napok óta kereslek! Fontos!
– Baj van? – ráncolta a homlokát a férfi.
– Mi az hogy! De ez nem telefontéma! El tudnál jönni Appletonba?
– Annyira nincs kedvem hozzá – válaszolta Jack. – Elfoglalt vagyok.
Némi hallgatás után Charlie megszólalt:
– Rendben van! Amint ráérsz, gyere!
– Meglesz – mondta kelletlenül a férfi. – Úgy hallom Lexi felébredt. Mennem kell!
– Jól van, Jackie! Aztán ügyesen! – Charlie hangjából kiérződött, hogy mosolyog.
– Csakis! – nevetett Jack, és letette.
Lexinek is lefőzött egy adag kávét, aztán bekapcsolta a tévét. Éppen elcsípte a reggeli híradót. Levette a hangot, és elnyúlt a kényelmes kanapén. Felvette, a tegnap ledobott rejtvényújságot.
Nem kellett sokat várnia Lexire. Fél óra elteltével lecammogott a lépcsőn.
– Nem mész ma dolgozni? – nézett rá Jack.
– Nem. Kaptam pár nap szabadságot.
– Ez jó hír. – A férfi szeme felcsillant. – Csináltam neked is kávét.
– Látom, és köszönöm! – A nő magához vette a gőzölgő csészét, aztán leült mellé, és felhangosította a tévét.
– Pont a kedvenc sorozatom megy! – ujjongott.
– Hogy lehet a kedvenced, ha ilyenkor melózol? – tette fel a logikus kérdést Jack.
– Mindig felveszem a részeket, úgy – vetette oda neki Lexi. – Tudod, huszonegyedik század.
Jack elmosolyodott, és újra a rejtvény fölé hajolt.
Ahogy véget ért a Meggyötört szívek, elmentek bevásárolni az ebédhez. Jacknek nem volt túl sok kedve hozzá, de a nő ráparancsolt:
– Csak nem akarod nézni, ahogy cipekedek? Amúgy sem csinálsz itthon semmit. Akár segíthetnél is!
Így tehát egy idegőrlő bevásárlás után, Lexi hozzálátott a főzéshez, Jack pedig átlapozta a zsákmányolt újságot.
– Figyeld már! Pamela megint új melleket csináltatott.
– És ez engem miért is érdekel? – kérdezte a nő.
– Csak mondtam. A tieid szebbek.
– Ne akarj hízelegni! Nem áll jól. – mosolygott Lexi.
A férfi nesztelenül felegyenesedett az asztal mellől, majd hátulról átkarolta.
– Nem hízelegtem, ez az igazság. De ha te nem így gondolod, akkor mutasd! Győzz meg, hogy nem így van! – Jack finoman végigszántott ujjaival Lexi meztelen karján, amitől a nő libabőrös lett.
– Hagyjál már! Nem látod, hogy főzök? – rázta le magáról Lexi a férfit.
– Az később is ráér! – csókolgatta a nyakát Jack.
Maga felé fordította, és szenvedélyesen csókolózni kezdtek, amit egy hangos kopogtatás szakított félbe.

4 megjegyzés:

  1. Drága Anettem!

    Nagyon röstellem, hogy eddig nem igazán hagytam nyomot magam után a fejezeteid alatt, de ígérem, hogy ez ezentúl változni fog! Ez a rész is tökéletes lesz, egyszerűen imádom a karaktereidet, Lexi főként nagy kedvencem és ahogy a Jackkel való kapcsolatukat leírod: fantasztikus! Nagyon kíváncsi vagyok mi fog történni a folytatásban és ilyen függővéget hagyni. Kínzás! :D

    Ölel,
    Skyler

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drágám! :3 De örülök, hogy írtál, annak még jobban, hogy tetszett is :D Igen, Lexit én is nagyon szeretem, akárcsak a kapcsolatukat :) Egészséges felnőtt vonzalom, ha úgy tetszik, szerelem bemutatása volt a célom, remélem sikerült :P Imádlak, amiért nyomon követed a történetet, megtisztelő :$
      Millió puszi :)

      Törlés
  2. Végre egy újabb Jackes rész :D Bírom mind a kettőjük karakterét, és alig várom már, hogy Ben megtalálja őket. Ugye ő kopogott? :D
    Kicsit sok volt ebben a részben a párbeszéd, de igazából egyáltalán nem zavart, mert közben jót mulattam a beszólásaikon :D:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Csillagom! :3 Nagoyn szépen köszönöm, hogy írtál, azt is, h az éjszakai műszakban tartod bennem a lelket, és mindent :D Kikéred a tanácsom, és ez jól esik :$ Látom, nagyon jóra sikerült Lexi karaktere, nekem a nők közül (lesz egy pár) ő a kedvencem, ezek szerint sikerült átadnom a dolgokat :) A találkozásuk enyhén bosszantó lesz, majd meglátod XD Mintha két óvodás veszekedne a játszótéren :D Örülök, hogy ez a rész is tetszett <3

      Törlés