2019. június 29., szombat

37. fejezet

37.
Bálint
” Gyűröttek, összeragasztottak, de mégis teljesek.”

Másnap rohadt későn keltünk, mivel már világosodott, amikor elaludtunk. Most sajnáltam, hogy Kamilla máris visszarepült németbe, mert jól jött volna a segítsége; helyette elcipeltem magammal Vivit. Adrinak bekamuztam, hogy sürgős dolgom akadt a boltban. Hétvégén. Nem baj, kimagyaráztam valahogy. Nem volt nehéz dolgom, a csaj kanyar nélkül elhitt volna mindent, annyira elvarázsolódott.
– Sietek – ígértem, miután szájon csókoltam, aztán kiléptem a folyosóra.
Tényleg siettem, kapkodtam a lábamat. Hatalmas vigyorral a képemen kopogtam Tomiék ajtaján, majd választ se várva benyitottam a lakásba.
– Csá! – kiáltottam el magamat az üres előszobában.
– Öt perc! – hallottam meg Vivi hangját a hálóból, aztán Tomiét.
– Inkább kettő!
Felröhögtem, és bementem a konyhába. Kinyitottam az ablakot, a párkányra könyököltem, aztán rágyújtottam. Eszembe jutott, amikor a haver először találkozott Vivivel. Véletlenül futottunk össze egyik este, miközben szórakozóhelyek után kajtattunk a városban; a lány éppen Rárót sétáltatta. Felismert, és odakiáltott nekem:
– Dagadt!
Felkaptam a fejemet, majd körbenéztem; meresztgettem a szememet a sötétben, kerestem a hang forrását. Vivi két karral integetett, aztán fogta a bernáthegyit, és odaszaladt hozzánk.
– Csá! – köszöntem, miközben megöleltem. – A haverom, Tomi – böktem a mellettem ácsorgó Tomira.
– Szia, Vivi vagyok – nyújtotta a kezét barátságosan a lány. Tomi csak némi fáziskéséssel fogta meg; egy percre lefagyott, ahogy végigmérte. – Bálint unokatestvére – tette hozzá Vivi.
– Szia – nyögte zavartan, és gyorsan elrántotta a karját, mintha tűzhöz nyúlt volna.
Vivi féloldalas mosolyra húzta a száját, ő is megnézte magának a csávót, aztán felém fordult.
– Mit kerestek itt?
– Diszkót – vontam vállat.
– Itt? – mutatott körbe a lakótelep kellős közepén. – Itt nincs semmi.
– Nem tudtuk, csak úgy elindultunk. Adjál már tippet!
Vivi felvonta a szemöldökét, majd elvigyorodott.
– Az ágyban lenne a helyed ilyenkor.
– Menj már a faszba! – röhögtem fel. – Ja, igen. Ha már itt vagy, veszel nekünk piát?
A lány hátravetette a fejét, úgy kacagott rajtunk. Tomira sandítottam, aki megbabonázva bámulta, majd elkapta a tekintetét, amikor Vivi újra ránk nézett.
– Kis taknyosok! Biztos nem veszek nektek alkoholt! Beengednek egyáltalán titeket a diszkóba?
Karbafontam a mellkasom előtt a kezemet.
– Már tizenhat vagyok, nem óvodás.
– Tizenhat – ismételte vigyorogva, még bólogatott is hozzá. – Hogy oda ne rohanjak. Már megint elszöktél, mi? Anyád nem tudja, hogy itt vagy. – Most én húztam féloldalas mosolyra a számat, megráztam a fejemet. – Kis szar! – nevetett újra Vivi. Tomi felhorkantott, mire a lány ránézett. – Mi az? Te is kis szar vagy.
Tomi azonnal lehajtotta a fejét, és a cipője orrát tanulmányozta inkább.
– Ne csináld már! – szólaltam meg könyörgően. – Segíts!
Vivi a homlokát ráncolta.
– Megint vadászni akarsz, mi?
– Mi mást? – vigyorodtam el, ő meg rosszallóan megcsóválta a fejét. – Hétvége van, vadászidény.
– Meghalok rajtad! – mosolygott Vivi. – Na, mindegy. Úgyis kinövöd. – Kétkedő képet vágtam, a lány pedig gondolkozva nézett egy darabig, amíg Ráró tüzetesen körbeszaglászta Tomit. A srác óvatosan kinyújtotta felé a kezét, a kutya meg belenyomta a tenyerébe a hatalmas fejét. – Kedvel téged – jegyezte meg Vivi.
Tomi felpillantott rá, aztán kihívóan megszólalt:
– És a gazdája?
Döbbenten kaptam oldalra a fejemet; még a nyakam is belereccsent. Vivi enyhén gúnyosan nézett vissza a haverra.
– Rossz ajtón kopogtatsz, kisfiú. – Finoman megnyomta az utolsó szót. – Van barátom, az az egyik, a másik meg, nem kezdek gyerekekkel.
– Nem vagyok gyerek! – ellenkezett Tomi.
– Hát persze – mondta Vivi úgy, mintha egy ovishoz beszélne, aztán felém fordult. – Nem bánom, segítek nektek, de anyádnak egy szót se!
Fülig ért a szám, hevesen ráztam a fejemet. Ezek után beszerezte nekünk a piákat, és elmagyarázta, hogy merre keressük a legközelebbi szórakozóhelyet.
– Az unokatesóm tabu! – néztem szigorúan a haverra, miután elköszöntünk Vivitől. – Értve vagyok?
– Aha, vágom – bólintott mogorván Tomi.
– Megverlek, ha ráhajtasz!
– Bazd meg! Mondtam, hogy értettem, nem?
Tomi tök rosszkedvű lett, és ez akkor sem változott, amikor beléptünk az egyik diszkóba. Becsempésztük a piákat, mert bent minden kurva drága volt, majd beültünk az egyik sarokba, onnan nézelődtem a táncolók között. Gondoltam, szerzek neki csajt, hogy jobb kedve legyen. Sorban mutattam rá a dögös bigékre, de mindegyikre csak fintorgott.
– És az? – böktettem a fejemmel, egy viszonylag alacsony, de jó seggű csajra. Hosszú, vörös haja a háta közepéig ért, és úgy ringatta a csípőjét, hogy már a nézésétől elszédültem. Tomi arra is csak a fejét csóválta. Megvontam a vállamat, kiittam a maradék pálinkát, majd felkeltem mellőle. – Akkor majd én.
Ahogy cigiztem az ablakban, és visszaemlékeztem arra az estére, elhúztam a számat. Nem is volt jó, Tomi nem hagyott ki semmit, én viszont gondolatban behúzhattam egy strigulát a rossz dugásokhoz, hiába nézett ki rohadt jól a csaj. A haver úgy megzuhant, hogy Vivi lepattintotta, ráadásul pasija is volt, mintha egy világ dőlt volna össze benne. Akkor még nem is gondolta, hogy egy hét múlva újra találkozni fognak. Féloldalas mosolyra húztam a számat. Még mindig nem vertem meg, amiért ráhajtott; ezt megúszta a kanos.
– Hallod? – szólalt meg mögöttem Tomi. Összerándultam, megijesztett.
– Mi van?
Megállt mellettem, zihált, aztán remegő kézzel kihalászott egy szál cigit a dobozból.
– Adjál már tippet! – Hallgatott, rágyújtott. – Hogy húzzam el a szexet, hogy legalább a fél óra meglegyen? – Felhorkantottam, még a cigit is félreszívtam. – Nem vicces, hülye! Amióta gumi nélkül toljuk, nagyon nem megy. Túl jó, én meg túl hamar lövök.
Teli torokból felröhögtem, Tomi pedig a vállamba bokszolt, amitől rendesen elzsibbadt a fél karom.
– Együttérzést, Töki!
– Nem vágom – szólaltam meg, miután kinevettem magam. – Két és fél éve vagytok együtt. Eddig nem volt gáz?
– Nem ennyire. De azért a néhány perc, elég cink, nem? Ma mondjuk negyed óra volt, de megszenvedtem azzal is. – Szívott a cigiből, aztán folytatta. – Amíg gumival csináltuk, nem volt para, mert az tompított valamennyire, de így csupaszon rohadt durva. – Döbbenten bámult rám. – Volt olyan is, hogy már akkor majdnem elsültem, amikor beraktam.
Megint röhögtem, nem bírtam ki.
– Verd ki előtte. Volt, amikor én is azt csináltam.
Tomi rám mutatott, mintha valami nagy életbölcsességet mondtam volna.
– Azt még nem próbáltam.
– Pedig rohadt egyértelmű. Én adjak észt? Nekem sincs.
Ezen egyszerre röhögtünk fel.
– De ezt hogy oldjam meg? Amikor rám mászik, akkor kiugrok alóla, és bejelentem, hogy: bocs, elmegyek matyizni, aztán csinálhatjuk. Vagy mi?
Megint nevettünk; alig kaptam levegőt.
– Mi az? – lépett a konyhába Vivi, mire még jobban röhögtem. Rendesen sírtam, a párkányba kapaszkodtam. Tomi is hasonlóképpen nézett ki, bár mondjuk esélyes, hogy ő kínjában nevetett.
– Geci, nem bírom! – nyögtem, és kihajítottam az ablakon a csikket.
– Az a gáz, hogy én se – mondta Tomi, mire újult erővel robbant ki belőlem a nevetés. A párkányt csapkodtam.
– Na jó, kimegyek – szólalt meg néhány perc után Vivi. – Az ajtónál megvárlak, dagadt.
– Máris elmész? – fordult felé Tomi.
Most már csak tátogni tudtam; félő volt, hogy ott helyben megfulladok.
– Vártam pár percet, most már nekem is el lehet menni – válaszolta a lány.
Ennyi, kikészültem a beszólástól. A könnyeimet törölgetve sarkon fordultam, és ott hagytam őket. Feldobták a napomat, pedig amúgy se volt szar kedvem. Szinte görcsölt az arcom a sok vigyorgástól. Végül én vártam meg az ajtóban Vivit.
– Hova megyünk, vigyori? – kérdezte, amikor megjelent a folyosón, Tomival a nyomában.
– Gyűrűt venni – jelentettem nagy büszkén.
– Már megint?
– De most nem potyára! – Mind a ketten kérdőn bámultak rám. – Este megkértem Adri kezét, és igent mondott – újságoltam lelkesen. De kurva jó érzés volt kimondani!
Vivi eltátotta a száját, aztán felnevetett, és a nyakamba ugrott. Majdnem annyira örült, mint Adri. Tomi szélesen mosolygott, majd ő is odasétált hozzám, és kezet fogtunk.
– Végre – csak ennyit mondott.
Ekkor Vivinek megcsörrent a mobilja. Miután a kijelzőre pillantott, rám nézett.
– Adri az.
– Nem vagyok itt! – mondtam gyorsan. A lány cinkosan bólintott, aztán fogadta a hívást.
– Szia! – Hosszan hallgatott, mosolygott, és a szája elé tette az ujját, jelezve, hogy maradjunk csendben; kihangosította, így a folyosót betöltötte Adri hangja.
– ... és képzeld, igent mondtam! – hallottam a mondat végét. – Azt hittem, hogy rosszul hallok, azt hittem, hogy csak hülyéskedik. Szoktak szar poénjai lenni. Sokkolt a dolog, hirtelen nem tudtam, hogy mit mondjak, minden gondolat kiszállt a fejemből ahogy megkérdezte, aztán meg... Itt vagy még? – szakította félbe a szóáradatot, aminek amúgy rohadtul nem volt semmi értelme, de jó volt hallgatni, milyen lelkesen magyarázott.
– Itt vagyok, hallgatlak – mondta Vivi.
– Szóval mindent elfelejtettem, aztán meg a szemembe nézett. – Adri nagyot sóhajtott. – Gyönyörű smaragdszemei vannak! Egész nap elnézegetném. Tudod, elsősorban a szemeibe lettem szerelmes. Abba az őszinte, csillogó nézésébe. – Megint sóhajtott, és hallottam, hogy a háttérben reccsent a kanapé. Biztos lefeküdt rá. – Tegnap együtt raktuk vissza a csillagokat a mennyezetre. Újrakezdtünk. Olyanok vagyunk, mint a csillagok. Gyűröttek, összeragasztottak, de mégis teljesek.
– Ó, ez nagyon jó szöveg volt! – lelkendezett Vivi. – Mintha az egyik karakterem mondta volna.
– Az a karaktered szerelmes? – Kihallottam a hangjából, hogy mosolygott. – Mert én igen. Nem mondom azt, hogy először, mert ez már a második, hogy így belezúgtam újra. Először akkor volt, amikor összejöttünk. Sőt, már előtte! Jaj, de bonyolult – kuncogott. – Hogy mondjam? Jó, mindegy, akkor úgy mondom, hogy először vagyok szerelmes. Érted?
– Értem. – Vivi is mosolygott.
– Azt mondta, hogy már két éve is meg akart kérni, csak nem merte. Erről te tudtál?
A lány rám pillantott, mire bólintottam.
– Tudtam – felelte Vivi.
– Nem értem, hogy miért nem merte. Tudom, hogy előtte már beszéltünk erről, és mondtam neki, hogy egy időre hagyjon ezzel békén, de aztán megváltozott a véleményem. Két éve is igent mondtam volna neki, ebben holtbiztos vagyok! – Döbbenten pislogtam a mobilra. Jókor tudom meg, gondoltam. – Mennyivel jobb lett volna! Akkor nem hagytam volna el! Soha, soha, soha nem hagytam volna el! Kamillának már mondtam. – Adri újra kuncogott. – Együtt visítottunk a telefonban. Nagyon aranyos volt. Vivi, én vagyok a legboldogabb ember a világon! Az én kis Gömböcöm! Imádom!
– Hallom – nevetett Vivi, én meg zavartan mosolyogtam.
– Már most hiányzik, pedig csak fél órája ment el. Tudod, hogy mire gondoltam? Neked már mondtam az áthelyezést?
– Nem.
– Vissza akarom magamat kérni Bálint miatt. Az előtt döntöttem el, mielőtt előadta azt a botrányos Tankcsapda számot. – Adri felnevetett. – Nem tudtam még, hogy mi lesz kettőnkkel, de miatta vissza akartam jönni. Istenem! Amikor rosszul lettem, annyira édes volt, ahogy nyugtatott, simogatott, puszilt. Ő az egyetlen ember, aki fél perc alatt hatni tud rám, minden téren. Jaj, te! Este együtt voltunk, az is iszonyat jó volt!
Elvigyorodtam és büszkén kihúztam magamat. Vivi nevetett.
– Na, mindegy, ezzel nem fárasztalak, csak eszembe jutott. – Adri is nevetett. – Ott tartottam, hogy vissza akarok jönni. Viszont, ha nem bólintanak rá a fejesek, akkor felmondanék. Ezen gondolkoztam reggel, de még nem biztos. Majd elválik, hogy mi hogyan lesz, de az biztos, hogy ezt a kapcsolatot nem hagyom veszni! Tudod, hogy mi a rossz? Ha megcsalna, megbocsátanék neki. Azért remélem, hogy nem lesz ilyen, de képtelen lennék elengedni. Nem érezném magamat teljesnek nélküle, nem tudnék rá haragudni, akármit csinálna. Persze, akkor rohadt dühös lennék, és megverném – nevetett –, de hosszútávon nem tudnék. Vivi, én nagyon szeretem ezt a fiút! – Megint sóhajtott. – Nem tudom, mikor ér haza. De rossz! Úgy hiányzik! Mi lesz velem kint nélküle? El kéne rabolni – kuncogott. – Felcsempészem a repülőre, előtte elkábítom, aztán Németországban térne magához. Szerinted értékelné?
– Biztosan! – kacagott fel Vivi. Majdnem én is elröhögtem magamat.
– Igen, biztosan. Bezárnám az ajtót, majd megkötözném, hogy ne tudjon elszökni. – Adri jóízűen nevetett. – Ha ezt hallaná, tuti tetszene neki a dolog, és lenne egy perverz megjegyzése a megkötözésre.
Változatlanul vigyorogtam. Hajjaj! Lenne!, gondoltam jókedvűen.
– Ismered – mondta Vivi.
– Nagyon is! Mondtam, hogy több, mint egy hete rám írt Peti?
– Ezt sem.
– Bocsi, mostanában el vagyok varázsolódva. Szóval írt, de annyira szánalmas volt, aztán Bálint jól helyrerakta, én meg tiltottam. Először próbált nyalizni, de valami nagyon nevetséges módon, utána meg már szidott agyba-főbe. Olyan szinten nem tudott érdekelni, hogy az valami hihetetlen. Szegény Bálint meg felhúzta magát rajta, de aznap ő is engem. Direkt a kedvenc kajáját csináltam, bevittem neki, és olyan tuskó paraszt volt, képzeld el. Hazáig bőgtem miatta.
– Miért? – Vivi a homlokát ráncolta, és felnézett rám. Elhúztam a számat, aztán lehajtottam a fejemet.
– Hát, alig beszéltünk, éreztem rajta, hogy nem akar, vagy nem tudom. Aztán evés közben, hátul a raktárban rám mozdult, de csak azért, hogy jobb kedve legyen. Fel akart használni, hogy ő jobban érezze magát. Megbántott, de nem lényeges igazából, mert utána normális volt. Tudod, mondtam, hogy nem tudok rá sokáig haragudni. Rossz napja volt, én is jártam már így, megértettem. Ó, jaj! Főzök teát, és teljesen elfelejtettem. Most mennem kell. Bocsi, hogy így rád zúdítottam mindent, és alig hagytalak szóhoz jutni.
– Nem baj, majd legközelebb én csinálom ezt.
– Megbeszéltük – nevetett Adri, majd elköszöntek egymástól. Vivi eltette a mobilt, és Tomival együtt rám mosolyogtak.
– Mi van? – Nekem is fülig ért a szám, széttártam a karomat. – Szeret a csajom, nem tehetek róla.
– Szeret? Rajong érted.
– Jól befűzted – mondta Tomi. – Már nem szabadulsz tőle.
– Szerinted akarok? – tettem fel a költői kérdést. – Ilyen lelkesnek akkor hallottam utoljára, amikor megkapta a melót. Faszt! Még akkor sem. Kibaszottul jó érzés – vallottam be.
– Azért, nehogy elbőgd magadat – röhögött a haver.
– Majd ha nem látjátok – poénkodtam. – Na, húzzunk gyűrűt venni, ennek a hülyének.
– Csak utánad, smaragd szemű herceg.
Felhorkantottam, aztán kinyitottam az ajtót. Intettem a havernak, majd Vivivel együtt elhagytuk a lakást; felpattantunk a motorra, és elrobogtunk a Lurdyhoz. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szoptam le magamat, amikor megláttam a gyűrűk árát, de aztán eszembe jutott a lány, és az, ahogyan rólam áradozott a telefonban, így a régi kőművesfizumnak majdnem a dupláját hagytam ott egy aranykarikáért. Az eladó kishíján segget csókolt nekem, miközben egy szívalakú dobozba rakta; magában talán még imát is mondott, hogy ennyi pénzt szedett az üzletnek. Voltam én uram, Adri meg egy szerencsés hölgy.
Viszont annak örültem, hogy Vivit hoztam magammal; rohadt szép gyűrűt választott. Nem tartottam csicsásnak, de olyan semmitmondónak se; pont ideálisnak gondoltam, egy kicsi kővel a közepén, dupla körbe rakva. Halvány minta futott végig rajta, amiről rögtön a tündeírás jutott az eszembe, az egy gyűrűről. Magamban elvigyorodtam. Adri lesz a gyűrűhordozó, a kis hobbit. Alig vártam, hogy odaadhassam neki.
Amint hazavittem Vivit, siettem is vissza a lakásba. A pincébe vittem az Mz-t, és megakadt a szemem a Kawasakin. Féloldalas mosolyra húztam a számat. Nem hiszem el, hogy Adri képes volt ezzel fotózkodni, gondoltam. Sokkal dögösebbnek láttam, mint akármelyik puncist, akiket letöltöttem a gépre; ki is töröltem azokat a fotókat néhány napja. Nem volt rájuk szükségem, amikor a monitorról egy mérföldekkel jobb, természetesebb csaj nézett rám.
Rég voltam már ennyire nyugodt, mint aznap, ahogy felsétáltam a harmadikra. Az ajtó előtt megtorpantam, ugyanis a lakásban olyan hangosan szólt a zene, hogy rendesen kihallatszott a folyosóra. Már vártam, mikor jönnek ki a szomszédok céklavörös fejjel, hogy halkítsa le. Mellé még énekelt is.
„Boldog vagyok én te veled, néked adom a szívemet!”
Vigyorogtam, majd benyitottam. Nem vette észre, amikor becsuktam az ajtót; éppen a nappali közepén táncolt, nekem háttal. Nekidőltem az ajtófélfának, és a zsebembe csúsztattam a kezemet; megmarkoltam a szívalakú dobozt.
„Az én szívem boldogabb, ha látom az arcodat” – kornyikálta rohadt hamisan a lány. – „Ha meglátom az arcodat. Nincs én nekem semmi másom...” – Felém fordult, és szélesen elmosolyodott, aztán rám mutatott. – „... te vagy az egész világom. Te vagy az én világom!”
Elém táncolt, aztán megfogta a kezemet, és a nappali közepére vonszolt. Körbeugrált, amíg el nem kaptam a derekánál, és hozzásimultam hátulról. Hátranyújtotta a karját, átkarolta a nyakamat, miközben vigigsimítottam a testén. A mellkasomnak dőlt, majd felém fordította a fejét, és lesmárolt. Először hevesen, aztán egyre lassabban, tele érzelemmel. Azonnal kitörölt mindent az agyamból, még a kétszázötven ezres gyűrű árát is. Szorosan öleltem, és csak csókolóztunk hosszú perceken keresztül. Rajta kívül, talán senkit nem csókoltam ilyen lassan, és kitartóan. Általában a felénél meguntam a dolgot, ezért hamar megszakítottam, most azonban eszembe se jutott elengedni. Már a harmadik zeneszám is véget ért, amikor elhúzta a fejét, és nagy szemmel pislogott rám közvetlen közelről. Vivinek igaza volt, rajongott értem, állapítottam meg, ahogy a csillogó, barna szempárba néztem, és a kipirult arcra. Esélyes, hogy ő jobban meg fogja szenvedni a külön töltött időt, mint én?, futott át az agyamon a gondolat. Abban a pillanatban úgy nézett ki, mint aki meghalna, ha nem lehetne velem.
– Szeretem a szádat – hunyorogtam rá, mire szélesen elmosolyodott.
– Én is a tiedet.
– A hatvankilenc nekünk lett kitalálva.
Adri felkacagott.
– Hülye!
Ellépett tőlem, majd kikapcsolta a zenét, közben megigazítottam a boxszeremet; kényelmetlenül szorított, de már percek óta.
– Mi volt a boltban? – fordult felém a lány.
– Nem ott voltam.
Adri zavartan nézett, a homlokát ráncolta.
– Nem azt mondtad, hogy oda mész?
– Kamuztam.
– Akkor hol voltál?
Adri komoran bámult, én meg elvigyorodtam. Ha nem mondom el azonnal, hol voltam, akkor képes a torkomnak ugrani, gondoltam, és valamiért mulattatott a dolog.
– Egy lánnyal voltam a Lurdyban. – Adrinak megvillant a szeme, de nem mondott semmit, várta a folytatást. Benyúltam a zsebembe, majd közel léptem hozzá. – Csukd be a szemed. – Értetlenül pislogott, de amikor megismételtem, eleget tett a kérésemnek. – Ne less! – szóltam rá. Előszedtem a tokjából a gyűrűt, aztán megfogtam a kezét, miközben azon imádkoztam, hogy jó legyen rá. Felhúztam az ujjára, mire zavartan elmosolyodott, még el is vörösödött.
– Nézhetek? – szólalt meg szinte suttogva.
– Várj, még letolom a gatyámat, hogy meg tudd köszönni.
Adri teli torokból felnevetett, és kinyitotta a szemét.
– Paraszt.
Szélesen elvigyorodtam, majd elengedtem a kezét. Adri lepillantott, majd eltátotta a száját.
– Itt a doboza is – nyomtam a kezébe a tokot –, nehogy eltűnjön.
Úgy vette el tőlem, mintha félálomban lett volna, aztán akkora szemmel nézett rám, akár egy mangafigura. Úgy tűnt, sokkoltam a gyűrűvel; percekig nem szólalt meg.
– Gyönyörű – nyögte nagy sokára. – Köszönöm! – Megremegett a szája, mély levegőt vett; nagyon igyekezett, hogy ne bőgje el magát. – A lány pedig...?
Elröhögtem magamat.
– Rohadtul érdekel, mi? – Adri halványan elmosolyodott. – Vivivel mentem – mondtam, mire Adri zavartan nevetett.
– Már kezdtem ideges lenni.
– Ennyire nem bízol bennem?
– Nem erről van szó – motyogta lehajtott fejjel. – Csak érzékenyen érintett, hogy egy másikkal lánnyal voltál.
– A rokonommal – pontosítottam.
– Nem tudtam.
A vállára tettem a karomat, és komolyan ránéztem.
– Ne szarjál már, nem kell más.
– Tudom, csak néha elfelejtem.
Erre nem mondtam semmit, csak megsimogattam az arcát; most én smároltam le őt.
Ezek után a lány, úgy bánt velem egész nap, mintha valami kiskirály lennék. Ennyire még soha nem kényeztetett el senki. Csinált kaját, kiszolgált; egyből ugrott, ha megnyikkantam. Élveztem a helyzetet, kíváncsi voltam, meddig megy el. Feldobtam az ötletet, hogy nézzünk pornót. Eddig egyszer sem ment bele; arra hivatkozott, hogy vagy egyedül nézi, vagy sehogy. Igazából nem is akartam nagyon, csak teszteltem. Adri felvonta a fél szemöldökét, gondolkozott egy darabig, majd kijelentette, hogy jobban szereti csinálni, mint nézni, és mire kettőt pislogtam, már előttem térdelt. Ügyesen kihúzta magát alóla, de rohadtul nem panaszkodtam, miközben belemarkoltam a hajába. Egyre jobban alakult a kapcsolatunk. Egy férfinek se volt ilyen jó dolga, mint nekem.
Adri szolgalelkűsége vasárnapra is kitartott, és amikor nekiállt a fürdő takarításának, már én szóltam rá, hogy ennyire ne nyalja már a seggemet, nem kell. Zavartan tette le a borzas fejű fogkefét, amivel a fugát sikálta néhány perccel azelőtt, pedig nem is volt retkes a fal. Szerintem, ha megkértem volna, hogy ugorjon ki az ablakon, azt is megtette volna.
Kihasználtuk az utolsó napunkat; filmeztünk, játszottunk; először a Gazdálkodj okosannal, aztán egymással. Olyan szinten kikészített, hogy a végén már el sem ment egyikőnk se.
– Mazsola vagyok! Nem bírom! – panaszkodtam fennhangon.
Hátradőltem a kanapén, Adri meg felnevetett az ölemben.
– Nem baj, tűrjed, mert utána ki tudja, mikor találkozunk újra.
Elhúztam a számat, igaza volt. Este már repült is vissza a halál faszára; addig még volt bő három óránk. Megmarkoltam a seggét, és magamra húztam. Addig kell szexelni, amíg lehet. Leszartam, hogy már fájt, égett a farkam; majd helyrejön pár hónap alatt. Adri megígérte, hogy kábé két hónap múlva megpróbál újra eljönni.
Megdumáltunk mindent, szabályokat fektettünk le; mindenképpen szólunk a másiknak, ha már nagyon nem bírjuk külön, bár én egyre biztosabb voltam magamban. Ha beledöglök, akkor sem dobom, csak azért, hogy szabadon dughassak. Kurvára nem ért annyit, inkább szenvedek, várok rá.
Amikor kivittem Adrit a reptérre, nem voltam olyan szarul, mint múltkor, talán azért, mert nem szakítottunk, és tudtam, hogy visszajön hozzám. Ő viszont nem nézett ki túl jól. Folyton a szemét dörzsölgette, amíg dumáltunk a motor mellett, egymás kezét fogtuk.
– Nyugi van! – simogattam a kézfejét. – Túléljük. Nem a világ végére mész.
– Csak majdnem – motyogta.
– Faszt! – ráztam a fejemet. – Nem lesz gáz, ne fossál már! Nem akarom, hogy ilyen legyél. Mosolyogj! – Adri megpróbálkozott egy mosollyal. – Hát ez mi volt? – röhögtem fel. – Mintha éppen szarni készülnél.
– Igazából pisinem kell.
– Már megint? Hugyoztál, amikor elindultunk.
– Mostanában valami fura. Sokat pisilek, kicsit fáradékony vagyok, hiába iszom az energiaitalokat.
– Na, ott a válasz – mutattam rá. – Sokat vedelsz.
– Hangosabban. Az a nő ott az út túloldalán nem hallotta tisztán, hogy sokat vedelek – nevetett fel a lány, mire elvigyorodtam.
– Nem bírom már pénzelni a piálásodat – emeltem fel a hangomat, mellé színpadiasan rosszalló képet vágtam. Néhány járókelő érdeklődve felénk fordult. – Mindenhol szétszóród az üres üvegeket a lakásban! Most is be vagy állva, mi? Nem, hiába fűzöl, nem veszek neked pálinkát! Az a két literes kannás nem volt elég, amit indulás előtt benyomtál? Persze melózni nem akarsz elmenni, csak piálsz egész nap!
Adri hátravetett fejjel kacagott, az emberek meg kikerekedett szemmel bámultak ránk.
– Köszi – mosolygott. – Mindig leégetsz. Most mindenki alkoholistának néz.
– Ki nem szarja le, hogy mások mit gondolnak?
– Igazad van – bólintott határozottan, majd elengedte a kezemet, és hirtelen átölelte a nyakamat, szorosan hozzám bújt.
– Mindig igazam van – mondtam, miközben a hátát simogattam.
– Bálint, ígérd meg, hogy nem fogsz bántani – szólalt meg néhány perces hallgatás után.
– Ez most, hogy a faszomba jött ide?
– Ettől félek a legjobban.
– Nem kell paráznod, mondtam, hogy nem lesz gáz.
– Bízni akarok benned, de rettegek, hogy elcseszed, és csalódni fogok.
Eltoltam magamtól, és komolyan bámultam rá; Adri szomorúan pislogott vissza.
– Nem foglak győzködni, mert kurvára felesleges – jelentettem ki határozottan. – Ha nem érzed, hogy mennyire szeretlek, az a te bajod.
– De érzem.
– Akkor meg fogd be, és ne agyalj faszságokon! Nem azért vettem gyűrűt, mert annyi lóvém van, hogy nem tudok vele mit kezdeni. Komolyan gondolom veled, nem akarom elbaszni. Nem ígérek semmit, így kell bennem megbíznod.
Adri csak bólintott, aztán újra megölelt. Tíz perc elteltével elköszönt tőlem; alig akarta elengedni a kezemet. Az utolsó pillanatig szorongatta az ujjaimat, és olyan kétségbeesetten nézett, mintha a halálsorra készülne belépni, a reptér épülete helyett. Én sem repestem a boldogságtól, de lényegesen nyugodtabb voltam, mint ő. Addig húzta az időt, hogy a végén majdnem lekéste a gépet. Amikor eltűnt a szemem elől a gurulós bőröndjével, arra gondoltam, hogy most talán jobban szerethet, mint két éve, amikor együtt voltunk. Már leszartam, hogy az exe a közelében lakik, és hogy majd találkozni fognak a költözés miatt, mert tudtam, hogy nem dugna félre, és senkiért nem cserélne le.
Nyugodt szívvel rúgtam be az MZ-t, és hajtottam el a helyszínről.

36. fejezet

Sziasztok! :) Amint ígértem, az utolsó két fejezetet egyszerre rakom fel, aztán egy kis szünet következik, a harmadik, befejező rész előtt :) Minden véleményt szívesen fogadok, akár a szereplőkről, akár a történetről! :) Jó olvasást kívánok hozzá! <3


36.
Bálint
„Hozzám jössz, kistigris?”

Olyan hamar eltelt az egy hét, hogy szinte észre se vettem. Amíg én melóztam, Adri kihasználta a Pesten töltött idejét, megfogadta a tanácsomat, lejárt edzeni Andrishoz, Tomival együtt. Ehhez ragaszkodtam; egyedül nem mehetett sehova. Örültem, amiért lefoglalta magát; láttam rajta, hogy kezdett visszajönni az életkedve és a határozottsága. Folyton elújságolta, hogy Andris megdicsérte, azt mondta, hogy szépen fejlődik. A hét közepén én is bementem az edzőterembe, és szóltam a csávónak, vigyázzon a lányra, főleg a bordája miatt. Igaz, hogy Adri már kevesebbet panaszkodott miatta, de teljesen még nem jött helyre.
– Ne parázz, vigyázok rá – mosolygott Andris. – Láttam, hogy csúnyán néz ki, de nem mondta el, miért. – Nagy vonalakban vázoltam neki a történteket, mire grimaszolt. – Bazd meg – kommentálta a dolgot.
– Ja – bólintottam mogorván. – Kibaszottul féltem, ezért mondom, kurvára figyelj oda rá!
– Nyugi van! – emelte fel a kezét védekezően Andris. – Nem úgy edzem, mint régen téged. Nem vagyok hülye, tudom, hogyan kell a csajokkal bánni. Ráadásul ő még fizet is, szóval kiemelt helyen van.
– Fizet?
– Igen – bólintott vigyorogva. – Nem úgy, mint te. Tőled egy árva fillért nem láttam soha.
– Nem is kértél.
– Mert haverok vagyunk.
– Ha akarod, én is adhatok lóvét – húztam féloldalas mosolyra a számat, mire Andris felröhögött.
– Csak vicceltem. Nem kell a pénzed. Amúgy is szoktál hozni kaját, az elég. – Mind a ketten nevettünk. – Egyébként szívós barátnőd van. Nem nyafog, vinnyog, hanem elszántan csinálja, amit kell. Tökre hasonlít rád, erősödött is. Rengeteg feszkó, düh van benne, az hajtja. Büszke lehetsz rá.
Szélesen elmosolyodtam.
– Az vagyok! – Még ki is húztam magamat, mintha engem minősítettek volna.
– Ha már itt vagy, nem jössz egyet bokszolni? – bökött a ring felé a fejével.
– Esélytelen. Megyek haza. Csak beugrottam dumálni.
Amikor hazaértem, Adri jókedvűen takarított a konyhában. Szegényt meg is ijesztettem, mert a háta mögé lopakodtam, aztán átkaroltam a derekánál. Felsikított, és majdnem leütött a seprűvel. Jól lebaszott, hogy ilyet ne csináljak soha többet, de egy csók után hamar megbékélt.
Éreztem az ágyékomban, hogy már egy hete nem szexeltünk. Én akartam volna, minden este próbálkoztam is, de Adri nem volt benne partner. Nem nyaggattam ezzel, bár egyre ingerültebbé váltam emiatt, de meg akartam neki mutatni, hogy kibírom dugás nélkül is, meg amúgy sem akartam a történtek után ilyennel csesztetni. Inkább csak cukimukin ölelgettem, és nyaltam neki; melóztam a szexért, ami aznap este meg is hozta a gyümölcsét; a vicc, hogy nem én kezdeményeztem. A zuhany alatt kezdtük el, amikor Adri úgy gondolta, hogy majd ő megfürdet, és full vizesen az ágyban fejeztük be. Visszatértünk a durva szexhez, amit egy kicsit se bántam; csak akkor jöttem rá, hogy kibaszottul hiányzott, pedig Adri előtt senkivel nem csináltam ennyire keményen. Szabályosan szétszedtük egymást, az ágyat szó szerint is. A lánynak sikerült eltörnie a fejtámlát. Teli torokból felröhögött, én meg megjátszott rémülettel a szememben pislogtam rá.
– Hallod, ember? Tudod, mennyibe kerül egy ágy?
– Ne sírjál már! – nevetett. – Mert enélkül nem tudsz benne aludni?
– Nem. Zavarni fog, hogy hiányos az ágyam. – Ezen már én is röhögtem.
– Ha ennyire zavar, kifizetem.
– Ne beszélj faszságokat, inkább kefélj tovább! – vigyorogtam, mire a lány úgy felröhögött, hogy lefordult rólam. Széttártam a karomat, és mosolyogva néztem rá. – Több komolyságot! Itt éppen most párzás zajlik.
Adri felvisított, a hasára szorította mind a két tenyerét, miközben patakokban folyt a könnye. Kurva régen láttam már ilyennek.
– Pá... – Megint nevetett. – Párzás! – nyögte, az arcát törölgette. – Haláli!
– Haláli vagyok – vontam meg a vállamat hanyagul, aztán én is elröhögtem magamat. Ennyit a szexről... Kurva jól elszórakoztunk, nem is fejeztük be, dobhattam ki az üres gumit a picsába.
Leszartam, mert másnap triplán bepótoltuk. Alig aludtunk az este, így pénteken úgy vonszoltam be magamat reggel a boltba, mint egy zombi, de kurvára megérte. Alig tudtam kivárni, hogy vége legyen a napnak. Már csak a hétvégét tudtuk együtt tölteni a lánnyal, ami nekünk kibaszottul kevés idő. Szívem szerint be se mentem volna aznap, de így is rohadt sok lóvétól estem el a kéthetes zárvatartás miatt. Éppen Adrival dumáltam, és csináltam a semmit, amikor eszembe jutottak a csillagok, amik már majdnem három hete a fiókban rohadtak. Azóta észrevettük, hogy egy csillag túlélte az űrkatasztrófát, amit okoztam, mire Adri mélyfilozofálgatásba kezdett. Szerinte a kapcsolatunkat jelképezték a matricák, és az, hogy fennmaradt egy, azt jelentette, hogy van számunkra még remény. Nem vitatkoztam vele, de nekem azt jelentette, hogy kurva dühös voltam akkor és figyelmetlen, ezért nem téptem le a plafonról.
Délután, amikor a lány bejött a boltba, érdekes szitu alakult ki, ugyanis Lilla előtt érkezett néhány perccel. A kölyök levágott egy kisebb féltékenységi jelenetet, pedig Adri csak rám mosolygott az egyik sarokból. Úgy hisztizett, mintha megcsaltam volna. Adri lenézően végigmérte Lillát, mire a kislány is őt, aztán a lány fogta magát, és elment Armival a pékségbe. Ami meglepett, hogy Adri nem nevette ki az öt évest, hanem jóformán egyenrangúnak tekintette. Mondjuk Lilla tényleg elég szánalmas volt, ahogy kiakadt, hogy ki ez a lány a boltomban. Rendesen kaptam az ívet a kis pisistől. A végén megelégeltem; hát nehogy már egy óvodás kérjen számon!
– Mindennek van egy határa! A lány a barátnőm, és nem te.
– Eddig nem volt – fonta karba a mellkasa előtt a kezét, durcás képpel bámult rám.
– Nem kell neked magyarázkodnom – ráztam a fejemet. – Most menj haza szépen, és akkor gyere vissza, ha tudsz rendesen viselkedni! – Tuskó voltam vele, de leszartam. Amikor nem mozdult, határozottan az ajtó felé mutattam. – Menjél!
Tisztára úgy nézett, úgy viselkedett, mint Adri, amikor néhány hete elküldtem. Lilla sarkon fordult, aztán az anyját megkerülte, és kirobogott az utcára. Tünde bocsánatkérően pillantott rám, elköszönt, majd követte a lányát. Felmordultam, miközben hátradőltem a székben. Nők... Adriék fél óra múlva tértek vissza; nagy egyetértésben dumáltak, és ették a pogácsát.
– Szakítottatok végre? – mosolygott, miután körbenézett a helyiségben.
– Hagyjál – legyintettem ingerülten. – Olyan hülye, mint a többi csaj.
Adri felvonta a szemöldökét.
– Még jó, hogy én nem vagyok csaj – jegyezte meg, mire Armi felhorkantott. – Azért köszi.
Nem mondtam erre semmit, csak rákacsintottam. Faszom se fog emiatt összeveszni vele; nem magyarázkodok, ismer. Sokszor ő is hülye, tudja is magáról, ez nem újdonság, de így szerettem, ahogy volt. Végig velünk maradt, amíg be nem zártunk, aztán elmentünk motorozni. Beutaztuk fél Pestet, megálltunk kajálni egy mekinél, kirobogtunk a Margit-szigetre is. Késő estig kint ültünk egy padon, és csak dumáltunk, cigiztem. Adri valamiért nem gyújtott rá; azt állította, hogy szarul van tőle, nem is kívánja nagyon, már egy hete. Furcsáltam a dolgot, de ha jobban belegondoltam, nem is láttam őt cigizni, amióta visszaértünk Balatonról.
– Mikor mész vissza? – kérdeztem, amikor már az ágyban feküdtünk, és egymást tapiztuk.
– Ne rontsd már el a kedvemet – húzta el a száját, aztán beletúrt a hajamba. A félhomályban az arcát néztem. Szépen gyógyult, a lila folt halvány sárgába váltott; más nem utalt a történtekre.
– Nem rontom, csak ezt is meg kéne dumálni. Vagy maradsz? – mosolyogtam rá féloldalasan, és végigsimítottam az oldalán. Adri felsóhajtott, majd elnyúlt mellettem az ágyon.
– Nagyon jó lenne, de nem lehet. Hétfőn már dolgoznom kell, és beadni a kérvényt. Az a legfontosabb most. – Hirtelen az alhasához kapott, és grimaszolt.
– Mi az?
– A szokásos – legyintett. – Meg fog jönni a jövőhéten, azért fáj. Na, mindegy. Arra gondoltam, hogy vasárnap este utaznék, a motort meg itt hagyom nálad, mert ha vinni akarnám, akkor már ma el kellett volna indulnom, hogy odaérjek. Úgyis gyalog járok munkába.
– Tuti, hogy itt akarod hagyni?
– Igen – bólintott. – Így tovább maradhatok.
Elmosolyodott, majd az oldalára fordult, és még közelebb araszolt hozzám; az arcát nekinyomta a mellkasomnak. Átkaroltam, megsimogattam a seggét, miközben arra gondoltam, hogy minek van rajta egyáltalán pizsama.
– Kamillánál laksz majd?
– Aha, egy darabig – hangzott a tompa válasz. Adri felmordult. – Nem akarok költözködni. Semmi kedvem hozzá. Lehet, hogy Peti már ki is dobta a cuccaimat. Komolyan mondom, az lenne a legjobb, akkor legalább nem kéne vele találkoznom, és átcipelni mindent Kamillához.
– Ja – értettem vele egyet. Kurvára nem tetszett, hogy a lány átmegy majd a faszhoz. Az meg pláne, hogy rohadt közel laktak egymáshoz. Előre tudtam, hogy szét fog baszni itthon az ideg emiatt. Legszívesebben nyomkövetőt raktam volna Adrira; úgy mindig tudnám, hol van éppen. Ezt el is mondtam neki, mire felnevetett, és azt válaszolta, hogy majd ő rak rám nyomkövetőt.
– Azért fasza, hogy a bizalom megvan – jegyeztem meg, félig poénosan.
Adri felnézett rám, és ő is megfogta a seggemet.
– Bizonytalan vagyok – mondta komolyan. – Félek, hogy nem bírod ki szex nélkül.
– Megpróbálom. Nem hazudok, én is kibaszottul bizonytalan vagyok magamban. Mármint... – hallgattam, próbáltam megfogalmazni a gondolataimat. – Az száz, hogy nem fogok félredugni, de parázok attól, hogy hogyan fogom bírni. Ki leszek, az tuti.
Adri komoly ábrázattal bámult, majd rövid hallgatás után megszólalt:
– Ha nagyon nem megy, szóljál! Nem fogok hisztizni, csak mondd meg, hogy nem bírod, és akkor ennyi. Inkább ez, mint a megcsalás.
– Kajakra nem hisztiznél? – hunyorogtam rá. Erre nem vettem volna mérget.
– Hát, előtted nem, de nem hibáztatnálak. Csak szólj, ez az egy feltételem!
– Oké – bólintottam. Ezzel a hozzáállással kurva nagyot nőtt a szememben.
– Azért próbálok majd két havonta jönni, meg egyszer neked is meg kell látogatnod – mosolygott. – Szeretném megmutatni, hol lakok.
– Akkor is, ha nem leszünk együtt?
– Akkor is! – jelentette ki határozottan. – Most már soha nem szabadulsz tőlem. Ha nem fogunk járni, akkor is tartani akarom veled a kapcsolatot.
– Abból tudod, mi lenne.
– Mi? – mosolygott rám, kicsit se ártatlanul.
– Nem tudunk csak haverok lenni, ez már kiderült, úgyhogy alkalmi dugópajtik lennénk.
Adri teli torokból felröhögött.
– Lehet. Addig nem gáz, amíg nincs kapcsolatunk.
– Nekem nem lesz.
– Én se akarok – mondta, majd összevigyorogtunk.
– Akkor ezt megdumáltuk. Annyit beszélünk a szexről, hogy mindjárt fel fog állni.
Adri újra nevetett, és belemarkolt a seggembe.
– Amúgy eszembe jutott valami. Ha nem ismertük volna egymást, és úgy találkozunk a Barlangban, akkor megpróbáltál volna felszedni, azt mondtad.
Határozottan bólintottam.
– Sikerült volna befűzni egy numerára? – kérdeztem vigyorogva.
Adri is elmosolyodott.
– Szerintem igen – felelte rövid hallgatás után, mire még szélesebb lett a vigyor a képemen. – Ebből jön a kérdésem, hogy utána felkerestél volna?
Ezen elgondolkoztam, aztán újra bólintottam.
– Ja. Ha nem is kérem el a számodat, akkor is rád tudtam volna keresni Facebookon, meg Tomin keresztül. A gyerek ismerte Emesét, sima ügy.
– Rám írtál volna? – Adri olyan csodálkozva kérdezte, mintha ez nálam ritkaságszámba menne. Mondjuk jogos, tényleg nem sok egyéjszakást kerestem fel újra, és csak eggyel gondoltam komolyan; Kingával.
– Rád írtam volna – mosolyogtam, és megsimogattam. – Kurva jól nézel ki, plusz jó vagy a szexben. Megvettél volna kilóra.
– Kíváncsi vagyok, hogy akkor hogyan alakult volna a kapcsolatunk.
– Ezt már nem tudjuk meg. Valószínűleg nem fagytál volna halálra az aluljáróban, mert el sem jutottál volna odáig. Nem hajtalak el az ajtó elől, ha bekopogsz.
– Szörnyű volt – csóválta a fejét Adri.
– Nem csak neked – néztem rá komoran. – De már elmúlt. Durva időszakokat éltünk át együtt, mégis itt vagyunk.
– Néha meglepődök, hogy miket mondasz, milyen tisztán látod a dolgokat – mosolygott a lány.
– Nem vagyok hülye, csak ezt rohadt jól titkolom.
Adri felnevetett.
– A suliban se tartottalak hülyének, csak geci lustának.
Elvigyorodtam, miközben hitetlenkedve felhúztam a fél szemöldökömet.
– Hogy beszélsz? Kérsz egy beírást?
– Ne is mondd!  – Adri a hátára fordult, és újra elnyúlt mellettem, így a kezem lecsúszott a seggéről; helyette a hasát fogdoshattam, ami nem annyira tetszett, mint a másik testrésze. – Mennyi beírást kaptam káromkodásért!
– Amiket aláhamisítottál.
– Aha – vigyorgott fel a plafonra. – A szüleim semmit nem tudtak rólam, csak azt, hogy jól tanulok. Rólad annyi az infójuk, hogy együtt voltunk, aztán ennyi.
– Még mindig nem dumáltok?
– Nem – vonta meg a vállát hanyagul. – Nem érdekelnek, ők se keresnek, mindenki jól jár. – Adri álmodozó képet vágott. – Sokkal csúnyábban beszéltem akkor.
– Az biztos! Túltettél még rajtam is.
– Bőven – nevetett. – De te meg sokkal kevesebbet káromkodtál, mint most.
– Más voltam.
– Normálisabb? – hunyorgott rám, oldalra fordította a fejét.
– Ja – bólintottam mosolyogva. – Nem rontott meg annyira az élet, csak elkezdte. Akkor még reménykedtem, álmodoztam, aztán dobtál, és ennyi volt. Ott változtam végleg.
– Tudom – mondta bűnbánóan, majd megint felém fordult, és megfogta a kezemet, mélyen a szemembe nézett. – Vissza tudsz változni?
– Tudnék, ha akarnék.
– Nem akarsz?
– Rohadtul nem. Hozzászoktam már ehhez az énemhez. Néha előjön a másik, ha engedem, de amúgy nem akarok megint olyan lenni, mint régen.
– Lenézed Gömböcöt?
Adri rátapintott a lényegre. Bólintottam.
– Egy töketlen kis szar volt, aki fosott kiállni magáért. Folyton meg akarta ölni magát, ahelyett, hogy tett volna azért, hogy ne legyen annyira szánalmas. Folyton rinyált mindenért, bőgve rajzolgatta a szivecskéket otthon, és egy rajzolt képre verte a farkát.
– Rajzolt képre? – ráncolta a homlokát a lány, mire féloldalasan elmosolyodtam, és a fejemmel felé böktem.
– Rád. Ott voltál a falon Angelina Jolie mellett, nem emlékszel?
Adri zavartan felnevetett, és az arcát a párnába fúrta. Én is röhögtem, inkább kínomban. Ezt senkinek nem mondtam még, mert kibaszott gáz volt.
– Jézus – motyogta a párnába.
– Na, akarod még, hogy visszaváltozzak? – tettem fel a költői kérdést. – Nem jön be a mostani énem?
– De – nézett fel rám Adri lángvörös képpel. – De, nagyon is bejön, és már örülök, hogy nem rajzolgatsz rólam képeket.
– Honnan tudod? – vigyorogtam rá, mire csodálkozva kikerekedett a szeme. – Be ne nyald már! – röhögtem. – Nem kell, ott vannak a fotók a mobilomban.
– Azokra? – Adri eltátotta a száját.
– Majdnem. Pont a napokban volt, hogy ránéztem a motoros fotóra, aztán rá is kellett rántanom.
– Nee! – Adri a tenyerébe temette az arcát, úgy nevetett.
– Meg ott van a fantáziám is persze – folytattam. – Nem nehéz magam elé képzelnem téged. Ha nincs a közelben pornó, akkor is megoldom a dolgot, ne félts!
– Nem féltelek. – Adri a végén már úgy kacagott, hogy alig tudott szóhoz jutni.
– És te?
Ezen a ponton felvisított, aztán hátatfordított nekem. Újabb nevetőgörcsöt kapott, mint múltkor szex közben.
– Fura dolgokról beszélgetünk – szólalt meg percekkel később. Nem fordult vissza, így mögé araszoltam, és átkaroltam a derekánál.
– Megszokhattad volna – morogtam a fülébe. – Miért van az, hogy én nyíltan magyarázok valamiről, te meg úgy csinálsz, mint egy szűz kislány, aki akkor hall ilyenekről először?
– Mert szégyenlős vagyok.
Ezen jót nevettem.
– Én meg a pápa. Na, ketten vagyunk, nincsenek tabuk, tudod.
– Hát, ugyanúgy, mint te – felelte végül, némi habozás után, majd zavartan kuncogott. – Senkivel nem beszéltem még erről. – Egy darabig hallgatott; a kezem közben elkalandozott a hasáról, teljesen más tájakra. – Felálltál – jelentette be a nyilvánvalót.
Felhorkantottam.
– Kösz, hogy szólsz. Amúgy észre se vettem volna.
– Én igen, mert nyomod a fenekemet. – Nem mondtam erre semmit. – Tudod, mi jutott az eszembe? Amikor először aludtunk együtt, és pont így feküdtünk reggel. Arra ébredtem, hogy átölelsz, és bökdösöl.
Elmosolyodtam.
– Emlékszem. Azért van, ami rohadtul nem változik.
Óvatosan megfogtam az egyik combját, és szétnyitottam a lábát, így sikerült a hátára fordítanom. Úgy ragyogott a szeme a félhomályban, mint két drágakő.
– Mi? – kérdezte halkan.
– Az érzéseim – mondtam őszintén. – Már akkor is szerettelek.
– Csak még magadnak sem akartad bevallani – tette hozzá Adri, mire bólintottam. – Mikor jöttél rá, hogy szeretsz?
  Faszom se emlékszik már rá. Több, mint két és fél éve volt. – Amikor a lány várakozva pislogott rám, megerőltettem az agyamat, próbáltam visszaemlékezni. – Voltak pontok, például amikor megmutattad, hogy milyen kurva jól lősz. Aztán, amikor megverted Kingát. – Az emléken mind a ketten elmosolyodtunk. – Rohadtul bejött! Aztán utána kerülgettük egymást. Azt mondtad, hogy megmasszírozol, de kurvára nem azt csináltad, hanem szimplán csak letapiztál.
– Mert előtte te is zavartál a játékban – mutatott rám. – Simogattál.
– Szar magyarázat – vigyorogtam szélesen, aztán tovább agyaltam. – Megvan! Miután megdumáltuk a sulis dolgokat, utána kezdtem közeledni is a’sszem.
– Igen – bólintott Adri mosolyogva. – Akkor mondtad először, hogy szeretsz, és aznap jött meg.
– Ó, faszom! Kurvára emlékszem most már! Nem mertelek lesmárolni. – Felröhögtem. – Rohadt gáz volt!
– Miért nem mertél? Erről még nem beszéltünk.
– Fingom se volt róla, hogy te mit akarsz, csak bámultál rám, mint borjú az újkapura. Meg akkor sok érzés volt bennem, rohadtul beléd estem, meg ott volt a múlt is. Paráztam, hogy elkúrok valamit. Nem csak egy csaj voltál a sok közül, nem akartam elbaszni. Előtte állítottál le, hogy még nem akarod a dolgot, aztán meg már úgy csináltál, mintha igen. Á! – legyintettem. – Kurva bonyolult volt az egész. Aztán mondtad, hogy benne lettél volna, én meg a fejemet akartam akkor a falba verni, hogy miért vagyok ekkora balfasz.
– Szép emlékek – mosolygott a lány, mire felhorkantottam.
– Azok.
– Nem, komolyan mondtam. Szerintem ott kezdődött a kapcsolatunk, és nem Tomi fürdőjében.
Szélesen elvigyorodtam.
– Pedig jó volt. Soha nem gondoltam, hogy egyszer majd a valóságban is sikerül megdönteni téged.
– A valóságban? – vonta fel a szemöldökét.
– Ja. Képzeletben már egy csomószor megvoltál. – Adri felhorkantott. – Rohadt sokat tepertem érted – folytattam halkan, és közelebb hajoltam hozzá. – De megérte, az enyém vagy.
Ahogy közvetlen közelről pillantottam rá, eszembe jutott a gyűrű, amit kihajítottam a kukába. A lány a nyakam köré fonta a karját, és úgy pislogott fel rám, mintha minimum egy félisten lennék. Mi lenne, ha most kérném meg a kezét? Esélyes, hogy megint nemet mondana, a melójára hivatkozna. Két nap múlva utazik. Lehet, hogy egy próbát megérne? Faszom!, mérgelődtem magamban. Szarul időzítettem, mint mindig. Viszont nyugodtabb lennék, ha már a menyasszonyomnak mondhatnám. Ez miért ilyen rohadt nehéz? Csak egy kurva kérdést kéne feltennem.
– A tied vagyok – suttogta.
Komolyan néztem rá, de mégsem mondtam semmit, helyette megcsókoltam. Benyúltam a rövidgatyájába, mire a lány még szenvedélyesebben húzott magához. Elképzelhetetlen módon imádtam, megőrültem érte. Szenvedni fogok, mint egy kutya, amikor nem lesz mellettem. Gyorsan levetkőztettem, végigpuszilgattam mindenhol, aztán rámásztam. Türelmetlenül tépte le rólam a boxert. Messze a legjobb volt, akikkel valaha találkoztam, gondoltam, miközben lassan beléhatoltam. Megfogtam a csípőjét, a szemébe néztem.
– Kellesz.
– Itt vagyok.
– Nem csak most – belemarkoltam a hajába –, hanem mindig.
Újra megcsókoltam. Átkulcsolt a lábával, a hajamat húzta, ahogy egyre jobban belepasszíroztam az ágyba. Nem tartott sokáig a menet, de annál hevesebbre sikerült. Percekig egymáson ziháltunk; cirógatta a hátamat a körmével, én meg a nyakát pusziltam.
– Szeretlek – súgta a fülembe, nekem meg elment a maradék eszem is, amikor megszólaltam:
– Hozzám jössz, kistigris?
A kérdésemet egy perces néma csend követte; Adri megdermedt alattam. Nem mertem ránézni, feszülten vártam a válaszát. Most fogok kurvára beégni, ha századjára is elküld a picsába emiatt.
– Mi? – szólalt meg rekedten.
Basszameg! Most ismételjem el? Elsőre nem fogta fel? Így is rohadt nehéz volt kinyögnöm. Oké, leszarom! Felemeltem a fejemet, és a döbbent barna szempárba néztem.
– Hozzám jössz?
Adri csak pislogott; a végén már kínosan hosszúra nyúlt a csend közöttünk. Inkább meg se kérdeztem volna!, mérgelődtem magamban. Levette a lábát a derekamról, de a nyakamat még mindig két kézzel fogta. Nagyot szusszantottam, lehajtottam a fejemet. Meddig várjak még arra a kibaszott megalázó nemre?
– Tudod mit? Hagyjuk a picsába!
Le akartam róla mászni, de Adri visszahúzott; kérdőn pillantottam rá.
– Komolyan kérdezted? – szólalt meg nagy sokára.
– Kibaszottul – bólintottam. – Ennél komolyabb nem is lehetnék.
– Akkor igen.
– Mi? – Most én kérdeztem ezt. Tuti, rosszul hallottam. A lány szemében könny csillogott.
– Igen – mondta újra, nekem meg fájdalmasan összerándult a gyomrom, leizzadtam vagy hússzor. Szúrni kezdett a szemem, sűrűn pislogtam. Még csak az hiányozna, hogy elbőgjem magamat.
– Hát, oké. – Megköszörültem a torkomat. – Erre nem számítottam. – Adri halványan elmosolyodott, szipogott. – Gyűrűt nem kapsz, mert amit két éve vettem, azt három hete basztam ki a kukába.
Na, ez még gázosabb volt, mintha elküldött volna az anyámba.
– Nem baj, nem is kell – rázta a fejét, közben mosolygott.
– Akkor most kajak hozzám jössz?
Csak hogy biztos legyek benne, azért kérdeztem meg harmadjára is.
– Igen, hozzád! – mosolyodott el szélesen, és újra elsírta magát.
Egy darabig csak bámultam, majd megint fölé hajoltam; a karomat a nyaka alá csúsztattam, úgy öleltem magamhoz. Adri halkan szipogott, a hátamat markolászta, miközben a nyakát, a fülét puszilgattam. Annyira hihetetlen volt, hogy végre kinyögtem, és igent mondott. Petrás Adrienn igent mondott. Most már csak abban reménykedtem, hogy el is jutunk az esküvőig. Basszameg! Vőlegény vagyok!, hasított belém a felismerés. Mi a fasznak dobtam ki azt a rohadt gyűrűt? Évekig vártam, őrizgettem, amikor meg kéne, jellemzően nincs. Holnap be kell szereznem egyet, gondoltam, aztán meg azt, hogy nem paráztam be a kötöttség miatt, hanem örültem neki. Abban a percben biztos voltam benne, hogy túléljük a távkapcsolatot, és minden szart, akármi is jön ezután. Biztos voltam kettőnkben.