2019. január 12., szombat

12. fejezet

Sziasztok! :) Annyira belemerültem az éppen készülő új történetembe, hogy közben teljesen elfelejtettem Bálintékat :/ Ám ami késik, nem múlik, itt is volnék a következő fejezettel, folytatódik az idegölő nyaralás :D Jó olvasást kívánok! <3
Puszi: Anett

12.
Bálint
„Ígérem, igyekezni fogok, hogy jobb legyek, és megfeleljek neked.”

Most is csak álmodom? Fullra ugyanúgy nézett ki, ahogy ott állt előttünk. Felpattantam a helyemről, és berohantam a konyhába. Kiittam az utolsó korty piát is, majd a kukába hajítottam az üveget.
– Mi van veled, Töki? – szólalt meg a hátam mögött Tomi. Szélesen vigyorgott.
– Kibaszott látnok vagyok, ember! – nyögtem rekedten. – A napokban álmodtam a csajról, és pont ebben a bikiniben volt! Ez hogy az anyámba történhetett?
– Mi volt az álom vége? – hunyorgott a haver.
Féloldalas mosolyra húztam a számat.
– Dugtunk a vízben.
– Akkor jobb lesz, ha odafigyelsz.
– Az más volt – ráztam a fejemet. – Nem volt ott Olga, plusz nem gyűlölt, mint a szart. Na, mindegy, húzzunk innen.
Az egyetlen előnye, hogy Olgával voltam, Nusi végre békén hagyott. Megfogtam Olga kezét, miközben az előttünk sétáló Adriennt néztem, és a combja körül lengő vékony szoknyát, ami úgy nézett ki, mintha egy rongyot kötött volna a derekára. A lány Cukrával és Kamillával dumált, a kanja csöndben haladt mellettük. Sokáig néztem a lány haját, ami tényleg leért a háta közepéig.
Inkább másra tereltem a figyelmemet. Elvigyorodtam, amikor észrevettem, hogy Berci megkörnyékezte Nusit. A csávónak már tényleg mindegy lehetett, csak megkapjon valakit, viszont a szépséget nem érdekelte, mást bámult árgus szemmel. Követtem a tekintetét, és megláttam Armit. Felvontam a fél szemöldökömet, aztán megcsóváltam a fejemet. Egy cirkusz nem volt elég Kalaposéknál, lelki szemeim előtt már láttam a következőt. Ennek a Nusinak semmi nem számított. Az sem hatotta meg túlságosan, amikor mondtam, hogy van csajom, most meg Cukrát szarja telibe teljesen.
Amint leértünk a partra, leterítettük a törölközőinket, és Karola rám bízta Rómeót.
– Nagyon vigyázz rá, Bálint! – mondta már századjára, két percen belül, miközben a kezembe nyomott egy úszógumit.
– Oké! – bólogattam, aztán hátat fordítottam neki, és a gyerek vállára tettem a kezemet, mielőtt lesétáltunk volna a lépcsőn, a vízbe, Olgával a nyomunkban, aki valamiért már megint duzzogott, láttam a fején, most azonban nem tudtam vele foglalkozni. Rómeó csillogó szemmel pislogott fel rám. – Velem leszel, pajtás – mosolyogtam.
– Add rá az úszógumit! – kiáltott utánam Karola.
Rásandítottam a gumira, aztán Rómeó rémült képére. Megértettem, én sem mutatkoztam volna szívesen a citromsárga, kacsás vacakkal a helyében.
– Miért gyűlöl ennyire? – szólalt meg kétségbeesetten Rómeó.
– Csak aggódik érted.
– Biztosan nem veszem fel! – jelentette ki a gyerek dacosan.
Osztottam a véleményét, ez kurva ciki volt.
– Várj! – Rómeó kíváncsian pislogott, miközben körbenéztem a parton. – Gyere, megoldjuk!
Beküldtem Olgát a vízbe, azzal a szöveggel, hogy várjon meg minket, mindjárt megyünk, aztán visszasétáltunk Karolához.
– Mindjárt jövünk, csak elhúzunk fagyizni – mondtam, és az ölébe dobtam az úszógumit.
– Menjek én is? – kérdezte a lány.
Megráztam a fejemet, lazán legyintettem.
– Nem kell. – Átkaroltam a fiú vállát, és elhúztam a parttól. Amikor már hallótávolságon kívül értünk, lenéztem rá. – Csak mondom, hogy a kamuzás nem jó dolog! Te ne csináld!
Rómeó felnevetett.
– Akkor nem fagyizni megyünk? – pislogott fel rám sandán.
– Nem – vigyorogtam. – Faszább ötletem van.
Végre elhagytuk a partot, és az utcán sétáltunk. Egy percre sem engedtem el a kölyköt; a végén még elteleportál mellőlem, vagy ki tudja, mi történik vele.
– Hova megyünk? – Rómeó érdeklődve tekintgetett körbe. Éppen kiértünk egy körforgalomhoz.
– Keresünk egy boltot, ahol vehetünk alkoholos filcet.
– Minek?
– Felturbózzuk azt a gusztustalan úszógumit – veregettem meg a vállát. – Mindenki irigyelni fog miatta.
Rómeó lelkesen összecsapta a tenyerét, aztán felnézett rám.
– Bálint?
– Hm? – Körbenéztem a boltokat. Hol lehet itt filcet venni?
– Mikor jössz össze a muterrel végre?
Felröhögtem, aztán beléptem az egyik üzlet ajtaján.
– Miért akarod ennyire? – kérdeztem vissza, majd odasétáltam az egyik polchoz, és leszedtem a sok közül kettő fekete filcet. Rómeó nem válaszolt, csupán megvonta a vállát. – Tényleg faternek hívsz a hátam mögött?
A gyerek felnyögött, és elfordította a fejét.
– Pletykás vénasszony – morogta az orra alatt, mire teli torokból felröhögtem.
Kifizettem az árut, majd miután elhagytuk az üzletet, magam felé fordítottam.
– Figyelj, kölyök. Ez nem gáz, rohadt jól esik amúgy.
– Tényleg? – csodálkozott.
– Jó hogy! – mosolyogtam. – Olyan vagy, mintha a fiam lennél – vallottam be neki, mire Rómeó arca felragyogott. – Nem kell összejönnöm anyáddal ahhoz, hogy az apád legyek. – Ezen elgondolkoztam. – De szarul hangzott ez. – Egyszerre röhögtünk fel. – De érted, hogy miről dumálok. – Rómeó bólintott. – Itt vagyok, akármi van. Mindig a fiam leszel, oké? Ne parázz.
A gyerek őszinte mosolyra húzta a száját.
– Te vagy az egyetlen fiú, akit szívesen látnék a muter mellett – mondta, amikor tovább mentünk, és elértük a partot.
– Akkor megkaptam az engedélyedet? Rámozdulhatok? – poénkodtam.
– Rá – kacagott a fiú.
– Hallottam, hogy elüldözted Attilát mellőle.
Rómeó grimaszolt.
– Nem volt fain – rázta a fejét.
– Miért nem?
– Nem tette boldoggá a mutert. Mennie kellett – jelentette ki határozottan, mintha azt mondta volna, hogy halált rá! – De te boldoggá teszed. Mindig mosolyog és nevet, ha a közelében vagy.
– Ezért akarod, hogy összejöjjünk?
A gyerek határozottan bólintott.
– Szeretném, ha boldog lenne – mondta halkan, már-már szégyenlősen.
– Te is el tudod érni nála. Te vagy a mindene.
Megveregettem a vállát, amikor odaértünk Karolához. A filcet gondosan eldugtam az úszógatyám zsebébe.
– Jó volt a fagyi? – pillantott fel ránk a földről, és levette a napszemüvegét. Mellette Adrienn feküdt egyedül, egy halom zsebkendővel az ölében.
– Jó – bólintottam fapofával, majd elvettem Karola mellől az úszógumit, és a víz felé pislogtam. Olgát kerestem a tekintetemmel. Meg is találtam; egyedül, távol a többiektől. Nem illett bele a társaságba, nem is érezte jól magát.
– Gyere! – szóltam Rómeónak, és a Balaton felé tereltem. Amint beértünk a vízbe, kellő távolságra vittem a parttól, hátatfordítottam Karolának. Előhalásztam a filceket, az egyiket a kölyöknek adtam. – Megtanítalak rá, hogy csinálj szarból várat.
A gumi fölé hajoltam, és szemügyre vettem a pucér kacsákat, aztán leszedtem a filc kupakját, és rajzoltam a hozzám közelebb lévőnek ruhát. Ritka szar lett, de Rómeó vigyorgott, majd ő is nekilátott a firkálásnak. A ruha mellé kaptak masnit is, kalapot, meg házat, tóval.
– Írd alá! – kérte a gyerek, mire odafirkantottam az egyik fiúkacsa alá, hogy bigdick. – Mit jelent? – kíváncsiskodott Rómeó.
– Ez a becenevem – röhögtem.
– Te vagy akkor az a kacsa? – bökött a bigdick feliratúra.
– Ja – bólintottam, aztán szerteágazó hajat firkáltam a kacsa fejére. Kisgatyát is kapott, ami középen kidudorodott. Rómeó teli torokból felkacagott. Kérdőn hunyorogtam rá, mire a dudorra mutatott. Elvigyorodtam; sejtettem, hogy most már nem kéne neki elmagyarázni, mit jelent az, ha valakinek megmozdul a farka. Megint megállapítottam, hogy ijesztő ütemben nőtt. Néhány év múlva már csajozni fog.
– Van tetoválásod is – szólt.
Azt is rajzoltam az állatra, aztán figyeltem, hogy mit csinál Rómeó. Éppen egy női kacsát dekorált; hosszú hajat rajzolt rá, a feje fölé meg egy buborékot, amibe beleírta: „nem mehetsz sehova!!!!”
– Kitalálom. Ez anyádat ábrázolja.
Rómeó bólintott.
– Soha nem enged el Bendével, mert azt mondja, hogy rossz hatással van rám – panaszkodott fancsali képpel.
– Bende?
– A legjobb haverom.
– Mit kell róla tudni? – érdeklődtem, miközben nekiálltam egy újabb kacsa kipingálásának.
– Hát… – Rómeó gondolkozott. – Ő már végzős, és eléggé jó arc. Mindig együtt lógunk, vicceljük a tanárokat, ilyesmi.
Érdeklődve hallgattam. Volt egy olyan sejtésem, hogy Karola nem véletlenül tiltja a fiát ettől a Bendétől, pláne, ha jóval idősebb nála. Nem akartam tovább faggatni a gyereket, nehogy feltűnő legyen, de felkeltette a kíváncsiságomat a dolog.
Amikor már teljesen sikerült összefirkálni az úszógumit, ráadtam a fiúra. Most nem ellenkezett, teli szájjal vigyorgott, és boldogan úszott oda Diegóhoz, én pedig követtem, végig a közelében maradtam. Olgát nem nagyon kellett keresnem, mert amint észrevette, hogy ismét felszabadultam, egyből rám csimpaszkodott, és ki akart sajátítani. Nem értette meg, hogy szemmel kell tartanom a kölyköt. A végén annyira felidegesített, hogy elküldtem melegebb éghajlatra, ő pedig durcásan kicsörtetett a partra, fogta a törölközőjét, és már ott sem volt. Sejtettem, hogy visszament a szállásra; nem nagyon tudott meghatni.
Diego amint meglátta az úszógumit, azonnal kérte, hogy az övét is csináljuk meg olyanra. Megígértem neki, hogy ha majd kimegyünk a partra, rendesen össze lesz firkálva.
Órákig áztattuk magunkat a Balatonban.
Délután ráncosra ázott ujjakkal másztunk ki a vízből. Diego rögtön hozzánk csapódott a neonzöld úszógumijával. Leültünk Karola mellé, de mielőtt hozzákezdtünk volna a pingálásnak, felénk totyogott Gojma és Joka is; Cukra loholt a nyomukban.
– Bocsi, ők is rajzolni akarnak – lihegte a lány, amikor utolérte őket.
Elvigyorodtam, aztán intettem, hogy jöjjenek.
– Elbírunk velük, nem? – néztem Karolára, aki mosolyogva bólintott.
– Biztos? – Cukra bizonytalanul nézett ránk, aztán a négy gyerekre.
– Ja, ne parázz.
A lány végül bólintott, és Armi után sietett. Kibaszottul elszámítottam magamat; nem bírtunk el velük. A rajzolásnak az lett a vége, hogy rendesen összefirkáltak az alkoholos filccel, aminek rohadtul örültem. Karola kurva jól szórakozott, miközben Diego és Rómeó lefogott, az ikrek meg kivehetetlen ábrákat rajzoltak a mellkasomra és az oldalamra. De visszakapták, miután sikerült elszednem az egyik filcet Gojmától. Akkor már én is jól szórakoztam. Diego kapott bajszot, Rómeó monoklit, az ikreknek a hátára meg ráírtam, hogy kis pisis vagyok, ha már a mellkasomon hatalmas betűkkel hirdettem, hogy: LÚZER. Rómeónak köszönhettem.
Amikor megkerestük a többieket, hatalmasat röhögtek rajtunk a lángosos stand előtt. Lepasszoltam Gojmát Cukrának, Karola meg Jokát, és bepréseltem magamat Berci mellé.
– Soha többet nem vállalom be ezeket az ördögöket – ráztam a fejemet.
– Nem tudom, mi bajod, te lúzer – röhögött Armi.
Ezen mindenki teli torokból felnevetett, csak én nem.
– Rohadtul nem fog lejönni – morogtam, mire még hangosabban kacagtak. Én is féloldalas mosolyra húztam a számat. Legalább a kölykök jól érezték magukat.
– Kértem nektek is lángost – szólalt meg Vivi. – Meg a kis angyalbögyörőmnek is – gügyögte Tominak, akinek erre résnyire szűkült a szeme.
– Nem – rázta a fejét. – Soha többet ne merészelj ilyet mondani! Feláll a szőr a hátamon ettől az undorító becézgetéstől.
– Addig jó, amíg csak a szőr áll fel a hátadon, és nem más – szólaltam meg, mire Cukra szigorúan felém kapta a fejét.
– Bálint! Vigyázz, mit mondasz! Gyerekek is vannak itt.
Diegónak rögtön felcsillant a szeme. Ha valamit nem szabadott hallani, akkor arra biztosan kíváncsi volt. Rómeó Karola mellett halkan felkuncogott, mire szélesen elvigyorodtam.
– Mi az, pajtás? – néztem rá.
– Semmi – legyintett, és nagyot harapott a lángosából. – Csak tudom, miről van szó – tette hozzá motyogva.
Karola megnyúlt arccal, elképedve bámult le rá, Diego pedig kíváncsian kapta felé a fejét.
– Hogy mondod? – kérdezte Karola döbbenten.
Rómeó sunyin felpislogott az anyjára.
– Nem vagyok hülye, és járok suliba – mondta.
– Ki beszélt neked ilyen dolgokról az iskolában? Csak nem Bende?
– Mindenki tudja, hogy készül a gyerek.
Ezen nagyot röhögtem, a többiekkel együtt. Érdeklődve figyeltem a jelenetet. Csak akkor vesztettem el a fonalat, amikor el kellett mennem a kajáért. Nekiálltam az evésnek, amikor Diego megszólalt.
– Én is tudni akarom!
– Nem! – vágta rá azonnal Cukra. Az ölében ülő Gojma csilingelve felnevetett, és ő is megszólalt:
– Neeee! – A fejét rázta.
– Ó! – Kamilla elolvadt a kisfiútól azonnal.
– Ezt hallja a legtöbbször az anyjától – mondta Armi, aztán elvigyorodott, és hozzátette: – Na meg én is. Csodáljátok, hogy ezt mondta ki legelőször?
– Ez nem igaz! – nézett Cukra a haverra, mire Gojma megint nevetett.
– Neee! – Megint a fejét rázta.
– Aha – röhögött Armi, és harapott a lángosból, majd tört egy falatot Jokának is, amikor a kicsi felé nyújtotta a karját.
– Neki mi volt az első szava? – kérdezte Kamilla, és Jokára mutatott. Teljesen elvarázsolták a kicsik. Csodálkozva konstatáltam, hogy Adrienn is ragyogó arccal bámulta az ikreket.
Armi elmosolyodott.
– Dada – mondta büszkén. Joka felkapta a fejét, és szélesen elvigyorodott. A haver mellkasának dőlt, úgy bámult rá kitekert nyakkal.
– Dada! – ismételte, miközben rúgkapált a lábával.
– Nagyon apás – somolygott Cukra. – Nekem lassan már nem is akar engedelmeskedni. Gojma meg Diegot imádja, szóval én le vagyok ejtve.
Miközben beszélt, észrevettem, hogy Diego megbökte Rómeó oldalát. Rómeó elvigyorodott, felpillantott az anyjára, aztán Cukrára, majd intett a fejével az egyik jégkrémes stand felé. Féloldalas mosolyra húztam a számat. A két fiú meg akart lógni a szülőktől, de Karola résen volt.
– Hova mész? – kérdezte azonnal, amikor Rómeó felemelkedett a padról.
– Fagyiért – mondta ártatlan képpel a gyerek.
– Pénz nélkül?
Erre Rómeó nem mondott semmit. Diego is megmozdult mellette, mire Cukra ránézett.
– Te is fagyit akarsz?
Bukta van, gondoltam jókedvűen, és haraptam egy nagyot a lángosból. A muter fejét átbaszni, nem is olyan könnyű.
– Igen… – mondta bizonytalanul Diego.
– Jól van, elviszlek titeket – határozott Cukra. A két fiú láthatóan nem örült ennek a váratlan fordulatnak. A lány felkelt a padról, és Adriennhez lépett. – Vigyáznál rá, amíg vissza nem jövök?
Adrienn rémülten nézett fel rá, aztán bólintott. Elvette Gojmát Cukrától, miközben grimaszolt egyet. Még mindig fájhatott a jobb keze. A lány úgy bámulta a gyereket, mintha valami csodát fogna a kezében. Armi Cukráék után fordult.
– Faszán közbeszólt, de Rómeó úgyis felvilágosítja majd a kölyköt.
– Faaaa! – szólalt meg Joka a kezében.
A haver elvigyorodott.
– Megy neki a káromkodás. – Lenézett a kisfiúra. – Ezt anyád előtt ne mondd!
Joka kivillantotta a fogait, és megfogta Armi csuklóját.
– Dada!
– Ügyes – borzolta össze a kicsi haját.
Kibaszottul irigyeltem a havert. Volt egy jó nője, gyerekei, családja. Nekem mi volt? Egy katasztrofális kapcsolatom. Tomira néztem. Az is mindjárt házasodik. Nagyot sóhajtottam. Mintha egy hangyafasznyit le lettem volna maradva. Megint ettem. Leszarom, gondoltam mérgesen. Hova siessek? Ez nem verseny!
Amint bezabáltuk a lángost, visszacammogtunk a vízbe. Nem siettem a szállásra; talán Olga lenyugszik estig. Kezdtem unni a fürdést, így fél óra múlva ki is úsztam a partra, és lefeküdtem Karola mellé. Elvettem tőle a napszemüveget, az orromra csúsztattam és a karomat a fejem alá tettem.
– Rómeó?
– Elvan Diegóval. Nagy spanok lettek.
Kamilla is nemsokára csatlakozott hozzánk.
– Az női napszemüveg – mondta mosolyogva.
– Az enyém – nevetett fel Karola.
Féloldalas mosolyra húztam a számat, és feltoltam a fejem tetejére.
– És? Mi a baj vele? – kérdeztem vékony hangon. – Csaj lettem. Mostanában úgyis annyit szopok, hogy lassan puncim nő.
A két lány egyszerre horkantott fel. Néhány percig csend borult ránk.
– Ez a nyaralás eddig fos – mondtam rövid hallgatás után. – Esélyes, hogy nem maradok végig, csak az esküvőig. – Grimaszoltam egyet. – Itt lesz a balfasz rokonság is. Vivi minek hívta meg őket?
– Kik jönnek? – kérdezte Kamilla.
– A nagynénémék, az unokatestvéreim, meg azt hiszem, hogy a nagyszüleink. Ennyi elég is. Az baszott volna be, ha a mutert is hívja. Abból kurva nagy balhé lett volna. Ja, meg Tomi szülei is itt lesznek. Erre rohadt kíváncsi leszek – morogtam.
– Ennyire nem bírjátok egymást a családban?
Örömtelenül felröhögtem.
– Nem bírjuk? Utáljuk. Te még nem vettél részt egy ilyen „családi” banzájon. – Macskakörmöt rajzoltam a levegőbe. – Mindenki leugatja a másikat, mennek a beszólások oda-vissza. Ez minden, csak nem család. A mutert meg külön gyűlölik, ahogy engem is. Soha nem feleltünk meg az elvárásaiknak, évek óta nem is dumáltunk, nem láttuk egymást. Fasza lesz. Pluszba, Robi már pattogott amiatt, hogy nem ő lett a tanú.
– Robi?
– Vivi öccse – magyaráztam. – Előre gyűlölöm ezt az esküvőt – morogtam az orrom alatt. – Megint elő leszek véve, keresnek valamit, amiért belém köthetnek, basztathatnak.
– Ne figyelj rájuk – mondta Karola.
– Aha, mert olyan vagyok, aki egy kurva szó nélkül tűri a csesztetést. Soha! – Mérgesen Karolára mutattam. – Soha többet nem hagyom magam!
– Csak el ne rontsd Viviék esküvőjét – mondta halkan a lány.
– Elhiheted, hogy nem akarom. Ha a dolog el lesz baszva, az csakis miattuk lesz! – Kínlódva felsóhajtottam. – Karola, mondd már meg, hogy miért ennyire szar minden?
– Ez csak átmeneti.
– De mehetne már a picsába! Napok óta úgy érzem, hogy egy szarral teli gödörben kapálózok. – Levettem a napszemüveget, aztán óvatosan a lány fejére csúsztattam.
– Beleszúrtad a szárát a fülembe! – siránkozott, mire felröhögtem.
– Bocs. Nem tehetek róla, hogy ekkora a füled.
A lány morcosan nézett rám.
– Nem is nagy! – méltatlankodott.
– Ja, csak nehogy elrepülj vele, Dumbo.
Karola megcsapkodta a karomat, én meg az oldalamra gördültem, nevetve elmásztam mellőle. Már kezdett lemenni a nap, amikor visszaindultunk a szállásra. Az úton Kamilla mellé soroltam, de Nusit, még így se úsztam meg. Halkan felnyögtem; de kurva jól megvoltam nélküle!
– Mi va’, bejbe? – Húsos karját a derekamra tette.
– Semmi – morogtam.
– Hun van a csajod? Dobtad? – Hirtelen belemarkolt a seggembe, mire ugrottam egyet.
– Miért dobtam volna? – kérdeztem vissza, miközben próbáltam elhúzódni tőle.
– Miattam – jelentette ki határozottan.
Először kikerekedett a szemem, aztán harsányan felröhögtem.
– Miattad? Bocs, szépség, de nem vagyunk egy súlycsoportban.
– Dehogynem – köhintette el magát mellettem Gyuri.
– Ugatsz, köcsög?! – fordult felé gyilkos tekintettel Nusi
– Ki? Én? – mutatott magára értetlenkedve Gyuri. – Ki se nyitottam a pofámat.
– Én sem hallottam semmit – ráztam a fejemet.
Ekkor értük el a házat, Nusi pedig szerencsére előrevonszolta magát Armi mellé. Gyurira sandítottam, és mind a ketten szélesen elvigyorodtunk. Némán átléptük a kaput, és sétáltunk be az épületbe. Egyből lehervadt az arcomról a mosoly, amint összetalálkoztam Olgával a nappali közepén. A lány kisírt szemmel, a bőröndjeit maga után ráncigálva igyekezett kifelé.
– Hova mész? – állítottam meg azonnal, és elé álltam.
– El!
Ki akart kerülni, de ismét elé léptem. A közelünkben elhaladók kíváncsian pislogtak felénk.
– Ne csináld már! Mindjárt sötétedik, így nem indulhatsz el haza.
– Nem mindegy az neked?! – visította magából kikelve, majd eleredtek a könnyei. Oldalra lépett, ám a szökési kísérletét újfent meghiúsítottam. Megfogtam a felkarját, és közel hajoltam hozzá.
– Nem mindegy. Gyere be a szobába, dumáljuk meg, hogy mi a gáz – győzködtem. Abban a pillanatban rohadtul megsajnáltam.
– Nem!
– De! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. Kiszedtem az ujjai közül az egyik bőrönd fogantyúját, aztán megfogtam a kezét. – Gyere, bogár – kértem halkan –, dumáljuk meg.
A lány elgyötörten rám pillantott. Akkor már tudtam, hogy meggyőztem. Bólintott, és elindultunk a szobánk felé; hagyta, hogy vezessem. Amint becsuktam magunk után az ajtót, leültettem az ágyra, és ledobtam magamat mellé.
– Mondd, mi a baj? – Úgy szóltam hozzá, mintha egy haldoklóhoz beszélnék.
– Minden. – Olga újult erővel felsírt. – Láttam… – Szipogott. Előhúzott egy zsebkendőt a zsebéből, azzal törölgette a szemét. – Láttam, ahogy azt az idegen lányt ölelgetted a konyhában.
Először összevontam a szemöldökömet, agyaltam, hogy mégis miről beszél a csaj, aztán leesett. Becsuktam a szememet, és az ujjaimmal végigszántottam az arcomon.
– Karola nem idegen…
– Nekem az! – vágott a szavamba Olga.
– Karola nem idegen – ismételtem emeltebb hangon. – Nagyon régóta ismerem, és közel állunk egymáshoz.
– Közel álltok egymáshoz…
– Igen, mint barátok.
– Láttam, hogy elég közel álltatok. – Olga gyilkos tekintettel méregetett.
Majdnem felröhögtem kínomban. Még szerencse, hogy fingja se volt Kamilláról, meg a délelőtti elgyengülésemről, amikor a lányhoz bújtam, és a kezét fogdostam.
– Nincs köztünk semmi, és nem is lesz. – Próbáltam nyugodt maradni. – Felesleges féltékenykedned.
– Akkor is rosszul esett!
– Bocsánat.
– Nem szeretném, ha többször előfordulna.
Felvontam a szemöldökömet. Most már ideje lett volna meghúzni a határt.
– Figyelj, bogár. – Vettem egy mély levegőt. – Nem vagyok a tulajdonod, hanem egy önálló ember. Még mindig úgy gondolom, hogy nincs jogod megmondani, mit csináljak.
– És az sem érdekel, hogy közben bántasz?
– Nem akartalak…
Magamban csúnyán káromkodtam. Nem voltam jó Olgának, nem illettem hozzá, nem velem kellett volna összejönnie. Rosszul bántam vele. Egy rendes fickót érdemelt volna, aki meg tudja adni neki azt, amit én soha nem fogok. Fogadni a rajongását, behódolni neki, szeretni.
Megfogtam a kezét, de képtelen voltam elmondani ezeket; képtelen voltam szakítani vele gyávaságból, vagy önzőségből. Ha dobom, egyedül maradok, és ki tudja, mikor találok egy normális csajt, aki nem csak egy alkalomra jó. Nagyot szusszantottam. Talán itt lenne az ideje alkalmazkodnom, egyszer az életben nem csak magamra gondolni. Olga valóban idegesített, de miért? Mert nem passzolt hozzám? Mert nem olyan volt, mint amilyet én akartam volna, amilyet elképzeltem? És ha közelebb engedném magamhoz? Megpróbálnék nyitni felé, én is adni neki, nem csupán elvárni, hogy adjanak?
Őszintén, fogalmam se volt, hogy mit csináljak. Egy próbát megért a dolog, hiszen mit veszíthettem vele?
– Bogár – szólaltam meg hosszas hallgatás után. – Ne haragudj, hogy mostanában fasz voltam. Feszült vagyok, és rajtad vezettem le. – Olgának legörbült a szája. – Ígérem, igyekezni fogok, hogy jobb legyek, és megfeleljek neked. – Abban a pillanatban komolyan is gondoltam a szavaimat, az már kétséges volt, hogy miként fogom kivitelezni.
A lány egy darabig merőn bámult rám, majd szélesen elvigyorodott.
– Rendben – bólintott.
Elengedtem a kezét, és megsimogattam az arcát. Egy percig némán néztem, aztán megcsókoltam, miközben hátradöntöttem a takaróra. Próbáltam kikapcsolni az agyamat, hogy még véletlenül se képzeljek mást a csajom helyére.

2019. január 5., szombat

11. fejezet

Sziasztok! :) Először is Boldog Új Évet Kívánok! Már előbb ki akartam rakni a fejezetet, aztán máshogy alakult a napom, de mégis itt vagyok :) Fogadjátok szeretettel :)
(A fejezetben megemlítésre kerülő Rasputina (ejtsd:Raszkjúsa), a Norbit című vígjáték egyik fenomenális főszereplője :D)

11.
Bálint
„Szégyensebek.”

Éppen azon agyaltam, hogy hogyan fogom túlélni a nyaralást, amikor lementem a nappaliba. Gondoltam, hogy sétálok egyet a környéken, de ez az elhatározásom egyből elszállt, amikor megláttam a teraszon lévő hintaágyban terpeszkedő Nusit. Szerencsére ő nem vett észre, mert időben bevetődtem az egyik ajtón, amit először megláttam. Csöbörből vödörbe. A helyiség közepén álló ágy mellett éppen Adrienn pakolászott. Megállt a mozdulatban, amikor meglátott; az arcán enyhe csodálkozás és zavar ült. Nem szóltam semmit, helyette az ablakhoz siettem, és szélesre tártam. Átmásztam a párkányon, és kívülről behúztam az ablakszárnyat. Elbújtam a sövény mögött, ami a házfal mentén húzódott, majd rágyújtottam. Ezt egyelőre megúsztam. Mélyet szívtam a cigiből. Vissza se akartam menni a házba, mert sejtettem, hogy Nusi egyből betalálna. Azon agyaltam, hogyan másszak be a szobámba, hogy ne bukjak le, amikor mozgást hallottam a hátam mögül. Rémülten kémleltem a hang forrását, de nem láttam semmit. Néhány másodperc múlva, valaki váratlanul megfogta a vállamat, és rám kiáltott:
– Ipiájé, barom arcú!
– Balfasz! – néztem mérgesen Tomira, miután a haver átverekedte magát a sövényen.
– Töki, Rejtőzködés közben ne cigizz, mert elárulod magadat.
– Majdnem összeszartam magamat, te pöcs! Azt hittem, hogy Rasputina az.
Tomi teli torokból felröhögött, aztán rágyújtott. Rohadtul át tudtam érezni, a filmbeli Norbit helyzetét, csak én nem fogom feleségül venni a szörnyet. Némán cigiztünk egymás mellett, miközben a szomszéd kutyáját bámultuk.
– Figyeld! – mutatott maga elé Tomi.
– Mit?
– Ott a szuka.
Igaza volt. A ház felől, egy másik eb közeledett a kankutya felé.
– Ugye, nem fognak dugni?
A haver felhorkantott, és szívott a cigiből.
– Vagy ezt nézed, vagy a hódolódat.
– Jogos – morogtam.
A kankutya vette észre előbb a másikat. Azonnal megdermedt, aztán lihegve odaszaladt hozzá, és körbeszaglászta. A segge mögé került, majd rámászott.
– Tanuljál – röhögött fel Tomi; én is követtem a példáját, inkább kínomban.
A szuka arrébb szaladt, és rávicsorgott a kanra.
– Ezt benézte!
Ránéztem a haverra, majd elnyomtam a cigit.
– Nagyon tetszik a műsor – vigyorogtam. – Állsz már, mi?
Tomi akkorát nevetett, hogy eldőlt a fűben.
– Mit csináltok ti itt? – jelent meg mögöttünk Vivi.
– Tudtad, hogy a pasid az állatszexre gerjed? – fordultam felé vigyorogva.
A lány átbújt a sövényen, így már hárman csöveztünk a tövében.
– Persze, együtt szoktuk nézni a nyulak párzását. – Vivi ledobta magát Tomi mellé, aztán elfeküdt és a fejét a haver lábára tette, ahogy nem sokkal azelőtt én is Kamilláéra.
– Ennyi! – Tomi felemelte a kezét, mire Vivi belecsapott.
Rájuk pillantottam. A haver a lány rasztatincseit csavargatta, úgy nézett le rá. Le sem tagadhatta volna, hogy halálosan bele volt esve Vivibe. Örültem nekik, miközben fájdalmasan összeszorult a mellkasom. Amióta összejöttek, egyszer sem szakítottak, soha nem hallottam, hogy összevesztek volna akármin. Tominak egy rossz szava nem volt a lányra, két és fél év alatt. Szusszantottam egyet, aztán talpra álltam. Inkább elviselem Nusit, minthogy a szerelmeseket bámuljam, akik már el is merültek egymás szájában.
Halkan elmásztam a közelükből; szerintem észre se vették, hogy eltűntem, és ráérősen megkerültem a házat. Amikor a teraszhoz értem, azonnal vissza is ugrottam a fal takarásába, ugyanis Nusi még mindig nem tűnt el a hintaágyról. Vettem egy mély levegőt, aztán megfordultam, és mint egy kommandós, a fal mellett lopakodtam végig. Megálltam Adrienn ablaka előtt; finoman megnyomtam, de belülről bezárták. Halkan kopogtam, és vártam, miközben feszülten kémleltem körbe, nehogy Rasputina a keresésemre induljon. Rövid idő múlva az üveg túloldalán megjelent Adrienn. Kérdőn nézett rám.
– Engedj be! – kértem. Inkább szóba álltam vele, csakhogy ne kelljen a king konggal találkoznom. Adrienn gonoszul elvigyorodott, a fejét rázta. Ne csinálja már! – Engedj már be! Ne szopass!
Megkapaszkodtam a párkányban, könyörgő szemmel bámultam rá. Megint a fejét rázta.
– Adri, kérlek! – mondtam halkan. Persze, újra egy csaj, aki előtt meg kell alázkodnom. Már kezdtem hozzászokni. Miért én nyalizzak nekik? Mélyen egymás szemébe néztünk, és arra gondoltam, hogy ennek a nőnek életem végéig nyaliznék. A faszomba! Adrienn lehajtotta a fejét, majd az ablakhoz lépett és egy mozdulattal kinyitotta. Azonnal felugrottam a párkányra, onnan bemásztam a szobába.
– Kösz – morogtam. Amint bezártam magam után az ablakot, a nappaliból égtelen kiabálás ütötte meg a fülünket. A lánnyal egyszerre vontuk fel a szemöldökünket, és pillantottunk egymásra. Mi a fasz van már megint? Amikor elhagytuk a helyiséget, láttuk, hogy mindenki a nappaliban tömörült. Rómeó kitárt karral állt Diego és az ikrek előtt, mintha védené őket, Cukra meg Armi a szobájuk ajtajában álltak egymással szemben; ők balhéztak. Nem értettem, hogy miről volt szó, mert a saját nyelvükön ordibáltak. Karola gyorsan kézenfogta a kölyköket, és kiterelte a házból, Nusival együtt. Imádtam ezért.
– Hé! – kiáltottam el magamat, de nem is figyeltek rám.
Cukra villámló szemmel valamit mondott Arminak. A haver arca eltorzult, aztán megindult a lány felé, mire Cukra hátrálni kezdett; a fal állította meg. Olyan gyorsan történt minden, hogy mire észbe kaptunk, a haver ökle belefúródott a falba, pár centivel Cukra feje mellett. Rendesen lukat ütött a gipszkartonba. Tomi, Gyuri és Ákos ugrottak, hogy elrángassák a havert a felesége közeléből, én meg bevetődtem kettejük közé, amikor Cukra is támadásba lendült. Őt Vivi és Kamilla fogta le hátulról. A két idiótára néztem. Egy percre sem hagyták abba az ordítozást.
– Hé! Mindenki fogja be a pofáját! – kiáltottam én is, de megint nem figyeltek rám. – Kuss legyen már, cigányok!
Tudtam, hogy erre mind a kettő harapott. Gyűlölték ezt a szót; mindig kijelentették, hogy ők romák. Azt akartam, hogy vegyenek észre, és fogják be végre. Bejött a dolog, azonnal csend lett; villámló szemmel meredtek rám.
– Fasza! – mondtam. – Olyanok vagytok, mint a cigányok. Nyugodjatok le a picsába!
Cukra a haverra vicsorgott.
– Armandó a cigány!
Armi előre akart lépni, de Tomiék szorosan fogták. Valamit mondott a lánynak, mire Cukra is indult volna. Visszaszólt, és elölről kezdődött a vita.
– Magyarul! Magyarul ugassatok már! – ordítottam megint.
Erre újra elhallgattak, némán bámulták egymást. Cukra törte meg a csendet.
– Anyámnak igaza van. Hülye voltam, amikor kezdtem veled, te rákos!
– Devla vigye el a kurva anyádat, meg az egész családodat, veled együtt!
– Elég ebből! Mi a faszomról van szó egyáltalán?! – szóltam közbe erélyesen.
– Mondd el, hogy megcsaltál! – kiabálta Cukra.
– Mégis kivel, te szerencsétlen?!
– Én tudjam? Nem voltam ott, amikor a gádzsinál hagytad a papírjaidat! – Az arcomat a plafon felé fordítottam. Szóval még mindig erről volt szó. – Nem voltam ott, mert éppen a három pulyádra figyeltem, amit csináltál!
– Egyedül csináltam őket, baszom a szád?! Már az is az én hibám, hogy teherbe estél?!
– Miről magyaráztok? – szóltam közbe újra. – Egy gyerek nem hiba, hanem csoda! Egy kibaszott áldás! Kapjatok már észbe, basszameg! Egy család vagytok!
– Armandó leszarja ezt!
– Szopd ki a károm!
– Majd a másik bula kiszopja! – köpte a szavakat Cukra.
– Bekussolnátok végre?! – csattantam fel. Tehetetlennek éreztem magamat; nem értettem szót velük, még így sem, hogy magyarul dumáltak. – Egymás basztatása helyett, inkább beszéljetek a bajokról. Mi van veled mostanában? – fordultam Cukra felé. – Kurvára nem vagy önmagad!
– Te is ugorjá’ nekem!
Armira néztem, aztán újra a lányra.
– Rátok sem ismerek – csóváltam a fejemet. – Tudjátok, milyen baszottul szar azt hallgatni, ahogy egymást gyilkoljátok egy faszság miatt? – Komolyan Cukrára bámultam. – A nyomorult életemet teszem rá, hogy Armi nem csalt meg!
– Én is – szólalt meg hirtelen Adrienn, a szobája ajtajában. Felé kaptam a fejemet, mire a lány lassan hozzánk sétált. – Gondoljatok bele – folytatta kissé rekedten. – Együtt éltétek le az egész életeteket, soha nem kellett nektek más. Armandó miért most lépne félre? – Hallgatott, Cukra lehajtotta a fejét. – Ne csináljátok ezt egymással, kérlek! Feleslegesen veszekedtek. Cukra, emlékszel még arra, amikor anyud csúnyán megverte Armandót, mert kiállt melletted, Győzővel szemben?
Cukra csak bólintott.
– Most is megtenné! Ugyanaz a srác áll előtted, aki akkor. Nézz rá! – A lány megtette. Könny csillogott a szemében, úgy bámult a haverra. – Szeret téged. Miért nem bízol benne? Te mondtad még régen, hogy mindenkinél jobban ismered, és ez így is van. Csak te létezel a számára. Téged akart megszöktetni a családodtól, nem mást. Munkát vállalt az iskola mellett, hogy elköltözhessetek, és akkor még együtt sem voltatok. Elfelejtetted ezeket?
Súlyos csend borult ránk. Némán bámultam Adriennre. Megmentette a helyzetet, jobban beszélt, mint én. Hosszas hallgatás után Cukra valamit mondott lovári nyelven. Armi halkan válaszolt. Csak kapkodtam a fejemet közöttük. Armi megint megszólalt, sokáig beszélt, és kurvára zavart, hogy nem értettem az egészből egy kukkot se, de nem szóltam közbe; úgy éreztem, hogy békülni próbálnak. Amikor a haver befejezte a monológot, Cukrának megremegett a szája, és elbőgte magát. Kamilla és Vivi óvatosan elengedték a karját; úgy gondolhatták, hogy elmúlt a veszély. Tomiék követték a példájukat; eltávolodtak Armitól, mire én is kiléptem közülük.
A lány megtörölte a szemét, és valamit suttogott. Arminak hitetlenkedve elkerekedett a szeme. Gondoltam, hogy kérdezett valamit, mert Cukra bólintott. Tett felé egy lépést, aztán kinyújtotta a kezét, amikor Tomi újra le akarta fogni. A havert nagyon ledöbbenthette a felesége; megnyúlt az arca. Még egyet lépett előre; feszülten, ugrásra készen bámultuk az eseményeket. A lyukas falra tévedt a tekintetem. Nem akartam elhinni, hogy Armi majdnem megütötte a lányt. Kurvára örültem, amiért volt annyi esze, hogy nem tette meg. A haver megfogta Cukra arcát. Egy darabig csak nézték egymást, aztán Armi elmosolyodott, mire Cukra is. Hatalmas kő gördült le a mellkasomról, amikor összeölelkeztek.
– Mi a helyzet, hülyék? – szólaltam meg.
Armi elengedte a feleségét, és teljes testtel felénk fordult.
– Cuki terhes – jelentette be.
Leszakadt a pofám, ahogy a többieknek is. Még pislogni is elfelejtettem. Először Kamilla tért magához a sokkból, és gratulált nekik, utána Adrienn, majd Vivi. Ekkor tértek vissza Karoláék is. A lány láthatóan megkönnyebbült, hogy már vége a vitának. Mennyivel egyszerűbb lett volna, ha már előtte kiderül, és akkor nincs cirkusz, gondoltam, miközben kezet fogtam a haverral.
– Most már jár a fizetésemelés – mondta Armi vigyorogva.
Röhögtem, bólintottam, aztán komolyan ránéztem.
– Ne csináljatok ilyet még egyszer! – csóváltam a fejemet. – Pláne ne a kölykök előtt, oké? Ne kelljen ezt látniuk. Rómeó rendesen beszart tőletek. Tudod, miért.
Armi komoran bólintott. Persze, hogy tudtuk. A szerencsétlen, nap mint nap átélte a balhékat Raffael mellett.
– Na, húzzatok innen – löktem meg a havert. – Dumáljatok nyugodtan. – Armi szélesen elvigyorodott. – És, Armi! – szóltam utána, amikor vissza akart menni Cukrához. Kérdőn fordult felém. – Soha többet ne akard megütni a nődet, mert eltöröm a karodat!
A haver hevesen bólogatott.
– Ha megtenném, el is várnám!
Ő is tudta, hogy fasz volt; láttam rajta, hogy már kurvára bánta. Odalépett Cukrához, és óvatosan kirángatta a gratulálók gyűrűjéből. Körbenéztem a nappaliban, Olgát kerestem a tekintetemmel, de még mindig nem láttam. Elindultam a közös szobánk felé, de mielőtt még kinyithattam volna az ajtót, két vaskos tenyér elkapott a derekamnál, és egy laza mozdulattal megfordított.
– Csá, szépfiú! – vigyorgott rám Nusi közvetlen közelről.
Rögtön hátráltam, felkenődtem az ajtóra.
– Nem érek rá, bocs! – próbáltam hárítani.
Nusi tett egy lépést felém, és a fejem mellett megtámaszkodott. Még a szar is megállt bennem.
– Kerű’sz – morogta, miközben résnyire szűkült a szeme.
– Figyelj, szépség! Nem akarok bajt, de van csajom.
Meg akartam kerülni, de a csaj a másik kezét is a fejem mellé tette, aztán közelhajolt a nyakamhoz, és beleszippantott a fülembe.
– Úgyis megszerezlek – suttogta csábosnak vélt hangon, nekem viszont felállt a szőr a hátamon tőle. Nem akartam elhinni a dolgot. Még mielőtt menekülhettem volna, kinyílt az ajtó, én meg bezuhantam a szobába; Nusi egyenesen rám esett. Kiszakadt belőlem a levegő, könnybelábadt a szemem, úgy pislogtam fel Olgára.
– Bocs – szólalt meg éles hangon –, megzavartam valamit?
Nusi már kapott volna az alkalmon, hogy letapizzon, ám gyorsabb voltam. Egy erőteljes lökéssel dobtam le magamról, majd felugrottam és hagyatt-homlok szaladtam át a nappalin. Hirtelen el is felejtettem Olgát.
– Karola! – nyüszítettem.
– Tessék? – dugta ki a fejét a konyhából.
Hozzászaladtam, és akár egy kisfiú, a nyakába ugrottam.
– Védj meg a húgodtól! – suttogtam a fülébe. – Az előbb vetette rám magát. Dumálj vele, vagy faszom tudja, mert nem érti meg, hogy nem akarok tőle semmit.
– Beszélek majd vele, fiam, csak ne sírj.
Elhúzódtam tőle, és a mosolygó arcára néztem.
– Pedig fogok – bólogattam hevesen, aztán én is elvigyorodtam. – Jól tetted, hogy elvitted az előbb a kölyköket.
Karola elkomorodott.
– Tudom.
– Rómeó nagyon megijedt?
– Inkább ideges volt. – Ezen meglepődtem. – Gyűlöli a veszekedéseket. Nem fél közben, hanem dühös, amiért hallgatnia kell. Átragad rá a feszültség.
– Fasza srácod van!
Karolának büszkén felragyogott az arca.
– Miattad ilyen. – Kérdőn felvontam a szemöldökömet. – Tudtad, hogy te vagy a példaképe?
– Basszameg, de szar példaképet választott – röhögtem fel zavartan.
– Szerintem nem – mosolygott a lány. – Otthon faternak hív téged.
– Kurvára azt akarja, hogy én legyek a faterja. Már mondta.
– Máris lecseréltél? – lépett a konyhába Kamilla. – Vigyázz vele, nemrég még engem ölelgetett – fordult mosolyogva Karolához.
A lány azonnal elengedett, én meg megjátszott szomorúsággal lehajtottam a fejemet.
– A picsába, lebuktam – hunyorogtam fel Karolára.
– Le.
A két lány egyszerre nevetett. Karolát figyeltem, ahogy elfordult tőlem, és a hűtőhöz lépett, majd kivett belőle két sört; az egyiket nekem adta. Mélységesen boldogtalannak láttam. Faszán meggyötörte az élet, meg Raffael, aki azóta már a rácsok mögött ült. Piásan úgy elintézett a kocsmában egy embert, hogy ott maradt a szerencsétlen, Raffael meg kapott tizenöt évet. Kurvára megérdemelte. Én már azért is lecsuktam volna, hogy a lányt bántotta. Abból a feljelentésből nem lett semmi végül, csak távoltartási végzés, ami össze is jött, mert a faszfejnek fingja se volt róla, hova tűntek, nem talált rájuk, pedig egyszer még rajtam is kereste őket.
– Mikor megyünk fürdeni? – szólalt meg újra Kamilla, miután felbontott egy energiaitalt.
Megvontam a vállamat, majd kinyitottam a sört, és beleittam.
– Felőlem húzhatunk most is.
– Már órák óta itt vagyunk, de a Balcsit nem láttuk még. Megkérdezem a többieket – mondta lelkesen a lány, aztán ki is szaladt a nappaliba. Karola elhúzta a száját.
– Mi az?
– Nem akarok menni. – Kérdőn néztem rá. – Csúnya vagyok fürdőruhában – magyarázta.
Felhorkantottam. Nők...
– Miért lennél csúnya?
Karola felhúzta a hasán a felsőjét, és körbefordult. Tele volt hegekkel, amiket még Raffael csinált. Emlékeztem rá, hogyan nézett ki a lány, amikor kimenekítettük a lakásból.
– Szégyensebek.
– Ne beszélj faszságokat. Nem vagy ronda. Meg amúgy se nézi senki.
– De nem akarok akkor se – rázta a fejét határozottan, és ivott a sörből.
– Én meg akarom, hogy gyere. Haverok között vagy, nem gáz! – győzködtem, de megmakacsolta magát. – Ha kell, én cipellek le a partra.
– Nem szeretném mutogatni magamat. Ne legyél erőszakos, nem akarom! Kérlek, vigyázz te Rómeóra a vízben.
– Egy hétig leszünk itt.
– Tudom – bólintott, és ivott. – Csak Rómeó miatt jöttem, hogy nyaralhasson végre.
– Oké – emeltem fel a kezemet. – De úgyis próbálkozni fogok még, és tudod, hogy lehetetlen nekem ellenállni. – Karola harsányan felkacagott. Szélesen elvigyorodtam. – Sokszor én sem tudok magamnak – kontráztam rá. A lány visítva nevetett; a fejét a plafon felé fordította. Jó volt így látni.
– Gyertek, megyünk a partra! – jelent meg újra Kamilla az ajtóban. Ő már át is öltözött fürdőruhába. Ez gyors volt.  Épp csak annyira bámultam meg, hogy ne legyen gáz. Kurva jól nézett ki. Inkább fogtam a sört, mielőtt még ráindulok a lányra, és megkerültem, kiléptem a nappaliba. Olgát a kanapén találtam meg. Savanyú képpel fonta össze a mellkasa előtt a karját. Talán most dumálhatnánk, futott át az agyamon. Minimális lelkesedéssel odacammogtam hozzá, és leültem mellé, mire a lány tűntetően elfordította a fejét.
– Látom, haragszol még rám – kezdeményeztem beszélgetést. Olga nagyot szusszantott.
– Nagyon megbántottál ma.
Elhúztam a számat. Most kezdjek el magyarázkodni? Mondjam, hogy neki volt igaza, és én vagyok a fasz?
– Sajnálom.
– Igen? – Olga valami csoda folytán elmosolyodott. Ezen még meglepődni sem volt időm, mert folytatta: – Mackó – sóhajtott egyet –, kapsz tőlem még egy esélyt. Megengedem, hogy jóvá tedd a mai kirohanásodat. – Hitetlenkedve felvontam a szemöldökömet. – Okidoki?
Hosszan bámultam a csaj szemébe, aztán kinyitottam a számat, de kurvára nem azt mondtam, amit valójában akartam.
– Oké.
– Jaj, de szupcsi!
Olga egyből a nyakamba ugrott, és csóközönnel árasztott el. Abban a pillanatban bántam meg a döntésemet. Mi a faszért bólintottam rá a dologra? Miért basztam ki ennyire magammal? Egyből Kamilla jutott az eszembe, ahogy a kapuzárási pánikról magyarázott. Lehet, hogy igaza volt?
– Megyek, és átöltözök!
Mire kettőt pislogtam, már ott sem volt. Hirtelen Tomi lépett ki a szobából, az oldalán Vivivel. Ők is már fürdőruhában feszítettek. Kezdtem kilógni a sorból. Letettem a sört, és gyorsan bementem a szobába, hogy felkapjam a gatyámat, majd Olgával együtt visszaültünk a kanapéra, onnan figyeltük, ahogy a többiek megérkeztek, Nusival együtt. Akkor bántam rohadtul, hogy nem vagyok vak. Legszívesebben kikapartam volna mind a két szemgolyómat a helyéről. Az alsója nem is látszott a hasától; a combja összeért középen, pedig még terpeszben is állt a helyiség közepén. Nem zavartatta magát, le se szarta, hogy mindenki szörnyülködve, tátott szájjal bámult rá. A ruhája is leopárdmintás volt, a változatosság kedvéért.
– Na, dzsalunk má’? – türelmetlenkedett.
– Még Adriékat várjuk – válaszolta Tomi.
Meg sem lepődtem azon, hogy a hülye betegen akart jönni, de ez amúgy sem az én bajom. Végignéztem a társaságon; Nusihusi ellensúlyozta a többi lányt. Tele vagyunk dögös csajokkal, állapítottam meg jókedvűen. Lesz min legeltetnem a szemem, persze titokban. Ittam a sörből, aztán Adrienn ajtaja felé pillantottam, ami akkor nyílt ki, és megjelent a küszöbön a lány, nyomában Petivel. Mi a picsa? Azonnal félrenyeltem. Olga veregetett hátba, nehogy ott fulladjak meg. Kicsit se volt feltűnő, ahogy a kanapén görnyedve köhögtem könnyes szemmel. Tomi lehajtotta a fejét, és megmosolyogta a szőnyeget. Kurvára nem találtam viccesnek a szitut. Adriennen ugyanaz a fekete gönc volt, a fehér playboynyúllal az elején, mint az álmomban. Ez nem lehet igaz!