2015. május 8., péntek

II. fejezet, 8. rész

Sziasztok! :) Most aztán szigorúan betartottam az egy hetet, hiszen mikor megnyitottam a blogot, olyan lelkes voltam, hogy alig egy hónap alatt felkerült mind a hat rész, szóval most már visszaveszek a tempóból :) Persze, ha rövid részhez érünk, akkor még mindig érvényes a "háromnapos" szabály! Mondhatom, hogy fárasztó héten vagyunk túl... Érettségi, másoknak munka... Éppen ezért nem is húzom tovább az időt (meg most keltem, és még azt sem tudom hol vagyok) :P Izgalmas részt hoztam, és minél előbb meg akarom veletek osztani :) Véleményezni még mindig ér :D Millió puszi!!
Rettentően köszönöm, hogy már ennyien vagyunk, ennyien kíváncsiak a történetemre! :3 Nekem ez nagy szám, és szeretlek titeket! 
U.i.: Hétvégén hozok egy rettentő rossz novellát, mely Csipkerózsikáról szól, aki nem egy egyszerű lány :D Majd meglátjátok.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~ ~


Claire befejezte az öltözködést, és kihúzta magát. Kezdődjék a buli! Hogy milyen buli, arról fogalma sem volt. Rettegett, ám kívülről ez nem látszódott. Tompán lüktetett a füle, mintha még mindig egy üvegbúra alatt lenne. Kilépett a szobából, és határozottan lesietett a csigalépcsőn. Mikor betette maga után a bejárati ajtót, elvakította a hirtelen szemébe tűző napfény. Nem hunyorgott, pedig nagyon szeretett volna. Még mindig nem sikerült átvennem a kormányt! Tudatosult benne, és ettől halálra rémült. Nincs annál rosszabb, mikor olyan dolgokra kényszerítenek, amiket nem akarsz megtenni. Egyszerűen visznek a lábaid a végzet felé, és képtelen vagy megállítani. Soha nem félt még ennyire, és most már biztos volt benne, hogy beteg. A betegség neve pedig: SKIZOFRÉNIA.
Az apjáért kiáltott, de ezt rajta kívül senki nem hallotta meg. Senki nem tudott segíteni neki. Ekkor egy képtelen gondolata támadt. Talán egy valaki meghallhatja, ha nagyon koncentrál, ha szívből könyörög!
Nem kapott vallásos neveltetést, még a Bibliát sem olvasta egyszer sem, a templomoktól meg egyszerűen kirázta a hideg, ha be kellett mennie, de az egyetlen ésszerű megoldás a problémájára, még is a templom. Csupán egy valaki volt, akihez fordulhatott ilyen helyzetben, aki meghallhatta őt: Isten! Kicsit kellemetlenül érezte magát, hiszen még soha nem szólt hozzá, soha nem kérte a segítségét, így nem tudta, hogyan is kezdhetné el. Egyáltalán, hogyan kell elkezdeni egy imádságot?
Végül úgy döntött, hogy szűkös az ideje, és nem fog ilyesmin rágódni, egyszerűen csak megszólítja Istent.
Majdnem felnevetett magában. Elképzelte pár „ájtatos manó” arcát, akik minden hétvégén házaltak, és az emberek képébe nyomták erőszakosan a Bibliájukat. Csak úgy megszólítani?! ŐT nem lehet csak úgy megszólítani! Tiszteletet kell mutatni felé! Áldozatot kell adni neki, a Szent Oltáron, és akkor talán foglalkozik majd veled! Hova gondoltál?! Csak úgy megszólítani?! Ne nevettess!
Claire becsukta képzeletbeli szemét.
Kedves Istenem! Ha hallasz, könyörgök, segíts! Nincs más, akihez fordulhatnék. A saját testembe vagyok zárva, fogalmam sincs, mi történik velem! Kétségbe vagyok esve! Kérlek! Mutass utat, adj tanácsot, szánj meg! Tudom, hogy nem vagyok valami nagy hívő, a Szent Könyvet sem ismerem, de reménykedek abban, hogy megesik rajtam a szíved, hiszen valahol, valamikor azt olvastam: előtted mindenki egyforma!
Nem tudta, mit mondhatna még Istennek. Ez a rövid kis szónoklat azonban könnyített a lelkén, és biztos volt benne, hogy valaki hallotta. Hiszen hallania kellett valakinek. Olyan nincs, hogy támasz nélkül maradjon, ezekben az időkben!
Kinyitotta a szemét, és körülnézett. Zavarodottan látta, hogy a lábai a Pierce Park felé irányították. Ekkor összerándult a gyomra, ugyanis egy kárörvendő hang harsant a fejében.
Ezt ugye, te sem hitted el? A hang jót kacagott rajta. Imádkozni? Egy nemlétező valakihez? Imádkozz inkább Hókuszpókhoz, vagy a Három Kismalachoz, esetleg ajánlhatom Mickey Egeret is! Azok is csak kitaláltak, ahogyan a te Istened is! A Mikulást nem akarod megidézni esetleg? Vagy szóljak a Fogtündérnek? A gúnyos mély hang a fejében, még jobban nevetett. Szinte már elviselhetetlenné vált, ám Claire nem tudta letekerni a hangerőt. Hallotta a gondolatait, tudta mit érez. Claire úgy határozott, hogy ha Istennel nem jár szerencsével, akkor megpróbál a hanggal beszélni. Ahogy végig gondolta a tervét, egyre őrültebbnek hitte magát. Egy testetlen hanggal társalogni, nem éppen a józan ész jele.
Mi történik velem, és ki vagy te? kérdezte, ám ezúttal csönd volt. Nem harsant fel az ismerős nevetés, vagy a mély morgás.
Mi történik velem? próbálkozott újból, de megint semmi.
Kész hülye vagyok! Mit is vártam tulajdonképpen? Még én sem tudom, hogy mi folyik itt! Akkor majd a másik én tudni fogja?!Kétségbeesésében majdnem felnevetett újra. Milyen hagymázas képzelgés ez? Tudta, hogy a másik élvezi az ő szenvedését. Vajon milyen érzés lenne, ha levágnám az egyik ujjamat? Akkor mindkét Claire ordítana, vagy csak az egyik? A másik meg biztosan nevetne, ugyan olyan kéjesen, mint az imádság után.
Mondtam már, hogy utálom ezt a melót? Azért, mert ilyen idiótákkal vagyok összezárva!
Ez ismét a mély hang volt, és Claire képzeletbeli bőrén felállt a szőr. Persze a valódi bőrén semmi nem látszódott. El tudta képzelni, hogy az utcai járókelők számára tök normálisnak tűnhet.
De minden lassan meg fog változni! Újra a kacaj, és újra a libabőr.
Lehet, hogy Marvin bácsi is hangokat hallott a halála előtt? Futott át Claire agyán a gondolat, és ettől cseppet sem lett nyugodtabb, sőt…!
Fejezd már be az önsajnálatot! Szólt rá ingerülten a mély hang, és ismét kezdett dagadni az a bizonyos lufi. Fárasztó vagy! Nem tudok figyelni!
Mégis mit kéne figyelni? Kérdezte a lány. Minél hamarabb szabadulni akart ebből az abszurd helyzetből.
Azonban ismét nem kapott választ. Milyen meglepő! Ő sem tudta, mit keres a Pierce Parkban, és hogy kire vár egyáltalán. Mert várt valakire, ez egyértelmű volt, máskülönben miért ült volna le az egyetlen padra, a kosárpálya mellett, bár számára most már nem volt semmi sem egyértelmű.
Kétségek között tipródott, és csak egy valamit akart: hogy Isten kimentse, és elvigye magával, akárhol van is éppen. Gondolataira ismét csupán nevetés volt a válasz, semmi több.
Az időérzékét, a józan eszével együtt elvesztette, fogalma sem volt mennyi ideje ülhetett már a padon mozdulatlanul. Hirtelen, mint egy villámcsapásként, szörnyű érzése támadt: valaki figyeli. Akaratlanul jobbra fordította a fejét, és meglátta a magas, szeplős fiút, aki természetellenesen egyenes háttal közeledett felé a parkon át vezető köves úton. Mikor odaért hozzá, Claire lábai engedelmesen kiegyenesedtek, mintha dróton rángatták volna, felállt. Most már legalább tudom, milyen érzés marionett bábunak lenni.
Ahogy ránézett a szeplős srácra, felordított magában, habár a szája ennek ellenére vigyorba torzult. Egy olyan lény állt előtte, amit a legkisebb jóindulattal sem lehetett emberinek mondani. A bőre lángolt, szemei helyén két fekete gomb volt, és olyan melegséget adott le, aminél még a vas is megolvadna. A feje teljesen kopasz volt, és mikor kinyitotta a száját, éles méregfogak bukkantak elő belőle. A háta mögött, nyílhegyben végződő farok tekeredett, amit körbecsavart az egész testén. A lény lángolt, ám mégis éjfeketének látszott.
Claire pislogott egyet, és mikor újra ránézett, a látomás eltűnt. A fiú kezet nyújtott neki, Claire elfogadta, pedig legszívesebben sikítozva szaladt volna hazáig.
– Örülök, hogy újra láthatlak, Baál! – mondta Claire szája.
A Baálnak nevezett valami, csupán fejet hajtott, és a padra mutatott. Mindketten helyet foglaltak, és a lány érezte, hogy a testében szétárad a tisztelet, a másik iránt.
– Mondd csak, Rosier! Hogy haladsz a rád kiszabott feladattal?Baál hangja is mélyebb volt a kelleténél, már-már nem is lehetett emberinek nevezni. Rosier, Claire testében nyugtalanul fészkelődött.
– Amint lehet, el fogom kezdeni…
– Azt akarod ezzel mondani, hogy még nem sikerült? – kérdezte Baál fenyegetően.
– Még nem, azonban erősen dolgozok rajta! – ígérte Rosier, mellé próbált meggyőzően bólogatni. – Csak annyira nehéz, ebben a testben!
– Másoknak is nehéz, ám ez egy kicsit sem akadályozta őket munkájuk elvégzésében! Amúgy is, te választottad a lányt.
– Tudom, Baál.
– Akkor mi a baj? Ha nem leszel hasznunkra, akkor sajnálatos módon, ki kell, hogy iktassunk. Tudod, mi a parancs! A főnök figyel téged, és nincs túlságosan megelégedve a veled, ha fogalmazhatok így. Többek között, ezért is jöttem. Tudod, hogy mit csinálnak a bukott munkavállalóval mifelénk? Vagy világosítsalak fel?
– Nem! Nem kell! – tiltakozott hevesen Rosier, és Claire most először, olyan félelmet érzett, ami nem belőle jött. Rosier rettegett, és ezt mind a hárman tudták. Ez Baált jóleső érzéssel töltötte el, lerítt róla.
– Mint a sereg vezéreként, jogom van számon kérni rajtad a hanyagságot.
– Megértem, és teljesen igazad van! – Rosier olyan kicsire összehúzódott, amennyire csak tudott.
Claire-nek egy csapásra szimpatikus lett Baál. Bár mindenki szimpatikus lett volna neki, aki sarokba tudja kényszeríteni Rosiert. A lány kicsit jobb kedvre derült. Úgy látta, hogy bebizonyosodott: nem őrült meg! Vagy megőrült, a világgal együtt! Ez azonban nem volt valószínű. Csak azt kellett kitalálnia, hogy miben mesterkedik Rosier. Ezt azonban feltűnésmentesen akarta kideríteni, így elhatározta, megpróbálja elrejteni gondolatait a betolakodó elől. Egyelőre kíváncsian hallgatta, mit beszélgetnek, hátha megtudhat valamit.
– Kapd össze magad, Rosier! Nem egy kivégzést végig néztél már, tehát tudhatod, mi vár rád abban az esetben, ha kudarcot vallasz.Baál halkan beszélt a szeplős fiú szájával. Claire-nek felállt a szőr a hátán, és tudta, hogy nem csak képzeletben. Rosiert is ugyan úgy kirázta a hideg, mint őt.
– Igyekezni fogok!
– Úgy legyen! – mondta ki a végszót Baál, majd felegyenesedett a padról. A hirtelen mozdulattól Rosier összerezzent. – Látjuk még egymást, és melegen ajánlom, hogy akkor már mutass is valamit.
Claire feje hevesen bólogatott. Úgy járt, mintha le akarna csavarodni a nyakáról. A magas fiú hátat fordított nekik, majd még egyszer visszanézett.
– És, Rosier!
– Igen? – kapta fel a fejét mohón a megszólított.
– Szórakozhatsz egy kicsit, de óvatosan! Jó nagy csávába kerültünk a legutóbbi verekedésed miatt.
– De…Baál felemelte a kezét, és csendre intette.
– Senkinek nem lenne jó, ha még egyszer a hajtók kezére kerülnél. És mint tudjuk, egy fedél alatt élsz az egyikükkel! Ez a földi látogatás egyszeri alkalom ameddig nem kapsz új parancsot. Becsüld meg! Most feltakarítunk utánad, de még egyszer ne forduljon elő ilyesmi!
– Igenis! – vágta rá Rosier, és Claire érezte, hogy mérhetetlenül megkönnyebbült.
Baál ismét fejet hajtott előtte, és köszönés nélkül távozott. A lány még egy darabig ott ült a padon, és a földet bámulta a talpa alatt.
Szóval, te is be vagy szarva, ahogyan én! Gondolta Claire, és ez valahogyan szórakoztatta. Már egy kicsit sem félt a másiktól. Megérezte, hogy Rosier is gyenge. Csak utasításokat követ. De milyeneket?

      Kussolj! Ordított rá Rosier, és a mély hang harsonaként robbant a fejében. Ez csak még jobban szórakoztatta Claire-t. A másik dühös, és bizonytalan.

2 megjegyzés:

  1. Juj, ez egy nagyon jó rész volt. Minden egyes bejegyzés után fokozódik a kíváncsiságom, ez most se volt másképp. Izgatottan várom a következő részt és remélem, hogy abból majd választ kapok a kérdéseimre:3 Puszi❤

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Juj, én meg köszönöm, hogy írtál! :3 Én is remélem, hogy választ kapsz rájuk, bár fogalmam sincs milyen kérdéseid vannak :D nagyon örülök, hogy tetszett!
      Puszi: Anett

      Törlés